Kurucz Tamás: Szülőfalum templomához

Hűséges gyülekezeti tagunk verse a 2012. évi Konfirmáltak Találkozóján, a szeretetvendégségen hangzott el. A szerző által tolmácsolt hiteles bizonyságtételt sokan meghatódva hallgatták.
 

A Soós-hegyről ha letekintek
A kenesei kedves tájra,
A templom Isten tenyerében
Egy ékszerdoboz briliánsa.

Hol négyszázötven áldott éve
Reformált hittel zeng az ének
Szülőfalumnak temploma
Hozzád, míg élek visszatérek.

Szőlőművelő nemzedékek,
Halászok, egyszerű cselédek
Éltük terhétől roskadozva
Jöttek a Forrás friss vízéhez.

Keresztelők, boldog remények,
Megváltót váró szenvedések,
Hálaadások, temetések;
Így telt el hitben sok-sok élet.

Tőled, s népedtől idegen volt
A tömjén, szentkép és a pompa -
Hű Krisztusától nyert kegyelmet
Ki töredelmes szívét hozta.

Padjaid durva gyalulása
Ősök kezének kulcsolása,
Falaid fehér ragyogása
Megtisztult lelkek gyolcs-ruhája.

Jézus kis nyáját most is őrzöd,
Megsiratod, ki elfeled;
Bronz-hangod elér minden házat,
S ünnepre hív a Szeretet.

Nem vagyok vendég falaid közt;
- A tékozlót is visszavártad -
Egykor, ha végleg hazatérek
Zengd el értem, harang-imádat!

(Konfirmálásának 50. évfordulóján egy kenesei református)

2012. június 3.

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

(Lukács evangéliuma 12,48)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára