Dávid tehát erősebb volt

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap
Dátum: 
2020. szeptember 6. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Sám 17,50
Audio: 

Olvasmány: Sámuel 1. könyve 17,37-52
Alapige: Sámuel 1. könyve 17,50

"Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt: legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig még kard sem volt Dávidnál."

Ez az Ige úgy szólít meg minket mint küzdőket, akik szüntelen vívjuk csatáinkat: Szorongatnak kihívások, nehéz feladatok; küzdünk ellenünk forduló emberekkel, bántásokkal; félelmekkel és nehéz helyzetekkel.

Hogyan küzdhetünk jól? Hogyan lehetünk erősek? Hogyan helyezkedhetünk jól egy konfliktushelyzetben? Milyenek a hozzánk illő fegyverek? – Dávid és Góliát története egy konkrét példával segít választ találni ezekre a kérdésekre.

Nézzük először is az alaphelyzetet. Egy széles völgyben, a patakmeder két partján, két tábor néz farkasszemet: az izráeliek és a filiszteusok serege. Egyik sem biztos a győzelemben, ezért kivárnak. A filiszteusoknak van egy hatalmas növésű katonájuk, ezért azt szeretnék elérni, hogy a csatát egy kétszemélyes küzdelem döntse el. Góliát minden reggel előáll, ellenfelet keres, majd mivel senki nem mer kiállni ellene, szidni kezdi Izráelt Istenével együtt. Ők pedig hallgatják, és szégyenkeznek. Másnap újra kezdődik az egész. Ez a patthelyzet szűnik meg Dávid érkezésével, és döntésével: Ő majd megvív a filiszteussal.

A helyzet nagy kérdése: Ki az erősebb?

Ha a realitást, a tényeket és számokat nézzük, a helyzet a következő: Góliát egy 270-280 centiméter magas izomkolosszus, talpig fegyverben. A lándzsájáról megtudjuk, hogy a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, a lándzsahegye pedig magában 7 kg-os. Vele szemben áll Dávid: Ez idő tájt kb. 17-18 éves pásztorgyerek, akinek egyetlen harcképzettsége abban állt, hogy a ragadozóktól védte a rábízott nyájat, fegyvere pedig bot és parittya.

Az Igében ezt olvassuk: „Dávid tehát erősebb volt.” A látszat ugyan nem ezt mutatja, a realitás, a tények és számok nem őt jelzik esélyesnek a győzelemre, de a valóság és a végeredmény mégis ez. Vajon mi kell hozzá, hogy így legyen? Min múlik, hogy erősebb lett? Mit tanulhatunk Dávidtól a saját küzdelmeinkre nézve?

Az első, amit érdemes megtanulni tőle, hogy nem a látszat alapján ítélte meg a helyzetet. Dávid nem Góliát termetét, izmait és hatalmas fegyvereit nézte, ezért nem is került bele a félelem csapdájába. Mint ahogy ez a többi izráelivel történt.

Ismerősek nekünk is azok a helyzetek, amikor fenyegetően közeledik valami, egy esemény, egy nehéz döntés, egy elkerülhetetlen műtét; és csak arra tudunk figyelni. Hagyjuk, hogy megtöltsenek minket a fenyegető rossz hírek, azok pedig belül elvégzik a dolgukat. Máris csapdában vagyunk.

Amikor a kígyó megbabonázza szemével a békát, az sír a félelem miatt, mégsem képes menekülni, hanem mászik tovább a kígyó szája felé. A félelem ilyen béklyózó erő tud lenni lelki értelemben. Dávid elkerülte a félelem csapdáját, mert nem a látszat alapján mérlegelt.

Ugyancsak fontos, hogy Dávid nem fogadta el Saul fegyvereit. Jó szándékkal akarták ráadni Saul páncéljait és fegyvereit, mert a realitások világában több esélye van az embernek a győzelemre, ha jobbak a fegyverei. Csakhogy Dávid esetlenebb, védtelenebb, gyengébb lett ezektől. Saul magas termetű ember volt, ezért nem illettek őrá, és nem is tudta azokat használni. Megmaradt a saját fegyvereinél, amiket viszont jól ismert, és ügyesen is bánt velük.

Ha Dávid a látszat alapján ítélt volna, akkor kért volna egy hasonló méretű katonától fegyvereket, amik az ellenségéhez hasonlóak. Vasra vassal, szidalomra szidalommal válaszolt volna.

Milyen sokszor beleesünk ebbe a hibába: „legalább olyan”, vagy még keményebb választ akarunk adni a minket sértegetőnek, mert ha nem „akkorát” ütünk, bántunk vissza, akkor úgy érezzük, alulmaradtunk. És nem vesszük észre, hogy ezek nem a hívő ember fegyverei. Ezek a fegyverek lötyögnek rajtunk, esetlenné tesznek, és akadályoznak a küzdelemben.

Dávid kezdettől fogva látta, hogy a harc nem a fegyvereken múlik. A realitásokon, tényeken, számokon és izmokon túl van egy nagyobb hatalom: Istené. Dávid egész életében Istenre figyelő, imádkozó ember volt. Zsoltárai, imádságai ma is tanúskodnak Isten iránti szeretetéről, mély hitéről. Most is nagyobb és erősebb realitás Dávid számára Isten. Ebből a nézőpontból mérlegel, és dönt úgy, hogy megvív a filiszteussal.

Dávid látta, hogy Góliátnak van egy sebezhető pontja. Ugyanis ő nem csak az izráelieket és Dávidot szidalmazta, hanem a szidalom Isten ellen irányult. Így pedig már egész mások az erőviszonyok. Dávid Istennel van egy táborban, és egy csapatban! Ki is mondja: „az Úr kezében van a háború.” Nem a látszat, nem Góliát termete és fegyverei döntik el ezt a csatát, hanem az Úr kezében van. Ez a felismerés a helyzet kulcsa.

Dávid így a győztes oldalon áll. Minden látszat, minden realitás ellenére. Szép bizonyságot tesz erről a felismerésről egyik zsoltárában: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” (Zsolt 18,30) – Igen: Körbevesznek minket ellenséges erők, félelmetes falak. Félelmetes a látszat. Áthatolhatatlannak tűnik. Mégsem az. Mert Istennel együtt a „rablók” ellen is van győzelem. „Ha Isten segít, a falon is átugrom.”

Jelképesnek tekinthetjük azt, ahogy a parittyakő megtalálta Góliát védtelen pontját, a homlokát, ahonnan az istenkáromló gondolatok előtörtek. Ez volt a sebezhető pontja, hogy az élő Istennel helyezkedett szembe. Ezt a csatát pedig Góliát nem nyerheti meg.

„Dávid tehát erősebb volt” – mert Istenével volt egy táborban. Későbbi harcaiban is sokszor megtapasztalta, hogy Istennel együtt győzni tud. Ez ma is így van. Ha Istennel vagyunk egy táborban, ha az Ő akaratát keressük és követjük, akkor az Ő erejével vagyunk erősebbek.

Amikor Jézus kiküldi a misszióba tanítványait, ezt mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Én vagyok veletek a küzdelmeitekben. A tanítványok tehát nem voltak támogatás és „fegyverek” nélkül, hiszen ez a „minden hatalom” állt mögöttük, és segítette őket.

Ez a hatalom mozgatja ezt a világot, a mi életünk is ennek a hatalomnak van oltalmában, ha mi Istennel vagyunk egy táborban, és az Ő akaratát keressük. Persze a felszínen nagyon félelmetes tud lenni, ahogyan a pénz elural mindent a világban, befolyásol döntéseket. Félelmetes tud lenni a nyers fizikai erő. Ez a látszat. Isten sokkal mélyebb valósága azonban az, hogy végső soron az Ő hatalma rendezi a világot és az életünket.

Vigyük el a történetből a Dávid-féle látást: Keressük a látszat mögött az események végső mozgatóját! Keressük minden helyzetben, hogy hol áll Isten, mi lenne az Ő szándéka, akarata! Dávid így lett erősebb, és ebben van a mi erősségünk is.

Dávid egy másik zsoltárában így énekel: „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk.” (Zsolt 20,8)
Adja Isten, hogy ez a szemlélet jusson érvényre a mi hétköznapi küzdelmeinkben!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

8 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” 

(Zsoltárok 103,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk. Aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Mi is kérjük a Testvérektől, hogy viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel az egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára