Az Úr kedves esztendeje

Alkalom: 
Karácsony utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2020. január 5. 10:30
Alapige: 
Lk 4,14-21
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás könyve 61,1-4.11
Alapige: Lukács evangéliuma 4,14-21

"Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára."

Boldog Új Évet! – az elmúlt napokban sokszor mondtuk ki ezt egymásnak, és kívánták nekünk is sokan. Vajon mi van bennünk igazából, mikor ebbe az „új” évbe nézünk?

Van-e bennünk tényleg reménység, várakozás, váradalom valami újra, megújulásra, valami másra, többre, jobbra, szebbre? Vagy csak úgy mondjuk, mert így szokás. Közben pedig ugyanazok a hétköznapok zajlanak, ugyanaz az életünk, változatlan körülmények vesznek körül, és – újévi fogadalmak ide vagy oda – ugyanaz a gondolkodásunk, érzéseink, változatlanok a küzdelmek-terhek. Hát még ha az „új” év valami komoly próbával, szívszorító veszteséggel vagy gyásszal köszönt be!

Boldog Új Évet?

Lehet-e számunkra 2020 az Úr kegyelmének kedves esztendeje?

Ahogy az úrasztala mellől hallottuk, ez a prófécia először Ézsaiás korában szólalt meg. Akkor sem hangzott nagyon realistán, életszerűen.

Először akkor hirdettetett az ézsaiási ige, mikor Isten népét a babiloni fogságba elvitték. Szólt ítéletről, de annak letelte után a szabadulásról is. A több évtizedes rabságban pedig elképzelhetetlen volt, hogy valaha annak vége lesz. Aztán szólt akkor is, mikor végre elindulhattak haza, és otthon csak egy kifosztott, porig rombolt országot találtak, hogy lesz még ebből élet, hogy van újrakezdés. Pedig ott, a fekete romokon ez reménytelennek tűnt. Szívszorító volt a kérdés: Jöhet-e jó? Jöhet-e új?

És lett szabadulás! És lett újjáépítés!

Igen, volt, ami elmúlt, amit meggyászolni, elengedni kellett. Ott volt a múltban a dicső dávidi és salamoni királyság. Aztán az ország kettészakadása után a dicstelen királyságok évszázadai. Mikor a választott nép Istentől elfordult, hűtlen és elbizakodott lett, bálványokhoz fordult és istentisztelete kimerült az áldozati ceremóniákban.

Az ítéletnek, a babiloni évtizedeknek megtisztító hatása lett. Egy egészen új nép kezdett a romokon új életet. Attól fogva Isten Igéje, életvezető törvénye lett fontos számukra. Valaminek véget kellett érnie, hogy elkezdődhessen egy új! De megtörtént, és Isten csinálta végig velük és bennük.

Ézsaiás korában ez egy konkrét, akkorra szóló történelmi ígéret volt egyrészt, ugyanakkor ez a prófécia egy előre tekintő messiási ígéret is volt a Kegyelem beköszöntő idejéről. A nemcsak egy történelmi pontra, hanem az örökkévalóságra szóló szabadításról.

És fél évezreddel Ézsaiás után, Názáret poros kisvárosában, egy fiatal izráelita kezébe adják a prófétai könyvet – és gőzük sincs róla, hogy a több száz éves tekercsszámtalan része éppen erről a fiatalemberről szól! – Ő kikeresi ezt a részt, felolvassa, és azt mondja: MOST! Ez MOST van!

Most szól a kegyelem esztendejéről az örömhír a szegényeknek és alázatosaknak! Most jött el a gyógyulása a vakoknak és a megtört szívűeknek! Most lesz szabadulása a foglyoknak, megkötözötteknek, megkínzottaknak!

Döbbenetes és szomorú a történetnek, ennek a jelenetnek a vége. Akik hallgatják Jézust, megtelnek haraggal, kiűzik Őt a városból, és annak a határában tátongó szakadékba akarják lökni. Meg akarják ölni. Neki azonban még nem jött el az ideje: „Ő azonban átment köztük, és eltávozott onnan...”

Miért? Miért ez a vehemens reakció, miért ez a – elhallgattatni, megsemmisíteni akaró – gyilkos harag?

Mert ez az ITT és MOST, az valami brutális dolog. Arra valahogyan reagálni kell, muszáj!

Vagy elismerni, hogy igen, én vagyok az a szegény, akiről a prófécia szól, aki mindenemmel együtt is Isten kegyelmes szeretetének alázatos koldusa vagyok. Elismerni, hogy igen, rabja-megkötözöttje vagyok sok mindennek az életemben, amik már sokkal fontosabbak lettek Istennél. Hogy igen, én vagyok az, aki próbál erős lenni, cipelni az életet, pedig megkínzott és gyenge, Isten nélkül kevés vagyok hozzá. Elismerni, hogy igen, vak vagyok, mert nem igazán látlak Téged Istenem az életemben, és Nélküled önmagamat sem látom helyesen.

Vagy ha erre nem képes az ember, akkor muszáj elhallgattatni, ki kell zavarni, „megölni” Isten megszólító, bennünk megszólaló testté lett Igéjét ebben a MOSTban. Bizony hányszor tesszük ezt meg, magunkat észre sem véve, a mindennapjainkban…

Gyilkos indulattal elhallgattatják, mert őróluk beszélt Jézus – mint a megújító kegyelemre szorultakról. És önmagáról beszélt Jézus, aki maga a kegyelem, a megígért Messiás, az elemi erejű ÚJ.

Aki – ha nem hallgattatjuk el – beleszól és belenyúl az életünkbe, megszaggatva szabadít, összetörve gyógyít, alázatra nyitja a szemünket. És valóban Új Esztendőt hoz el. Az Úr kedves esztendejét, a kegyelem esztendejét.

2020 első vasárnapján minket kérdez az Ige: Hagyjuk-e, engedjük-e? Odaadjuk-e Neki ezt az évet, az itt és most döntésében az életünket?

Mondhatunk rá igent, mély bizalommal megnyitva Neki önmagunkat, de ki is lökdöshetjük Isten megújító szeretetét, bezárva magunkat Előtte. És akkor bizony lehet, hogy Ő meg csak otthagy minket, és eltávozik. Mert a MOST el is tud múlni.

„Jöjj, királyom, Jézusom!
Szívem, íme, megnyitom.
A gonosztól óvj Te meg,
meg ne rontson engemet!

Véreddel, mely el-kifolyt,
mosd le rólam, ami folt;
élet útját megmutasd,
én meg nem találom azt.

Gyógyítsd meg sok nyavalyám,
enyhíts szívem bánatán!
Kétség, gond, ha gyötrenek,
biztasd nádszál hitemet.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára