Isten - hajlék

Alkalom: 
Húsvét utáni 1. vasárnap - Quasimodogeniti
Dátum: 
2020. április 19. 10:30
Alapige: 
Ef 2,17-22
Audio: 

Alapige: Efézusi levél 2,17-22

"Eljött, és békességet hirdetett nektek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által."

Mi a templom?

Nyilvánvalóan egy kézzelfogható, konkrét épület. 

Különböző anyagokból épülhet, fából – mint a híres miskolci deszkatemplom, kőből – mint a régiek legtöbbje, vagy téglából – mint a modernebbek. Lehet szerényen egyszerű és kisebb, vagy gazdagon díszített és nagy katedrális – az építkezők ízléséhez, igényeihez és anyagi lehetőségeihez mérten. Mindenképp magán viseli az adott történelmi kor és az adott ország, nép kultúrájának stílusjegyeit.

De sokkal több is, mint épület: egy tér – a találkozás tere.

Bármekkora is, akkor is tágasabb, mint egy nappali: sok ember együtt létére alkalmas. Lehet itt akár koncerteket meg konferenciák előadásait tartani, vagy még közös városi ünnepséget is – ahogy minderre volt már példa a mi templomunkban is.

Ám ez mégsem egy koncert- vagy konferencia-terem! 

Hanem otthon – lelki otthon.

Nem csak egyszerűen egy olyan lelkizős hely, több és más, mint egy szokásos közösségi ház. Mert itt nemcsak mi jövünk össze, nemcsak mi beszélgetünk, énekelgetünk, „lelkizünk”, és nem csak a lelkész osztja az okosságait. Nem!

A templom az Istennel való találkozás helye!

Ő szól hozzánk, Ő beszél velünk. Megáll itt középen, beül mellénk a padba. Isten az, aki meghallgat, hangosan kimondott imádságokat, de csendben elsóhajtott, csak végiggondolt fohászainkat is. Ő az, aki vigasztal, ránk szól, erősít és megtisztít, újra formál minket. Velünk van. Ő az, aki befogad minket, és otthont ad a lelkünknek, ahogy a 90. zsoltárban is szól a bizonyságtétel: 

„Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!”

Nézzünk így a mi templomainkra! Melyek rendes, járványmentes időkben minden vasárnap megnyílnak előttünk, minket hívogatnak. Falain belül Isten fogad be minket önmagába: valóban Ő a mi hajlékunk. A mi lelkünknek otthona. A világ békétlenségeiből, mindennapjaink feszültségeiből, a saját belső békétlenségünkből Ő fogad be az Ő békességébe, hogy megnyugvást, oltalmat és megújulást adjon nekünk.

Mondom most mindezt úgy, hogy egy üres templomban állok…

Most akkor mi van? Itt állunk nagy szomorúan – az Úristen meg én – hogy nincs itt velünk senki más, mert nem lehet, mert nem szabad?!? Üres a templom? Nincs találkozás?

A Bibliaolvasó Kalauzunk szerint mára kijelölt igeszakaszban, Pál apostol Efézusba írt levelében maga Isten válaszol nekünk. És hiszem, hogy ez a több mint egy éve – mikor mi emberek el nem tudtuk volna gondolni még, hogy ekkorra miben leszünk – előre kijelölt igerész nem véletlenül kell megszólaljon ezen a vasárnapon! Maga a mi szerető Istenünk akar velünk beszélni erről.

Arról, hogy a templom sokkal több is, mint egy épület – bármily megszentelt találkozási hely is legyen – abban az értelemben, hogy nem elsősorban és feltétlenül épület!

Ebben a földi világban a templom az a „hely”, ahol Isten jelen van és velünk van. A világtörténelemben ez egyetlen egyszer valósult meg tökéletesen!

Mikor Isten egy ember testében, fizikailag, de tökéletesen és teljesen, minden bűn árnyékától mentesen, teljes erővel és életbetöltő hatalommal jelen volt: mikor a mi Urunk Jézus Krisztusban eljött közénk!

Jézus Krisztus, a Mindenható Isten Egyszülött Fia, irántunk való szeretetéből eljött erre a földre. Templommá lett!

Igen, a Megváltó testének temploma evilági anyagból épült fel, ahogy egy igazi templom: emberi sejtekből. Benne mégis egy természetfeletti fordulat történt: Isten, aki persze mindig és mindenütt jelenvaló, akiben az egész lét, a világ van és egyáltalán létezhet, mégis, eddig soha nem látott és el sem gondolhatott módon belépett a világba: emberré lett!

Azt mondja magáról Jézus: Én vagyok az Ajtó, én vagyok az Út. 

Mert Őbenne jött utánunk Isten, hogy a mennyei otthon, a Vele való közösség/közelség újra megnyílhasson előttünk, hogy befogadhasson, hogy hajlékunk lehessen.

Ezért mondja ezt is: Íme, itt állok az ajtó előtt. Zörgetek! És ha valaki kinyitja, bemegyek hozzá, vele leszek és ő énvelem.

Áll a mi ajtónk előtt! A szívünk-lelkünk, az életünk ajtaja előtt. 

És ha valaki bizalommal, hittel, örömmel – szégyennel ugyan, mert bent bizony lehet, hogy nagy a rumli és nem is tiszta minden – megnyitja a saját belső élet-ajtaját Őelőtte, akkor megtörténik a csoda: magunk is Isten templomává lehetünk! 

Egyszerűen hely leszünk, ahol Isten jelen van, velünk van.

Ezen – az immár sokadik – vasárnapon, mikor az épület-templomok zárva maradnak: otthonok, szívek, emberi életek lehetnek templommá. 

Csak halljuk meg szavát: Hahó! Itt állok! 

Halljuk meg zörgetését, engedjük-hívjuk be Őt, mert itthon szeretne lenni nálunk, jelen lenni – velünk lenni, hogy mi is otthon lehessünk Nála.

„Itt van Isten köztünk: jertek Őt imádni, hódolattal elé állni! Itt van a középen: minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre! Az, aki hirdeti s hallja itt az Igét: Adja Néki szívét!
Általjársz Te mindent, rám ragyogni engedd életadó áldott Lelked! Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, vidáman fényességed látnom, s országod munkálnom!
Jöjj és lakozz bennem, hadd legyen mát itt lenn templomoddá szívem, lelkem! Mindig közel lévő, jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben! Már itt lenn mindenben csakis Téged lásson, leborulva áldjon!”

(165. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

15 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás 4,6)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Június 1-én hétfőn, pünkösd másodnapján fél 11-kor a Templomban ünnepi istentisztelet lesz – úrvacsora nélkül!
• Június 7-én vasárnap istentisztelet lesz 9-kor az akarattyai Imaházban és fél 11-kor a kenesei Templomban.
• Június 4-én fél 5-kor, a Trianoni Békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, nemzeti összetartozásunk jeleként megszólalnak a magyar templomok harangjai, felekezetre való tekintet nélkül. Ebbe a megemlékezésbe kapcsolódunk majd be mi is. Kérjük a Testvéreket, nemzetünkért és keresztyénségünkért a mi könyörületes Istenünkhöz fohászkodva hallgassák a harangszót!
• Május végétől tehát megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük azonban, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivételek a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára