Igyekezzetek bemenni a szoros kapun

Alkalom: 
Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)
Dátum: 
2020. március 8. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 13,22-30
Alapige: Lukács evangéliuma 13,23-24; Római levél 5,1-2

"Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun."

"Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében."

Különös kérdést tesz fel Jézusnak egy ismeretlen ember. Ám bárhogy nézzük is kérdését, az az üdvösség dolgát kutatja. Ezt az embert érdeki a mennyország és az oda való bejutás, ezért jön kérdésével Jézushoz.

Jézust kérdezni mindig jó. Mi is ilyen érdeklődéssel jöttünk ma ide: vágyakozunk Jézus szava után. Fontos nekünk, hogy mit mond az életünkről, a dolgainkról. – Jézus pedig nem hagyja válasz nélkül a kérdezőt.

„Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” A kérdés második felét úgy is fordíthatjuk: „akik megmenekülnek”. Kevesen vannak-e, akiket megmentenek? Kevesen vannak-e, akik megtartatnak? – Bizony, ezt a kérdést akár egy veszélyhelyzetre, valamilyen harcra, küzdelemre is érthette a kérdező.

Lukács evangélista maga is leszögezi: a kérdés akkor hangzott el, amikor Jézus éppen Jeruzsálem felé tartott.

A korabeli Messiás-váradalmakhoz szorosan hozzátartozott, hogy a végső nagy messiási küzdelem Jeruzsálemből fog kiindulni. Jézus követői között is sokan lehettek, akik ilyen várakozással éltek Jézussal kapcsolatban. Egykori zélóta tanítványa és sok hozzá hasonló felfogású gondolhatta azt, hogy Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy végre a nagy szabadságharcot az elnyomó rómaiak ellen megindítsa.

Azóta mi már tudjuk: Jézus valóban azért ment, hogy egy nagy küzdelmet megvívjon. Csakhogy az Ő harcának színtere a kereszt volt! Az üdvösség, a mi megmentésünk eszköze. Ahol Jézus az ördög és a halál erejét végleg megtörte, és nekünk utat készített az Életre.

A böjt időszaka Jézusnak erre a nagy küzdelmére és győzelmére irányítja a figyelmünket. Azért adatik nekünk ez az idő, hogy el tudjunk mélyedni ennek üzenetében. Hogy áldásaiból megerősödve tudjuk megvívni a saját lelki küzdelmeinket.

„Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” – Érezhetően ebben a kérdésben az a legfurcsább, hogy mennyiséget, a létszámot firtatja. Mennyien fognak üdvözülni? Mennyien tartatnak meg? Mennyien vannak, akik hisznek Benned? Mennyien tartoznak Hozzád?

Bizony, ezek gyakran a mi kérdéseink is! Mennyien tartoznak Isten népéhez? Miért vagyunk olyan kevesen, akiknek fontos Isten ügye? Mennyien jövünk össze vasárnaponként a templomban, és az egyéb gyülekezeti alkalmainkon?

Nagyon emberi dolog ez a számolgatás, szeretjük tudni, mennyien vagyunk, akik együvé tartozunk. Azonban jusson eszünkbe, hogy a jézusi matematika egészen másként számol! A száz juhról mondott példázata alapján úgy tehetnénk fel Jézusnak az iménti kérdést: Több-e az egy, mint a kilencvenkilenc? Több-e az egy megmentésre váró, amelyik bajban van, mint az a kilencvenkilenc, amelyik biztonságban van?

Jézus másként számol, mint mi, és ezt itteni válasza is megmutatja.

„Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” – „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” – hangzik a felelet.

Jézus ezzel azt mondja a kérdezőnek: Ne azzal foglalkozz, hogy sokan lesznek bent, vagy kevesen! Ne méricskéld az embereket, ne másokkal foglalkozz! Vajon te bent leszel-e? Ez legyen a fő kérdésed! Te magad igyekezz bemenni a szoros kapun!

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun.” Ez így egy egyszerű biztatásnak hangzik. Mint amikor a szülő buzdítja iskolás gyermekét: Igyekezz, el ne késs az iskolából! Igyekezz, nehogy rossz jegyeket kapj!

Fontos azonban tudnunk, hogy itt egy ennél sokkal határozottabb felszólítás hangzott el. Az itt szereplő eredeti kifejezés versenyfutást jelent! Harcot és küzdést jelent! Végsőkig tartó küzdelmet!

Harcoljatok meg a szoros kapun való bejutásért! Küzdjetek meg érte!

Vajon hogyan kell ezt értenünk? Talán tülekedés van a menny kapujában, és mivel szoros a kapu, csak az jut be, aki keményebben küzd? Mint a nagy leárazások idején a nyitáskor a sok elszánt ember, akik mind elsőnek akarnak bejutni, mert tudják, hogy az utolsóknak talán már nem marad.

Nem. A mennyek országába egészen biztosan nem ilyen a bejutás! A kegyelem „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut”, és nem is azé, aki erősebb, és keményebben harcol, „hanem a könyörülő Istené!” (Rm 9,16)

Az előző képpel ellentétben a bejutás sokkal inkább olyan lehet, mint amikor ajándékjegyet kapunk egy különleges koncertre vagy előadásra, amire már régen vágytunk. Nem azért jutunk be, mert ügyesek voltunk, és nagyot küzdöttünk, hiszen ajándékba kaptuk a belépőt. És mindegy az is, hogy mennyien vannak még a sorban, akik szeretnének bejutni,– nekünk egészen biztosan megvan a helyünk odabent!

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!”

Vannak olyan védett épületek, mint a Parlament, vagy különlegességeket bemutató múzeumok, ahol beléptetőrendszerrel, egyesével engedik be az embereket. A leolvasóhoz kell tartani a jegyet, az jelez és zöldre vált. Ekkor egy ember bemehet, majd rögtön utána ismét lezáródik.

Ebben az igében maga Jézus a szoros kapu! És a mennyei beléptetőrendszer a személyes ismeretség alapján működik! A hite, a Jézushoz való kapcsolódása alapján „vált zöldre”, és engedi bemenni az embert.

Én vagyok a juhoz ajtaja – mondja Jézus. Az enyéim ismernek engem, ismerik a hangomat, és én is ismerem őket, és rajtam keresztül kijárnak, bejárnak, és legelőt találnak. (Jn 10,9)

Ilyen egyszerű a beazonosítás a szoros kapunál. És így válik érthetővé az a párbeszéd is, ami az Úr és a kint maradtak közt folyik. Azok maradnak kívül, akiket az Úr nem ismer. „Nem tudom, honnan valók vagytok” – mondja nekik. Ők azzal védekeznek: „Előtted ettünk és ittunk, a mi utcáinkon tanítottál.” – Az ajtó azonban továbbra is zárva marad. Ez bizony kevés a bejutáshoz. Nem elég tudni, hogy kicsoda ez a Jézus, és nem elég hallani, hogy mit tanít. – A bejutás feltétele a Benne való személyes hit. Amint Pál apostol is írja:

„Mivel megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben a kegyelemhez, és dicsekszünk azzal a reménységgel, hogy részesülünk Isten dicsőségében.”

Áldja meg Isten a mi böjti időnket, hogy legyen bennünk igyekezet a szoros kapuhoz, Jézushoz, hogy a Róla való tudásunk egyre inkább személyes hitté erősödhessen!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

2 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva,” 

(Lukács 12,35)

Igehirdetések

2020.11.22.
Mt 2,1.9-11; Jel 19,11-13.16
2020.11.15.
ApCsel 16,23-33
2020.11.08.
1Móz 22,1-2.10-12; 2Sám 24,16
2020.11.01.
Jób 7,7-10; 1Thesz 4,13

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

• Károlyi Zoltánné (Nagy Julianna) testvérünket kísértük utolsó földi útjára november 20-án pénteken 11 órakor a református temetőben. November 13-án, életének 76. esztendejében hunyt el. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára