Hitben járni

Alkalom: 
Epifánia utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2020. január 19. 10:30
Alapige: 
1Móz 12,1-3; Zsid 11,8
Audio: 

Olvasmány: Zsidókhoz írt levél 11,8-16
Alapige: 1 Mózes 12,1-3; Zsidókhoz írt levél 11,8

"Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!
Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat.
Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy."

Most januárban, az epifánia vasárnapok sorában Jézus nyilvánosság előtti első megjelenéseit vesszük sorra. Ilyen történet a napkeleti bölcsek látogatása, a baba Jézus bemutatása és az öreg Simeonnal és Annával való találkozása a templomban, megkeresztelkedése Jánosnál a Jordánban vagy első csodája a kánai menyegzőn. Mindezeknek tanúi és átélői és számunkra megörökítői Jézus kortársai lehettek, akik akkor éltek, mikor Ő testben megjelent közöttünk a földön.

De lehet-e „epifánia” azoknak, akik – mint mi – kétezer évvel később, vagy akár – mint Ábrahám – több ezer évvel előtte éltek? Lehetséges-e a Jézus-látás, és hogyan? Mai Igénk válasza: Hit által!

„Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja az én napomat, meg is látta, és örült is!” – mondja az ősatyáról maga Jézus. Ahogy nekünk is üzeni: „Íme, én veletek vagyok!” „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” És hit által mégis látnak! Minket kérdez ma az Ige: Látjuk-e Őt?

Ábrahám a hit példája. Az ő Istennel való kapcsolata – még ha nem is volt tökéletes, hanem nagyon is emberi – a hívő ember számára példa. Az ő útja: elindulása, végighaladása, megérkezése – a hívő ember útja.

Minden azzal kezdődik, hogy Isten megszólítja Ábrahámot. Nem az emberi keresi először, nem ő választja ki Istent a sok korabeli istenség közül, hanem megrendüléssel átélheti, hogy őt Isten megszólítja. Felülről belenyúl a szívébe, megragadja a lényét. Az olvasott bibliai ige, a hallgatott igehirdetés egy mondata olyan elevenné válik, hogy az ember rádöbben: Isten itt van, és hozzám beszél.

Isten megszólítja Ábrahámot. Abban az élethelyzetben, amiben van, bizony már sok évtizeddel a háta mögött, egy kialakult életmódban és gondolkodásmódban, meglévő anyagi helyzetben, társadalmi pozícióban, emberi, rokoni-baráti kapcsolatokban. Ez egy fölépült élet, egy zárt rendszer. Statikus-biztos és mozdíthatatlan. És Isten nélküli. Az ÚR pedig ezt a fölépült, kereken zárt életet egyszer csak kinyitja.

Hallottuk-e mi már Isten beleszólását az életünkbe? Éreztük-e már szava megragadó hatalmát? Néha egészen gyengéden csak azt érezzük, hogy a szívünk zárjában fordul-mozdul a kulcs. Néha pedig jön az Úristen, és mintha fejszével ütne rést a bezárt ajtónkon, falainkon. Néha úgy tapasztaljuk, hogy az életünkre ránehezedő Isten keze szinte döngeti az életünket kívülről: „Nyílj ki, engedj be, szükséged van rám!” Néha pedig csak halljuk kívülről a végtelen türelemmel újra és újra hívó hangot.

Ez a szó, Isten szava hatalmas erő. Ez a teremtő szó mondta kezdetben: „Legyen!”, és lett egy világ. Ez szólít meg minket, hogy bennünk is életet teremtsen. Hogy meggyógyítson, megtisztítson, megerősítsen. Hogy megújítson. Hogy nekünk életet adjon, hogy önmagát adja nekünk.

Az Ő kiválasztó szeretetének, szabadításának erejét, fényét-melegét megtapasztalni nagyon jó! De ez részünkről is döntést vár! Mert Isten kihív minket. Ki a régiből, a mozdíthatatlannak, befejezettnek hittből. Abból, amire eddig építettünk. Ami falaival, megszokásaival az oltalmat, a kötődést, az életet jelentette. Ami valójában eddig Istent takarta el… Rábír arra, hogy otthagyj, abbahagyj, hogy elengedj dolgokat vagy embereket. Hogy ne hátra nézz! És ez sokszor jelent nehéz, először fájdalmas döntést.

Én nem tudom, csak próbálhatom elképzelni, milyen lehetett Ábrahámnak mindent otthagyva elindulni. De képzeljük el a groteszk, megmosolyogtató képet: Ábrahám nem tud elszakadni, és kötélen vontatva viszi magával a házát, a barátait, egész rokonságát, Hárán városát – így sehova sem jut el! Ez a groteszk kép vajon nem a mi életünk képe-e?

Isten megszólított, kinyitott minket, velünk van, hív, útra indít, formálni-vezetni, megszabadítani akar. Mi pedig vonszolunk elengedhetetlen dolgokat. Megkötözöttségeket, megrögzött szokásokat, belemerengve a múltba álmokat vagy a jövőbe elvárásokat látva, vonszolunk tárgyakat, kapcsolatokat, vagy haragokat, keserűségeket, fájó emlékeket, bűnöket…, ami lehúz, visszatart, megbénít, lefoglal, túl fontos, túl fájdalmas…, és ezért Isten igazából nem tud mit kezdeni velünk, nem vagyunk szabadok!

Hogy hogyan lehet mégis szabadulni és elindulni? Engedve, engedelmeskedve, bizalommal. Nem a magunk erejéből, hanem abba a szóba, abba a Jézus Krisztusban hozzánk közel jött Istenbe kapaszkodva, aki a testté lett Ige.

Ábrahám el tud indulni. Megy, pedig maga sem tudja merre, hova visz az út. Az utat nem ismeri a lába alatt, ahogyan mi sem tudjuk, mit hoz számunkra a holnap vagy akár a ma délután. Hogy mennyi még az út, ami hátra van, és merre vezet. Hogy kikkel tudunk majd együtt menni, és velük is meddig.

Ábrahám sem ismeri az utat, de ismeri azt, aki vele van, aki vezeti! Ismeri azt, aki ezt az utat adja és készíti a számára. Azt, aki így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” – ezt mondja Jézus Krisztus, aki az életénél is jobban szeretett minket.

S Ábrahámnak nemcsak naponként lába elé rakódó útja van, hanem övé a megérkezés és az áldás ígérete is. A megérkezésé, hogy Istennel járni azt jelenti, hogy Ő az út és Ő az útitársam. Örömökben és a halál árnyéka völgyében is. És Ő az is, aki vár az út végén, akihez megérkezünk, az örök városba, a Mennyei Atya otthonába. Vele célba érhet az életünk – minden értelemben. Ha képesek vagyunk elindulni – már megérkeztünk!

Az áldás ígérete is Ábrahámé. S ez bibliai értelemben nem biztos, hogy a földi jószerencse, jólét ígérete. Isten áldása nem feltétlen a mi vágyaink beteljesülésének eszköze. A betegeknek nem feltétlen a gyógyulás – de a betegségben is megáldhat az Isten! A nehezebb körülményekben, veszteségekben is megáldhat az Isten! Egy boldogtalan házasságot is megáldhat az Isten! Nyomorúságokban is lehet áldást kapni.

Mert ez az áldás azt jelenti, hogy Isten velem van, hogy minden a javamra lehet. Hogy megtölt az erejével, és „mindenre van erőm a Krisztusban”, hogy örömöt, békességet kapok Tőle – és Ábrahám ezt az áldást kapja az útra.

És kapja annak ígéretét, hogy ő maga áldássá lehet! Hogy ezt a kapott békességet, örömöt, elhordozni tudó erőt, megbocsátást – ezt tudja adni azok számára is, akik vele élnek: a család, a társ, a gyerek, az unoka, a szomszéd, a barát számára is. Ezt adni: áldássá lenni…

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

8 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(János 12,32)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Mostantól újra megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivétel a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
Pünkösd mindkét napján tartunk ünnepi istentiszteletet fél 11-kor, azonban úrvacsoraosztás csak pünkösd vasárnap lesz, az előírt higiéniai szabályok betartásával. Szeretettel hívjuk a Testvéreket!
Evangélikus úrvacsorás istentisztelet lesz pünkösd vasárnap 14 órakor Lampért Gábor, siófoki evangélikus lelkész szolgálatával.
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk, és egyelőre az akarattyai Imaházban sem lesz istentisztelet. Kérjük szépen az akarattyai testvéreket a kenesei templomhoz való eljutás megszervezésére.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• A mai napon Istennek adunk hálát Vér László és Kiss Irén testvéreink házasságkötésének 50. évfordulóján. A Mindenható Isten áldja és őrizze meg őket továbbra is békességben, jó egészségben és szeretetben!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára