Ezért az örömöt dicsérem

Alkalom: 
Estomihi (Böjt előtti utolsó) vasárnap
Dátum: 
2020. február 23. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Préd 8,15
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás könyve 65,17-19.21-25.
Alapige: Prédikátor könyve 8,15

"Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt."

A böjt kezdete előtt ez a mostani az utolsó vasárnap a farsangi időszakban. A farsanghoz sokféle népi hagyomány kötődik, a legfontosabb kísérője pedig mindenekfelett az öröm és jókedv. Ez a vidám karneválok és nagy mulatságok ideje.

Sok hívő ember számára kérdés, hogy hogyan is álljon ezekhez a dolgokhoz. Hol van a helye a hívő ember életében az örömnek, jókedvnek? Sokan a hitet nem találják összeillőnek ezekkel. A hit és templom komoly dolog, a jókedv pedig teljesen más, nem való ehhez. Így elválasztják egymástól a kettőt, és fura szégyenlősséggel eltakarják örömeiket Isten elől.

Mindkét Ige, amit hallottunk, azt mondja: nem ez a jó megoldás!

Ézsaiás próféciájából az újjáteremtés öröme csendül ki: „Örvendjetek és vigadjatok annak, amit teremtek! Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.” Isten együtt örül Övéivel az újjáteremtett világban.

A Prédikátor pedig két lábbal a földi valóságban állva mondja: Az istenfélő ember kösse Istenhez örömét! Élje meg Isten előtt boldogságát!

„Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára, mint ha eszik, iszik és örül” – ha itt megállnánk, eddig ez egy farsangi meghívóra is elmenne, a vége azonban már egyértelmű – „és ez kíséri egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.”

A hívő ember Isten felől látja életét. Istentől kapja teljes életét és benne mindent: ételt, italt, társat, munkát. Éljen hát örömmel ezekkel! Fogadja hálaadással ezeket Isten kezéből!

Miben találunk mi boldogságot? Milyen örömeink vannak? Mi mindennek szoktunk örülni?

Örülünk a társunknak, a gyermekeinknek és unokáinknak, és örülünk, ha megtalálják helyüket az életben, és boldogok. Tudunk örülni annak, ha valamiben sikerült előre lépnünk, jól teljesítettünk a feladatainkban. Nagyon tudunk örülni a minket körülvevő világ szépségeinek is: szép tájnak, hegynek-völgynek, egy kinyíló virágnak. Örülünk a finomságoknak, az ízeknek, egy ízletes ebédnek, a jó időnek, napfénynek, egészségnek...

Lám, minimális erőlködéssel mennyi mindent tudunk elsorolni! – Innen már csak egy dolog hiányzik, hogy megcímezzük és kimondjuk: Köszönöm, Uram! Neked köszönöm mindezeket, Istenem!

Erre tanít a Prédikátor: Istentől fogadni minden jót és örömöt. „Ezért az örömöt dicsérem, ez kísérje egész életén át, amelyet Isten adott neki.”

Vajon osztozik-e Isten a mi örömeinkben? Foglalkozik-e egyáltalán azzal, hogy vannak-e, és miben vannak nekünk örömeink?

A kánai menyegző története határozott „igen”-t mond e kérdésekre! Nézzük csak meg részletesebben, mi is történik itt!

Már a kiindulás is lényeges, mert Jézust nem valami szent küldetésbe hívják, nem tanítani vagy gyógyítani, hanem egy lagziba! És Jézus elfogadja a meghívást, hogy részt vehessen a házaspár és a násznép örömében. Mivel Jézus anyja is jelen van, arra gondolhatunk, hogy az ő vonalán adott a rokoni kapcsolat.

Rendkívül tanulságos számunkra, hogy miképpen van jelen Jézus egy lakodalomban. Hogyan viselkedik? Mit csinál?

Egy darabig semmi különöset, nyilván együtt eszik és iszik a többiekkel, beszélget az emberekkel. Jó tudni, hogy ebben a korban a szokások szerint hét napig tartott az esküvői örömünnep. Az embereknek volt idejük egymásra, a közös ünnepre, senki sehova nem rohant. – Persze, tudjuk, a mi világunk már egészen más, felpörgött tempóban ilyen többnapos lagzi teljesen lehetetlen. Mégis jó tanulság lehet számunkra meggondolni, hogy mire szánunk több időt, és mire kevesebbet az életünkből. A világ rohan, de nekünk lehetnek saját, eltérő döntéseink.

Ahogy telt az idő a kánai lagziban, botrányos dolog történik: a vendéglátók rájönnek, hogy nincs elég bor. Ez nagy szégyen. Lehet, hogy szegények voltak, lehet, hogy rosszul mérték fel a fogyasztást. Mindenesetre a hír eljut Jézushoz, és Ő úgy dönt, cselekedni fog ez ügyben.

A szolgák hat nagy kővedret töltöttek meg vízzel, ezek egyenként kb. 100 literesek voltak, majd Jézus szavára felkínálták a kővedrekből a bort a násznagynak és a népnek. Kiderült: sokkal finomabb, mint az előző, mennyiségre pedig olyan sok, hogy nem hét, hanem hétszer hét napra is bőven elég lenne!

Vajon miért segít Jézus ebben a nagyon emberi dologban? Miért fontos Neki, hogy legyen bőven bor egy lakodalomban? Miért adja nevét és isteni erejét egy menyegzőhöz?

Amikor Jézus egy ügyben cselekedni kezd, az mindig lényeges. Meg is jegyzi János evangélista, aki szemtanúként jelen volt a többi tanítvánnyal együtt, hogy jelként teszi ezt Jézus. Ezzel a jellel üzenete volt a menyegzőn együtt ünneplőkhöz, és máig érvényes üzenete van hozzánk is.

A rendkívül bőséges mennyiségű borral, ami az öröm itala, Jézus egyrészt előre mutat az Istennel való nagy mennyei örömlakomára, annak örömére és bőségére. Amint a próféciában hallottuk: Vigadozni és örvendezni fogok népemmel, – mondja az Úr.

Ugyanakkor a mostani, földi életre nézve is ezt üzeni Jézus jele: Isten mellett ott van a helye az örvendezésnek, a boldogságnak. Isten bőséges és finom ajándékaival vesz körül bennünket.

A pusztai vándorláskor hangzik el Isten népe felé a megígért földdel kapcsolatban: „Ehetsz majd jóllakásig, és áldani fogod az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.” (5Móz 8,10)

Jézus tehát megerősíti, amit a Prédikátor mond, és azt kéri: Ne zárjuk ki Őt az örömeinkből! Nem csak a gondjainkkal és terheinkkel mehetünk Jézushoz; nem csak a nehéz kérdéseinket vihetjük Hozzá, hanem Nála van helye az örömeinknek is, hiszen Tőle fogadhatjuk azokat!

Látjuk-e megajándékozott voltunkat? Látjuk-e Isten szeretetének jeleit a hétköznapi dolgainkban? A szeretteinkben, a családunkban, abban, hogy van otthonunk, van mit ennünk és innunk; abban, hogy kapunk erőt és egészséget a feladatainkhoz, kaptunk tehetséget, jó tulajdonságokat, amikkel élhetünk Isten dicsőségére. Hétköznapi, egyszerű dolgok, talán hozzá is szoktunk, hogy ezek nekünk „vannak”. Pedig Isten ajándéka mind! Szabad ezeknek Istentől kapott csodákként örülnünk és hálát adnunk.

Reményik Sándor: Csendes csodák c. versében így ír:

„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”

Dicsérjük mi is a Prédikátorral együtt az örömöt és Isten minden ajándékát, amellyel felénk fordul, és adjunk hálát érte, amint az apostol írja: „Hálát adunk Istennek mindenkor, mindenért, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,19-20)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára