Isten valósága az otthonunk

Alkalom: 
Böjt 1 vasárnapja (Invocavit)
Dátum: 
2020. március 1. 10:30
Alapige: 
Jn 1,14
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 9,27-37
Alapige: János evangéliuma 1,14

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

Az evangéliumokban Jézussal kapcsolatban gyakran olvasunk arról, hogy felment a hegyre imádkozni. Bárhol is van éppen, minden nagyobb történés előtt vagy után „felmegy a hegyre”. Jézus földi életében a „hegy” szimbolikus jelentőségű. Nem a földfelszín feletti magasság a lényeg, hanem az, ami ekkor-ott történik: mély és erős kapcsolat Istennel!

Megfejthetetlen és elmagyarázhatatlan kapcsolat ez az Egyszülött Fiú és az Atya közt a Szentlélek által, a Szentháromság 2. és 1. személye közt a 3. által. Hiszen Jézus sokszor mondja, hogy „Én és az Atya EGY vagyunk!” – s az ember-Jézus mégis imádkozik, beszélget Istennel. EGY az Isten – de ez egy belső dinamikájú egység, egy önmagán belüli szeretetkapcsolat. Egy gyönyörű és mély titok, amely által teremtetett az egész világ, s különösen mi, emberek: ennek a szeretetkapcsolatnak a mintájára, az Ő képére és hasonlatosságára. Ezt megélni és ebből élni!

Az olvasott igerészben látjuk, hogy Jézus felmegy újra a hegyre, ám ezúttal kivételesen nem egyedül! Ez ennek a történetnek a jelentősége! Pétert, Jánost és Jakabot felviszi magával, ott vannak Vele. Fontos, hogy ők hárman nem kíváncsiságból leselkedve, nem tolakodásból felkéredzkedve vannak ott – sőt, azt sem fogják fel teljesen, ami történik – hanem mert Jézus vitte fel őket. Ő döntött úgy, hogy szükségük van rá! Miért?

Az emberi életútnak is vannak hegyei, irgalmatlan nagy sziklatömbjei. Életünk hegyei fölénk tornyosulnak, sötét árnyékuk beborít, sokszor érezzük úgy, hogy elhordhatatlanok, megmászhatatlanok.

Egyéni életünkben ilyenek a veszteségeink, gyászaink, csalódásaink, megromlott-elszakadt vagy épen teherként hordott, betegítő kapcsolataink. Ilyenek a próbák, a tornyosuló feladatok, célok – amikben, úgy tűnik, hiába erőlködünk már régóta. Ilyenek a saját belső harcaink, bűneink, kétségeink, belső magányunk – az önmagunkkal való töredezett kapcsolat.

De vannak közösségileg is „örökölt hegyeink”, amik a családunk életére vetnek árnyat, feszültségek-problémák kis közösségeinkben, vagy akár a nemzeti közösségünk történelmi útjára rázuhant hatalmas sziklák, mint Trianon is, amit idén épp száz éve próbálunk elhordani, megmászni, valahogy túljutni rajta.

Utunk VALÓSÁGAI ezek a hegyek!

És csodálatos ígéretünk van arra – sőt, sokszor megtapasztalt bizonyosságunk, hitünk – hogy az emberré lett, ebbe a sziklákkal telebombázott életvalóságba belépett Jézus velünk van és velünk jön ezen az úton!

Hát nem elég ez?

Történetünkből kiderül: nem mindig. Önmagában nem.

Péternek, Jánosnak és Jakabnak is ott volt a földi útja. A múltjuk, hiszen benne élnek egy hagyományban, egy gazdag Isten-népe örökségben – annak bűneivel, tévútjaival együtt. Benne az anyagi lét gondjaiban – de messiás-várással. Volt egy életük a földön, és most van egy új – Jézussal.

Van hát útjuknak jelene is, hiszen benne élnek a mindennapi nehézségekbe, egy történelmi helyzetben a római uralom alatt, egy elnyomott nép belső feszültségeivel, s ebben próbálnak Jézus mellett kitartani. S van e földi útnak jövője is, mindaz, amivel a holnap vár rájuk, van bennük sokféle reménység, talán elvárások is Jézussal és önmagukkal szemben.

Ez a VALÓSÁG, amiben élnek. A mai ember valósága is. És Jézus ebből viszi fel őket a hegyre – és így szeretne minket is.

Felvisz a minden iszonyat hegyünknél, hatalmas sziklánknál nagyobb magasságba: az Atyával és az Ő IGAZI önmagával való közösségbe, hogy azt mondja nekünk: Nem! Mert ez itt „fent” az IGAZI VALÓSÁG!

Hogy megtapasztalják, lássák, átéljék – és az idei böjt alkalmán minket is erre hív, felemelni akar – hogy Ő, aki „istenségét elrejtette, midőn testünket felvette”, nemcsak egy különleges tanító, egy „velünkvándorol” kedves segítő. Hogy aki velünk van, az a Végtelen és Mindenható, Lét-Teremtő és Újjáteremtő, múltat-jelent-jövőt kézben tartó, benne minket hordozó, hegyeinken átemelő Úristen maga! EZ a VALÓSÁG!

Mielőtt felmentek volna a hegyre, Jézus azt mondta: Vannak köztetek, akik nem halnak meg addig, míg meg nem látták az Isten Országát. És íme, most ez megtörténik.

Felviszi őket, hogy tényleg „ne lássanak halált” addig, míg meg nem látták, hogy ne éljenek úgy tovább, hogy még nem látták az Isten országát = az Isten Úrságát! Az Isten-arcú, tündöklő Jézusban az Ő jelenlétének valóságát. Ez az igazi valóság!

Ahonnan rá lehet látni ama izzadva mászott hegyeinkre, súlyos szikláinkra – felülről. Rálátni múltra, Mózesre, Illésre, szép örökségekre vagy épp feldolgozhatatlan kőtömbökre. Hogy helyre kerüljenek, értelmet nyerjenek, de legalábbis lássuk, a valóságban mekkorák.

Ahonnan rá lehet látni jelenre és jövőre is, és lehessen látni, hogy bármi is van még hegyként előttünk, egy sem olyan iszonyat, mint amire Jézus látott rá a megdicsőülése hegyéről: a Golgotára, a földi-emberi lét legiszonyatosabb hegyére, az Istentől való elhagyatottság borzalmára, amit Ő járt meg helyettünk és értünk.

Azon a hegyen Péter, János és Jakab egy Istennel való kivételes közelséget éltek meg, mert RÁLÁTTAK végre az igazi Jézus Krisztusra, arra, hogy ki ez VALÓJÁBAN, aki tényleg velünk vándorol, velünk bandukol, kísér, segít, vezet, emel a hegyeinken át. A Mindenható Isten!

A történet végén le kell menniük, le erről a hegyről, vissza az életút sziklái közé – éppenséggel mindjárt egy konfliktushelyzetbe, egy elvárásokkal teli sokasághoz.

Nekünk is vissza kell menni, végig kell járni a földi utat, ami még adatik. De tudnunk kell, KI van velünk! És ehhez Ő néha fel akar emelni – ahogy ebben a böjtben is. Mert nekünk van szükségünk rá, hogy aztán tovább tudjunk menni.

De csak akkor tud segíteni, VALÓSÁGot látóvá tenni, ha felmegyünk Vele a hegyre, az Ő mély és igazi közelségének magasságába. Imádságban, csendességben, igeolvasásban, igehallgatásban, böjtben, döbbent és áhítatos rácsodálkozásban és felszabadult örömben.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

5 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva,” 

(Lukács 12,35)

Igehirdetések

2020.11.22.
Mt 2,1.9-11; Jel 19,11-13.16
2020.11.15.
ApCsel 16,23-33
2020.11.08.
1Móz 22,1-2.10-12; 2Sám 24,16
2020.11.01.
Jób 7,7-10; 1Thesz 4,13

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

• Károlyi Zoltánné (Nagy Julianna) testvérünket kísértük utolsó földi útjára november 20-án pénteken 11 órakor a református temetőben. November 13-án, életének 76. esztendejében hunyt el. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára