Ismeret és bizalom

Alkalom: 
Konfirmáció vasárnapja
Dátum: 
2014. június 1. 10:30
Alapige: 
Jer 31,33-34; Jn 17,23.26
Audio: 

Alapige: Jeremiás könyve 31,33-34; János evangéliuma 17,23.26

„Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
… én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

A felolvasott igeszakaszokban többször is felbukkan az „ismeret” szava, fogalma.

Az ismeretről – így június elején, a tanév vége felé – talán legelőször a tudás, tanulás jut eszünkbe, valamilyen ismeretanyag elsajátítása. Hiszen ebben fáradoznak a gyermekeink, fiataljaink, próbálják kihasználni az utolsó tanítási napokat a jegyeik javítására, az év végi hajrába belefeszülve, belefáradva. De ott van ez a felnőtt létben is, mikor a munkahelyi és egyéb élethelyzeteink újra és újra rákérdeznek: Mit tudsz? Mihez értesz?

A mai ünnep is felidézi ezt a gondolatot, hiszen konfirmáló ifjaink ünnepélyes fogadalmát és bizonyságtételét a hétköznapok komoly tanulása, bibliai és hitvallásbeli ismeretek elsajátítása és vizsga előzte meg.

Az ember számára azonban az ismeret nemcsak tárgyi tudást jelent, hanem jelen van az emberi kapcsolatokban is. Vannak ismerősök és ismeretlenek. Persze kérdés, hogy mikor mondhatjuk, hogy ismerünk valakit. A fiatalok közt legnépszerűbb közösségi portálon, a facebookon lehet valakinek százegynéhány, de akár több mint ezer „ismerőse” is. Nem valószínű, hogy ezek mind mély és tartalmas kapcsolatok lennének. De ezzel a hétköznapi életben is így vagyunk: van, akit látásból ismerünk, talán csak a nevét, van, akit közelebbről, a családját, foglalkozását, s van, akit egészen közelről, ismerjük gondolatait, érzéseit, örömét-bánatát.

Ez a fajta ismeretünk sem lehet azonban teljes. Megtörténhet, hogy akár egy közeli szerettünk, ismerősünk olyat tesz vagy mond, hogy mi csak döbbenten állunk, és nem ismerünk rá. Az ismerős idegenné lehet, a közeli távolivá egy perc alatt.

Még önmagunkra nézve is igaz ez. Ma divatos azt emlegetni, hogy mennyire fontos az önismeret. Valóban az, bizony jó, ha tudatában vagyunk öröklött képességeinknek és természetünknek, berögzült viselkedési formáinknak, de még magunkat is meg tudjuk lepni. Előfordul, hogy hirtelen nem ismerünk magunkra, s megrendülve kell bevallanunk, hogy minden ismeretünk csak töredékes.

A mai ó- és újszövetségi ige azonban kifejezetten az Isten ismeretéről szól. Mit jelent ez? A konfirmációs felkészítésen minden évben előkerül a Heidelbergi Káté egyik fontos kérdés-felelete: Mi az igaz hit? Mit jelent Istent igazán ismerni, Vele kapcsolatban lenni? A válasz pedig – ahogy talán mi is emlékszünk még rá – két részből áll: bizonyos ismeret és szívbéli bizalom!

Istenről is lehet megtanulható ismeretünk, mindaz, amit megtudhatunk a Bibliából, amit a lelkész, hitoktató, hívő testvér elmondhat nekünk. De ismerni csak akkor fogjuk Őt igazán, ha megszületik a szívünkben a bizalom, a hit, az Őiránta való szeretet, ráhagyatkozás. Lehet Istenről sokat tudni az eszünkkel, az agyunkkal, az igazi ismerethez azonban szív kell, ahogy a prófétán keresztül mondta az Úr: „a szívükbe írom be”!

Sokatmondó az ószövetségi szóhasználat, a héber „jáda” ige nemcsak azt jelenti, hogy tudni, ismerni. Ezt a szót használják a házasságra is, mikor a férfi először bemegy a feleségéhez, és „ismeri” őt, azaz lesznek ketten egy testté. Ez nemcsak az agy, a test ismerete, hanem a szív, a szeretet kapcsolata is. Enélkül, a szeretet nélkül, nincs ismeret.

Az a már talán jól ismert történet jut eszembe erről, amikor egy öntelt és magabiztos férfi valami fontos találkozóra igyekezett, de amikor le akarta rövidíteni az utat, bizony eltévedt. Pompás autójából kiszólva megkérdezte az első embert, aki az útjába akadt, egy kisfiút, aki az útszélen játszott, hogy merre van az a bizonyos keresett város, de a kisfiú nem tudta. A férfi határozott elvárással kérdezett tovább, most a legközelebbi nagyváros felé vezető utat firtatva, de a kisfiú ezt sem tudta.

A férfi egyre mérgesebben kérdezősködött, ahogy a fiú mindenre ugyanazt a választ adta: Nem tudom. Végül elveszítette a türelmét, és rárivallt: Hát, te nem sok mindent tudsz, igaz?!

A megszeppent kisfiú most elmosolyodott, és hátratekintett, a tőle nem messze álló házikóra, az otthonára, ahonnan barátságos fény világított ki az útra, ahol bent a kistestvérei játszottak, és édesanyja készítette már a vacsorát, ahol bensőséges szeretet-közösség várta, és így felelt: Hát nem sokat tudok, az igaz, de én nem tévedtem el. Én otthon vagyok.

Erről beszél nekünk Isten igéje: lehet, hogy sok mindent nem tudunk, s nem értünk Istennek velünk való dolgaiból sem akár, de a hit szívbéli bizalom, hogy Isten nekem bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért. „Mert Isten abban mutatta meg rajtunk szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, mikor bűnösök voltunk.” (Rm 5,8)

Igen, emberré lett, eljött erre a földre, az emberlét valóságába, utánunk jött, hogy eltévedtségünkben és magányunkban megkeressen, és hazavezessen a Mennyei Atyához. Végigélt egy életet, és a halál mélységébe is alászállt, hogy annak uralma alól megszabadítson minket.

Lehet, hogy sok mindent nem ismerünk és nem tudunk, de ha tudjuk és elhisszük, hogy mennyire szeretett és szeret minket az Úr Jézusban, és szívünk mélyéből igent mondunk a Vele való kapcsolatra – akkor a legfontosabbat, a lényeget tudjuk és ismerjük.

Erről az ismeretről szól Pál apostol is a Szeretethimnusz végén:

„Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” 

(Zsoltárok 103,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kerítésére adománygyűjtést hirdettünk. Aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden eddigi támogatást, Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
• A vírushelyzettel kapcsolatban: Az elmúlt időszak lazításai után az illetékesek újra kérnek mindenkit az óvatosságra, a védekezés szabályainak betartására. Mi is kérjük a Testvérektől, hogy viseljünk maszkot, igyekezzünk tartani a 1,5 méter távolságot (kivétel az egy háztartásban élők), valamint mellőzzük az érintéses köszöntést.
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára