Menedék és bástya

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2017. január 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsolt 61,1-5
Audio: 

Olvasmány: Sámuel 1. könyve 22,1-5; 23,14-15; 24,1
Alapige: Zsoltárok könyve 61,1-5

"A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem.
Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!
Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába!"

A Bibliaolvasó Kalauz szerint napról-napra Dávid zsoltárait olvassuk, és legutóbbi gyülekezeti alkalmainkon is ezekhez kapcsolódtunk.

Dávid imádságai nem íróasztal mellett születtek, hanem egy-egy valós élethelyzetben. A bennük szereplő képek is legtöbbször egy-egy konkrét élményből fakadnak. A mai zsoltár hátterét például ezek a szavak világítják meg: „Vezess el engem a kősziklára! Te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Menedék és bástya az Isten. Menedék és bástya mindazok számára, akik Hozzá menekülnek.

Dávid ezt gyakran megtapasztalta. Abban az időszakban keletkezett ez az imádság, amikor ellenségei állandóan üldözték. Ekkor még Saul a tényleges király, de az Úr választottja és felkentje már Dávid. A nép őt szereti, mert az Úr vele van, győzelemre segíti. Saul mardosó féltékenységében keresi, hogy megölhesse. Dávidnak folyamatosan változtatnia kell rejtekhelyét, de mindig akadnak árulók, akik nyomra vezetik az ellenséget.

Ebben az időben Dávid mint űzött vad, állandóan menekül, küzdelmek és próbatételek nehezítik életét, mégis arról tesz bizonyságot, hogy menedék és bástya az Isten. – Igen, a külső kedvezőtlen körülmények mit sem változtatnak ezen! Az imádkozó ember, aki Istenhez kiált, és egészen Rá bízza magát, oltalmat talál Nála.

Menedék és bástya. A két kép voltaképpen ugyanazt mondja el Istenről, de másként, s a különbségek is fontosak lehetnek.

A menedékről az jut eszembe, amikor szép napsütésben gyalog indulunk el valahova, és váratlanul zivatar csap le, és szakadni kezd az eső. Ilyenkor jó menedék egy buszmegálló, vagy az eresz alá beállás, vagy az első bolt, ahová a zivatar elvonultáig behúzódunk. Ideiglenes megoldások ezek, de éppen ekkor, éppen ebben a helyzetben nagyon-nagyon fontosak.

A bástya erőt sugall, jól megépített erődítmény ez, ahol teljes biztonságban érezhetjük magunkat. A bástya nem mozgatható ide-oda, állandóság van benne, mindig visszatérhetünk a védelmébe.

Isten mindkét módon átélhető. Talán mi is megtapasztaltuk már, hogy egy váratlan helyzetben hogyan adott menedéket Isten. Bajba kerültünk, de volt egy barát, aki mellénk állt, jött valaki, aki megvigasztalt, fölsegített minket.

És ismerhetjük azt az élményt is, hogy milyen bástya nekünk Isten. Erővel vesz körül, biztonságot ad. Őt nem kell mindig máshol keresni, mert ott van mellettünk, és bármikor megtalálhatjuk.

Menedék és bástya az Isten.

Dávid imádságának és ezeknek a képeknek a hátterét a kőszikla világítja meg. Érezzük ebben az imádságban, hogy a magas kősziklára való feljutás nagyon fontos, meghatározó élmény volt Dávid számára. Nem véletlenül.

Bujdosásainak időszakában többször is olvasunk bizonyos sziklavárakról, ahol embereivel együtt tartózkodott. Az Adullám-barlang környékén is volt egy ilyen sziklavár, aztán Zíf pusztájában is sziklavárakban tartózkodott, és Én-gedi sziklaváráról is hallottunk a felolvasott Igében.

Vajon mik lehettek ezek a sziklavárak? Ne gondoljunk kiépített erődítményekre, ezek sokkal inkább természetes képződmények voltak. Olyan magaslatok, amiket sziklafalak vettek körül, nehezen megközelíthető, jól védhető rejtekhelyek. Jeruzsálemtől délre, a Hebrón környéki hegységben sok helyen alakult ki ilyen sziklaszirtes magaslat.

Ezekben a sziklavárakban Dávid azt éli át, hogy Isten oltalmazza őt! Isten nem adja ellenségei kezébe, nem hagyja elpusztulni, védelmet nyújt neki. A sziklavárak nem pusztán katonai szempontból lényegesek Dávidnak, hanem ezek magáról Istenről szóltak, az Ő közelségét és oltalmát jelentették neki!

„Vezess el engem a kősziklára! Te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Egy-egy konkrét élethelyzetben mi is így tapasztalhatjuk meg Isten védelmét. Abban, hogy valaki mellénk állt a bajban, és segítséget nyújtott; abban, hogy életünk dolgai váratlanul mégiscsak jó irányt vesznek; abban, hogy sok kínlódás után egyszer csak kisimulnak előttünk a dolgok, út nyílik előttünk, amin elindulhatunk; - mindezekben Isten védelmező szeretete válik valósággá!

Sziklavár az Isten, menedék és bástya!

Isten oltalmazó jelenléte és ennek bizonyságai, szimbólumai kezdettől fogva végigkísérik az Ő választottait.

Az emberiség ős-történetében az első tárgy, amin keresztül Isten menedéket nyújtott, a bárka volt. Noé és családja ebben vészelték át a pusztító özönvizet. A bárka segítségével indulhatott újra az élet az egész földön, így Isten megmentő szeretetének szimbóluma lett.

Noé és az özönvíz története egy szövetségkötéssel zárul. Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt – mondja Isten.

Péter apostol a bárkával kapcsolatban egy másik nagy szövetségre, a keresztségre emlékezteti olvasóit. A bárka megmentett nyolc embert, de ennél sokkal többet, „titeket is megment ennek képmása, a keresztség”. (1Pt 3,20)

Amit Dávid átél a sziklavárban, amit Noé és családja átél a bárkában, az mindannyiunké, akik a Krisztus nevére megkereszteltettünk, akik Hozzá tartozunk. Isten megmentő szeretete így öleli át az egész emberiséget.

Tudjuk Lutherről, hogy nehéz helyzetekben újra meg újra a saját keresztségére gondolt, ami Krisztushoz kötötte. Baptizatus sum, meg vagyok keresztelve! Hozzád tartozom, Krisztusom, a Tiéd vagyok: Te mented meg életemet!

Emlékeztessük mi is magunkat újra meg újra Istennek velünk kötött szövetségére, a mi megkeresztelt voltunkra, Krisztushoz kötött életünkre! Jézushoz tartozásunk bizonyosságából születhet meg bennünk is ez az imádság: „Vezess el engem a kősziklára! Te vagy sziklaváram, menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

2 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” 

(Zsoltárok 103,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk. Aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Mi is kérjük a Testvérektől, hogy viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel az egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára