Küzdj a lelkiekért!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2015. június 14. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 25,33-34
Audio: 

Olvasmány: 1Mózes 25,27-34
Alapige: 1Mózes 25,33-34

"Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób meg adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot."

A mai igéből számomra egy üzenet erősödött fel, ezt szeretném Isten Szentlelke segítségével továbbadni, ez Ézsau példáján a lelki dolgok megbecsülésére figyelmeztet minket. Tartsuk fontosnak, és kezeljük méltó helyén a lelki értékeket!

Mi, akik itt vagyunk Isten házában, nagyon is jól értjük ezt a figyelmeztetést. Keresztyén emberként abban a kettősségben élünk, hogy bár hús-vér emberek vagyunk, akiknek testi szükségleteink vannak, azt is tudjuk, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azért vagyunk most is itt, mert fontosnak tartjuk Isten igéjét, hogy mit kér tőlünk, miben dorgál, és miben bátorít. Ezek lelki értékek, az áldás, Isten közelségének átélése, a hit ajándéka, vagy amikor megvilágosodik előttünk egy-egy ige üzenete. Meg kell becsülni a lelki dolgokat, mindazt, ami Istenhez köt minket. Meg kell ragadni, sőt meg kell küzdeni érte! – ebben tanulhatunk sokat a két testvér történetéből.

Ézsau és Jákób ikertestvérek voltak. Egész életüket végigkísérte az egymással folytatott küzdelem, s ez így maradt a belőlük származott népek történetében is. Ézsau utódai az edómiták, Jákób pedig Izráel ősatyja.

A kettejük közti „tusakodás” már az anyaméhben elkezdődött. Vajon min veszekedhet két kicsi magzat? Hogy ki legyen fölül, ki taposhatja a másikat? Ki helyezkedik jobban? Ki jön elsőként a világra? Melyikük lesz a győztes? Igen, ezek az élet nagyon nyers valóságának kérdései, a természetben gyakran a túlélés múlik az elsőségen. De vajon miben is kell elsőnek lenni? Melyiküknek mi lesz a fontos? Ez a döntő kérdés ebben a történetben!

Az elsőszülöttség (és később az atyai áldás is) Ézsaut illette volna. Valahogy azonban mégis úgy alakult, hogy Jákób beelőzött, és mindent vitt bátyja elől. Övé lett az elsőbbség, az áldás, a nagyobb örökség.

Vajon miért történt ez így? Mi az oka ennek?

Van erre egy teológiai, üdvtörténeti magyarázat, és fontos hogy először ezt lássuk: Isten kiválasztó kegyelme áll a történtek mögött. Az Ő döntése volt Jákób. Egyik prófétánál olvashatjuk, hogy a választott nép megkérdezi az Urat: Miből látjuk, hogy valóban szeretsz minket? Isten válasza pedig ez: Ézsau és Jákób testvérek voltak, de én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem (Mal 1,2). Számunkra sokszor érthetetlenek Isten döntései, nem látunk bele a lapjaiba. De nem is kell! El kell fogadnunk, hogy Istennek így tetszett: Jákóbon fog továbbmenni az üdvígéret.

De azért az sem véletlen, hogy az ige bemutatja Isten döntésének emberi hátterét! Tanulságul kapjuk ezt az igét. Azt látjuk, hogy Jákób, az ügyeskedő, fontosnak tartotta az elsőszülöttséget! Előnyt látott benne, amiért érdemes küzdeni! Meg is küzdött érte, és megszerezte. – Miközben Ézsau, akit az elsőszülöttség illetett volna, önként dobta azt el.

Képzeljük csak oda magunkat, és hallgassuk meg közelről, hogyan is folyt az a bizonyos beszélgetés! Megjön Ézsau fáradtan, érzi a finom illatokat. „Éhes vagyok, kérlek, adj nekem is abból az ételből!” Mire Jákób: „Rendben, adok neked, de kérem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat!” „Én úgyis halni járok, mit számít nekem az elsőszülöttség?” „Akkor most azonnal esküdj meg nekem!”

A finom illatokkal csábító helyzetben a fáradt Ézsau rossz döntést hoz. De lényeges, hogy mivel indokolja döntését! Miért nem fontos neki az elsőszülöttség? Az eredeti héber szövegben itt két kifejezés van: egyikben a halál, meghalás szerepel, a másik pedig azt jelenti: járni, eljárni, valahogyan élni, tehát az életmódra is vonatkozik. A régi fordítás így adja vissza Ézsau válaszát: „Én úgyis halni járok.” Az új fordításban: „Én úgyis folyton halálos veszélyben forgok.” A legújabb fordítás pedig Ézsau éhségére utal: Halálosan éhes vagyok, mit beszélsz nekem elsőszülöttségről?

Valójában mind ugyanarról szól: Ézsau csak a megfoghatót tartja értékesnek, ami most az övé lehet! Csakis a teste követelését hallja, annak engedelmeskedik. Sorrendet állított fel az azonnali jóllakás, és az elsőszülöttség méltósága között, és az elsőt választotta, a másodikat eldobta.

Megbecsüljük-e a lelki dolgokat? Valóban értékesnek tartjuk-e a lelki értékeket? Tudunk-e küzdeni érte a mindennapjainkban?

Nagyon vigyázzunk, hogy miközben a lelki értékekről van szó, azokat nem szabad szembeállítani és kijátszani a testi szükségleteinkkel! Hiszen nem vagyunk fény-evők, az élethez a megfoghatókra is szükségünk van. A testünk, és minden, ami hozzátartozik, színek, étel, ital, anyagiak, ugyancsak Isten ajándékai, amikkel hálaadással élhetünk.

Csakhogy a sorrend, az értékek fontossági rendje a döntő, amit itt Ézsau elrontott, és amit ma is sajnos sokan elvétenek. Talán sokszor mi is a döntéseinkben elvétjük.

Jézus úgy tanít erről: „Keressétek először Isten országát”, és a többi is, hogy mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, ráadásul megadatik nekünk (Máté 6,35). Jézus szavaiba az ember teljes valóságát belefoglalja, nem tagadja el az emberi, testi szükségleteinket. De a sorrendet nagyon egyértelművé teszi! Először Isten akaratát, a lelkieket kell keresnünk, és azután a többi is megadatik nekünk!

Ennek a történetnek a folytatása is ezt igazolja. Jákób az elsőszülöttséggel és az atyai áldással együtt a földi javakban is gazdagodik. Az áldás nem csak a léleknek szól, hanem az egész embernek, a maga teljes valóságában.

Naponta sokszor kell döntenünk, eközben akaratlanul is egyfajta sorrendet kell felállítanunk. Egész hétköznapi dolgokban is: Mit eszünk? Mit olvasunk el, mit nézünk meg? Itt a nyár, rengeteg programot, elfoglaltságot kínálnak nekünk. Milyen programokra adjuk oda magunkat? Mire szánunk időt, pénzt?

Ez a mai ige Ézsau rossz döntésétől szeretne megóvni minket. Érezzük az utolsó mondatban, hogy a szentíró milyen rosszallóan írja: „Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttséget.”

Ugyancsak az ő példáján inti a Zsidókhoz írt levél szerzője is a levél olvasóit: „Ne legyetek olyanok, mint Ézsau”, aki az elsőszülöttségről lemondott, az áldással nem törődött (Zsid 12,16).

A mai ige tükrében mi is gondoljuk át saját döntéseinket: Becsüljük meg mindazt, amit Isten felajánl nekünk, küzdjünk meg érte, mint Jákób! Ragadjuk meg az alkalmakat az igével való foglalkozásra, az áldásra, Isten közelségére, a lelkiekben való gazdagodásra!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

3 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” 

(Zsoltárok 103,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk. Aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Mi is kérjük a Testvérektől, hogy viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel az egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára