Nem félelemnek lelkét

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2014. július 13. 10:30
Alapige: 
2Tim 1,7
Audio: 

Olvasmány: Sámuel 1. könyve 18,6-16
Alapige: Timóteushoz írt 2. levél 1,7

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Az elmúlt héten zajlott gyülekezetünk hittantábora az Őrségben. A fiatalokkal végig Sámuel első könyvét, pontosabban Dávid történeteit olvastuk. Jó volt átélni, ahogy a bibliai történetek közel kerültek a gyerekekhez, ahogy a fiatal Dávidra figyelve megérthették az ige üzenetét Istenről, önmagukról. Hősiesség, üldöztetés, próbák, emberi indulatok, de barátság, hűség, győzelmek és hit útjait is.

A ma olvasott történetben a leghangsúlyosabb azonban Izráel első királyának, Saulnak az alakja. Szánalmas ez az alak, tele haraggal, hatalomvággyal, féltékenységgel és rettegéssel. Ez utóbbi, a félelem, talán a legerősebb benne. Lehet, hogy ez a történet tőlünk térben és háromezer évnyi időben távoli, de ha mégis megpróbáljuk átéléssel hallgatni, sokkal inkább szeretnénk a hittanosokhoz hasonlóan mi is a kicsi, de hősies és egyre erősödő Dáviddal azonosulni, vele együttérezni, együtt remélni… Ma azonban a nagyon is emberi Saul alakja által tanít minket az ige.

Hiszen a félelem: aggodalmak, kétségek, a bizonytalanság – a holnapba nézve, döntések előtt állva, terheket hordozva, nem ismeretlen érzés a számunkra! Sault a rettegés teljesen magával ragadja, uralja őt. hadd segítsen minket igénk üzenete abban, hogy ez velünk ne így legyen!

Mi történt hát ezzel az emberrel? Akit Isten maga választott ki királynak, és az Ő Lelkét adta neki, aki megválasztásakor szerény volt és tartózkodó, de a betörő ellenséggel szemben mégis bátor és hősies hadvezér! Azt olvassuk: „eltávozott tőle Isten lelke”. Gonosz lélekről, rossz szellemről beszél a Biblia. Kicsoda, micsoda ez a Saul rossz szelleme?

Legrövidebben és leglényegretörőbben: az Isten-nélküliség lelkülete! Isten nem küld ránk direkt rossz szellemeket, de éppen elég, ha Istentől elfordulva a saját emberi, nyomorúságos lelkünkkel teljesen magunkra maradunk! Őnélküle az ember prédájául esik önmagának és a gonosznak. S a gonosz nem kér belépési engedélyt, ha egy szívet üresen talál…

Amire Saul olyan nagyon vágyott, az az uralom, az értékesség és az erő. Uralni akart egy népet, egy országot, de mindenekelőtt saját magát! Egyedül dönteni az élete és tettei fölött. Vágyott a megbecsülésre, hogy királyként, hadvezérként ő legyen a legnépszerűbb hős. És olyan erővel akart bírni, hogy le tudjon győzni minden hatalmát fenyegető ellenséget. Csakhogy a tragikus az, hogy mindezekben NEM-et mondott Istenre.

Azt mondják, a lelkiismeret halandó dolog. Istennek az ember számára adott egyetemes ajándéka az, de minél többször intem le magamban, annál halkabb lesz, míg végül teljesen el is némulhat. Ugyanígy van az Istenre hallgatással is! Valljuk meg őszintén, nem csak Saul vágyott az uralomra, a saját életének az irányítására, hanem mi magunk is. Sok mindennapi döntésünkben mi sem várjuk meg, hogy Istentől jöjjön a vezetés: mikor, hogyan, miért, mit tegyünk. Mi akarjuk kézben tartani az életünket.

Pedig ez puszta önbecsapás. Ugyan melyikünk tudja az életét, sorsát, egészségi állapotát valóban kézben tartani? Vagy ki képes igazán uralkodni a gondolatain, érzelmein, indulatain, tettein?

És Saulhoz hasonlóan, mi magunk is vágyunk arra, hogy értékesek legyünk. Hogy megbecsüljenek, értékeljenek minket az emberek, mert fel tudunk mutatni, le tudunk tenni az asztalra valamit! Olyan fontos és mély igényünk ez, hogy rengeteg áldozatra, munkára készek vagyunk érte.

Mert nem akarjuk, és nem tudjuk kimondani: semmi vagyok.

Pedig minden magamtól kitermelt, kiizzadt, felmutatott értékem egy-egy tégla, amit az Istent tőlem elválasztó falba rakok. Miért? Mert ahogy egyre magasabb ez a fal, úgy lesz egyre kisebb bennem az „Istenek, szükségem van Rád” alázata.

És bizony, mi is akarjuk az erőt. De jó lenne olyan erősnek lenni, hogy sose kelljen félni semmitől és senkitől! Minden ellenséget, embert, sorsot, halált, legyőzni tudni! Mert olyan rettenetesen félelmetes szembenézni a saját erőtlenségünkkel…

Saul uralomra, megbecsülésre és erőre vágyik, de Isten nélkül csak kifut az élete a kezéből, Istene, népe s végül önmaga számára is értéktelen, állandó félelemtől és rettegéstől elgyengült ember lesz. Ebbe a szomorú történetbe világít bele a Pál apostol leveléből felolvasott ige: „Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!”

Az Istentől kapott józanság az igazi úrság, önuralom. Amikor tisztán látom magam: teremtett voltomat, és látom Teremtőmet, aki engem kezében tart. Ha látom nyomorult, bűnös voltomat, és látom a Megváltóm értem átszegezett kezét, amely engem megszabadít. Ha látom a magam kóborló bárány voltát, és hallom és követem a Pásztorom hangját, ami végig tud vezetni ezen az életen. Az egyetlen értelmes döntés, hogy Ő legyen az Úr az életemben!

Istennek Szentlelke az, ami igazi erőt tud adni. Nem emberi erőt, hanem ahogy Pál mondja: „Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Mert helyet tudok adni – immár nem erőlködve – az Isten erejének körülöttem és bennem. Bízni, ráhagyni és hinni. Mert ez az erő tud egyedül hordozni és megszabadítani.

És Isten tudja adni nekem, rám nézve a legnagyobb értéket: a szeretet a legnagyobb érték! Nem is az, hogyha én tudok szeretni, hanem az a tény, az a boldogan felismerhető igazság, hogy Isten szeret engem! A legnagyobb érték vagyok a számára, és ennél nagyobb érték ember számára nincs. Isten szeret engem.

Engem, a semmit, a méltatlant, a porszemet, végtelenül és hűségesen szeret. Ezért jött le a földre Krisztus karácsonykor. Ezért adta Isten Egyszülött Fiát halálra, ezért adta Jézus oda magát, helyettem és értem. Ezért van velem mindig, mindenben.

M. Gibsonnak a Jézus szenvedéstörténetéről szóló, Passio című filmje végén néhány percig felülről, szinte a mennyből látjuk a Golgotát. Látunk aláhullani egy hatalmas könnycseppet, amely amint földet ér, belerendül a világ. Jézusért hull az Atya könnye? Vagy inkább értünk?

A testté lett Krisztus maga az Istennek értünk, porszemekért, elveszett gyermekeiért földre hullott könnye. Ahogy egy kortárs költőnő fogalmaz:

porszemek vagyunk jóllehet
apró szent homokszemek
de ha szembe jut, elég egy porszem
elindítani a könnyeket

Ne akarjunk hát hatalmat, értéket, erőt Isten nélkül! Csak elbukunk, mint Saul. De adjuk át magunk – amint vagyunk – az Ő józan vezetésének, megtartó erejének, megmentő, befogadó szeretetének!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!
Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” 

(Mikeás könyve 6,8)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

•  jövő vasárnap, október 25-én, az új borért való hálaadás alkalma lesz. Az Úr asztalát megterítjük, és a vírushelyzethez igazodó, biztonságos módon tudunk majd élni az úrvacsora sákramentumával.
Ugyanezen a vasárnapon a Zsinat döntése alapján az ország minden református gyülekezete perselypénzével az akarattyai templom építését támogatja majd.
• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk. Aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Mi is kérjük a Testvérektől, hogy viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel az egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára