Isten úrsága

Alkalom: 
Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)
Dátum: 
2016. február 21. 10:30
Alapige: 
Ézs 63,19; Mt 13,31
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás könyve 63,15-17.19; Máté evangéliuma 13,31-32
Alapige: Ézsaiás könyve 63,19; Máté evangéliuma 13,31

"Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!"

"Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz..."

Leggyakrabban elmondott imádságunk az Úri Imádság. Milyen sokszor hangzott már el ajkunkról a kérés: „Jöjjön el a te országod!” Ilyenkor persze nem egy konkrét földrajzi helyet értünk az ország szó alatt, s nem is csak az ismeretlenül távoli jövőre gondolunk, amikor az Igaz Bíró eljön ítélni, és újjáteremti a világot.

Nyelvünkben az ország – régi változatában „uruszág” – úrságot jelent! Isten uralmáért könyörgünk tehát, mikor a Miatyánkot mondjuk. De mit jelent Isten uralmára vágyni?

Ézsaiás soraiból valami mélységes szenvedély és vágy szólal meg: Bárcsak! Szakítsd szét! Szenvedély, mely szenvedésből, vágy, mely hiányból fakad – sóvárgás Isten hatalmas jelenléte után.

Nem csoda ez, ha arra a történelmi helyzetre gondolunk, amelyben a próféta megszólal. A babiloni fogságba elhurcoltan, népe az ellenségnek romboló és sanyargató uralmát tapasztalja, és az Úr szabadítására vágyik: „Hol van féltő szereteted és hatalmad?!”

De ott van ebben a saját hűtlenségük miatti fájdalom is, amit éppen Isten büntetése láttat meg velük igazán. A próba, amibe az Úr beleengedte népét, világít rá, hogy mivé lett Isten népe; bár az Ő kegyelme választotta ki, szabadította meg és hordozta őket, mégsem volt helye a szívükben: „Miért engeded, hogy letérjünk utaidról, miért engeded, hogy szívünk kemény legyen?!”

Erről a szenvedélyes sóvárgásról egy Krisztus-váró adventi ének jutott eszembe: „Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő! Beteljesült már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját! Vár a világ sóvárgva Rád.”

Ez az örök, mindennapokban átélt Istent-váró adventi vágyakozás szólal meg az imádságunkban. Hiszen tapasztalunk mi is szenvedéseket, rosszat, fájdalmat, ellenséges támadásokat és kiszolgáltatottságot. Felcsattan bizony bennünk is a Miért? a Hol vagy?! Ilyenkor kiáltunk mi is szenvedéllyel: Ne engedd! Tegyél már rendet! Csapj oda! Gyógyítsd meg!

Megrendülten ismerjük fel mi is hűtlenségünket vagy gyengeségeinket, esendőségünk, bűneink. Miért nem tudok hinni-bízni mindig, megbocsátani, nem megbántani?! Miért nem tudok bizalommal mindig Rád figyelni?! Miért nem értelek, Uram?

Böjti ige ez az ézsaiási prófécia, mert a benne megszólaló sóvárgásban Isten-hiány van. Ezek az önmagát megüresítő, éppen az önmaga ürességét felismerő ember szavai.

Bibliaolvasó kalauzunkat követve, e mellé az ószövetségi igerész mellé kapjuk a Máté evangéliumának részletét. S mintha valóban a próféta fájdalmas kérdéseire felelne: Jézus szól hozzánk, és Isten Országáról, uralmáról beszél.

A válasz egyrészt és elsősorban Ő maga: Isten Egyszülött Fia. Őbenne Isten valóban szétszakította az eget, és lejött a földre. Az első adventre adott válasz a karácsony, az emberré lett, testté lett Ige.

Ő valóban azért jött, hogy legyőzze ellenségünket, a gonoszt, a halált. És így egészen közel is jött hozzánk, aki Őbenne hisz, annak új szívet ad, Szentlelkét ajándékozza nekünk. Erről mondja Jézus azt, hogy Isten Országa (úrsága) immár közöttetek van.

De a válasz másik része a mustármag. Egy picinyke, gombostűfejnyi, 2 milliméteres magocska, a legkisebb akkor ismert növénytani valóság, ami még szabad szemmel látható. Ami ugyanakkor a legnagyobb veteménnyé, 2-3 méter magas cserjévé növekedett az ottani éghajlaton, a Genezáreti-tó partján.

Jézus arról a csodáról beszél, hogy elég a 2 milliméter, mert abban már ott van, benne van a 3 méter!

Mert akiben a Mindenható szétszakította az eget – az egy kisbaba volt. Aki által kettétépte a jeruzsálemi templomban az Isten jelenlétét rejtő Szentély kárpitját, és szabad utat engedett nagypéntek estéjén – az egy kereszten kivégzett ember volt.

Mégis, mindenre elég, ha Őbenne hinni és bízni tudsz!

A mag már el van vetve! Jézus Krisztus eljött erre a világra, és meghalt a mi bűneinkért, hogy megszabadítson a gonosz és halál hatalmából.

Azért kérhetjük az Úri Imádságban, hogy „Jöjjön el a Te országod!” – mert a végén vallani tudjuk: „Mert Tiéd az ország…”!

Ha talán nem látható több és más, csak a 2 milliméter, tudod-e hinni, benne látni a 3 métert? Ismered-e Isten végtelen hatalmát?

És ismered-e Isten kegyelmes türelmét?

Jézus egy másik példázatban is a vetés és növekedés képével szemlélteti Isten országát, úrságát. Az arról szól, hogy a gazda elvetette a jó magot, de az ellenség eljött éjjel, és konkoly-magvakat szórt a búza közé. Szolgái pedig a már ismert szenvedéllyel és türelmetlenséggel kérdezik a kelni kezdő vetésről: Ne szaggassuk ki a gazt?!? Nem! – feleli a gazda.

Isten nem szaggatja ki a konkolyt, hanem megvárja az aratás napját. Mikor valóban eldől, melyik életen milyen termés lett. A jó mag terem.

Az ige minket inkább arról kérdez, hogy csak egy piciny, mustármagnyi hitünk van-e. Mert az – ahogy Jézus biztat minket – hegyeket mozdíthat meg! Mert az elég.

Csak annyit, egy kis mustármagnyi hitet kérj el a szívedbe, és az elég már a békességes bizalomhoz. Hinni, hogy Ő tudja, mit, miért és mikor enged és végez. Hogy Ő az Úr valóban.

Hogy az a 2 milliméterke bennünk legyen. Mert a mi Urunk azt is mondja, hogy Isten Országa bennetek van! Ha már sóvárgásról szóltunk, jusson eszünkbe ez az ige is: „A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését!” Minket – pontosabban a bennünk hordozott mustármagot.

Tegnap délután itt a gyülekezetben megemlékezést tartottunk, felidéztük az elmúlt évszázad lelkipásztorainak és településünk első református óvónőjének életét és szolgálatát.

Hallottuk az előadásban mindazokat a nehézségeket, nyomorúságokat, amikben helyt kellett állniuk. Mégis hálával emlékezhettünk gazdagon termő életekre. Mert a kis mustármag ott volt az életükben, és Isten hatalmasan munkálkodhatott általuk. Az ő példájuk is segítsen minket fájó hiányainkban is felismerni Isten győzelmes jelenlétét.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva,” 

(Lukács 12,35)

Igehirdetések

2020.11.22.
Mt 2,1.9-11; Jel 19,11-13.16
2020.11.15.
ApCsel 16,23-33
2020.11.08.
1Móz 22,1-2.10-12; 2Sám 24,16
2020.11.01.
Jób 7,7-10; 1Thesz 4,13

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

• Károlyi Zoltánné (Nagy Julianna) testvérünket kísértük utolsó földi útjára november 20-án pénteken 11 órakor a református temetőben. November 13-án, életének 76. esztendejében hunyt el. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára