Szabadulás és hála

Alkalom: 
Sexagesimae (Hatvanad) vasárnap
Dátum: 
2020. február 16. 10:30
Alapige: 
Lk 8,1-3
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 7,36-50
Alapige: Lukács evangéliuma 8,1-3

"Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket."

Mindannyian közösségekben élünk. Itt, a templomban is a gyülekezet közösségében vagyunk együtt, de ide is közösségekből – családunkból, szomszédságunkból – érkeztünk. Mindennapjainkat kisvárosunk és népünk közösségében éljük. Minden emberi közösségnek vannak ismertebb, szem előtt lévőbb, hangadóbb tagjai, akár természetüknél, akár csak feladataiknál fogva. És éppúgy vannak csendesebbek, háttérbe húzódóbbak, ismeretlenebbek is, akik azonban ugyanolyan fontos alkotó, áldozat- és szolgálat-vállaló tagjai a közösségnek.

Mai igénkben arról a tanítványi közösségről olvasunk, amely Jézust vette körül. A tanítványok sokaságán belül volt egy szűkebb kör, a tizenkettő, akik nemcsak tanításait hallgatták, időnként ellátogatva hozzá, hanem vele éltek – együtt ettek, tértek nyugovóra, keltek útra nap mint nap.

De most Lukács evangélista Jézus nőtanítványairól is beszámol nekünk. Asszonyokról, akik ugyanúgy követték, hallgatták őt, s közben gondoskodtak az egész közösségről. Mindvégig hűséges kísérői voltak – amint az evangéliumokból kiderül – a Mesternek: mikor a tizenkettő elfutott, ők a keresztig kísérték Jézust, ott voltak a temetésénél is, és ők azok, akik elsőként találkoznak a Feltámadottal!

Tudjuk, hogy abban a korban, főként a zsidók keleties, patriarchális társadalmában, a törvényvallás szigorú kegyességében a nők csak másodrendű emberek voltak. Egy Tanító, egy Rabbi soha nem állt szóba asszonyszeméllyel, de még csak soha nem is mutatkozott volna együtt nővel! Jézus ebben is különbözött nemzete és kortársai vallás- és életgyakorlatától. Az Ő közelében az asszonyok a tanítványokkal együtt emeltettek fel istengyermeki méltóságba, fogadtattak be a testvéri életközösségbe.

Kik voltak ezek a nők, mit tudunk meg róluk? Kik alkották Jézus „asszonykör”-ét? Hogyan lettek nőtanítványokká? Nem voltak egyformák, ahogy a férfitanítványok sem, akik közt volt egyszerű halász és tanult vámszedő is, különböző származású, képzettségű és természetű emberek.

Magdalai Máriáról tudjuk, hogy tehetős asszony volt, talán özvegyként örökölt, jelentős földbirtokokkal rendelkezett Galileában. Johanna magas rangú tisztviselő felesége volt, egy igen tekintélyes asszony. Zsuzsannát is vagyonosabb személynek tartják a szentíráskutatók. De más evangéliumi helyeken olvasunk Máriáról, a kis Jakab és József anyjáról, Salóméról, aztán a Zebedeusfiak anyjáról, majd a Klópás felesége Máriáról, és még sok – név szerint nem ismert – asszonyról e közösségben.

Bár különbözőek voltak, mégis a legfontosabbakban hasonlítottak egymásra: megszabadult, gyógyult életű asszonyok voltak, szívük tele hálával és szeretettel Jézus iránt, és ez a hála és szeretet Jézus követésére és szolgálatra indította őket.

Ezek az asszonyok Jézussal találkozva testi és lelki nyomorúságokból, életmélységekből szabadultak meg. Meggyógyultak fizikai betegségekből, vagy gonosz lelkek, romboló erők hatalmából, amelyek életüket uralták, mérgezték. Lehettek ezek régi bűnök, kínzó bűntudattal, megkötöző vágyak, szenvedélyek és az őket kísérő keserű csalódások, lélekölő harag és megbántottság vagy évek óta bénító gyász. Mindezekből szabadulva mindannyian megtapasztalták Jézus gyógyító erejét és odahajló szeretetét.

Nem illemből vagy képmutatásból voltak udvariasak és kedveskedők Jézussal, mint az igéből megismert farizeus, aki ugyan vendégül látta az Urat, de minden megnyilvánulásából látszott, hogy inkább csak leereszkedően kíváncsi erre a vándorprófétára. Hogy mindvégig azt gondolja: nekem ugyan nincs szükségem tőle semmire, köszönöm, remekül megvagyok, Isten bizonyára teljesen elégedett velem, és én is nagyon elégedett vagyok magammal, a hitemmel, a megélt-teljesített vallásosságommal.

Ezért – bár ő egy asztalnál evett Isten Fiával – Krisztus mégsem tudta őt megszabadítani, az életét meggyógyítani, megmenteni…

A megszabadult és meggyógyult asszonyok szíve azonban tele volt hálával és szeretettel. Nem kis dolog ez, hiszen Jézus az ismert történetben tíz leprást gyógyított meg, s abból csak egy tért vissza hozzá megköszönni. Bizony hány és hány ember tapasztalja meg Isten megbocsátó kegyelmét és megtartó szeretetét, hányan halljuk újra és újra az ő megszólító igéjét – s mégis oly sok szív hideg marad.

Ennek ellenpéldája a bibliai jelenet másik szereplője, a bűnös asszony. Szinte zavarba ejtő látni a túláradó érzelmeket: könnyeivel öntözi, hajával törölgeti, csókjaival borítja Jézus lábait. Az Úr megszólalásából azonban kiderül, hogy ez a méltó válasz! Mert az Ő szabadító, gyógyító, értünk halálba menni kész szeretete is ilyen határtalan és túláradó!

Erre adott válasz a nőtanítványok szeretete és hálája, és a szolgálat, amelyet Jézusért és a tanítványi közösségért végeznek. Ez igazolja érzelmeik valóságát és mélységét: nem szalmaláng a lelkesedésük, hanem mélyen izzó-lobogó parázs.

Először is mert közösséget vállalnak a tanítványokkal. Mária maradhatott volna a birtokain, szolgákkal körülvéve, kényelemben, időnként persze hálából kisebb-nagyobb adományt küldve a Jézus-mozgalom támogatására. Johanna is maradhatott volna tekintélyes férje mellett, méltóságban, elismertségben. De ezek az asszonyok felismerték és elfogadták helyüket ebben a tanítványi közösségben, Jézus gyülekezetében, és vállalták a közös sorsot. A szolgálatot, a közösséget a nagyszájú Péterrel, a lobbanékony Zebedeusfiakkal, a kétkedő Tamással, még Iskáriótes Júdással is, mert ott akartak lenni, ahol Jézus van, és Őneki szolgálni!

És szolgáltak is a „vagyonukból”, abból, amijük volt. Akár pénzvagyon volt ez, vagy talpraesettség, gondoskodni tudás, vagy női gyengédség, készség a vigasztalásra-bátorításra, vagy csendes-hűséges hit…

Gondoskodtak Jézusról és a tanítványokról, kitartottak – mikor mindenki elfutott, temettek – a tizenkettő helyett is, és hirdették az evangéliumot, a feltámadott Krisztust – mikor a tanítványok még csak szomorkodtak, kételkedtek és hallgattak.

Mai igénk asszonyokról beszél, de mindannyiunkhoz szól! Minket kérdez egyenként: Krisztus szabadítottja, mélységes szakadékokból kiemelt báránya, megtört életből gyógyítottja vagy-e? Van-e a szívedben őszinte és mély hála, élő viszont-szeretet Jézus iránt? Kész vagy-e közösségvállalásra azzal a gyülekezettel, amit Őtőle éppen kaptál, és tudsz-e adni abból, amid van, „egész magad”?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára