Az imádság fegyverével

Alkalom: 
Böjt 3. vasárnapja (Oculi)
Dátum: 
2020. március 15. 10:30
Alapige: 
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
Audio: 

Olvasmány: 2 Mózes 17,8-16
Alapige: 2 Mózes 17,7; Zsoltárok 91,1-4

"Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?"

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége."

A mai napon, március 15-én az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, akkor is, ha a jelen körülmények között nem népes összejöveteleken, ünnepélyeken. Emlékezünk nemzetünknek a szabadságáért, önvédelméért, létéért folytatott küzdelmére. És ma a Szentírásból felolvasott rész is egy ilyen harcról szól, egy népnek, Izráelnek a puszta fennmaradásért, önvédelemből a szabadságáért vívott csatájáról.

Amikor belekényszerülnek ebbe a harcba, már hosszú út van mögöttük, egy nehéz próbákkal és átélt csodákkal teli út. Az egyiptomi rabszolgaságból menekülnek, ahonnan az Úr a rettenetes tíz csapással szabadította ki őket a zsarnok fáraó hatalmából. Az utolsó csapás éjszakáján indulhattak el, menekülve az üldözés elől, míg útjukat nem állta a Vörös tenger.

Ott Isten hatalmas szeretete új csodát tett, a szétnyílt tengeren száraz lábbal jutottak át, míg a támadó ellenséget eltemette a hullámsír. A pusztai vándorlásban aztán jöttek az újabb próbák, éhség, szomjúság, de Isten velük volt, pásztorként vezette őket és gondoskodott róluk. Az égből manna és fürjek hullottak, hogy ehessenek kenyeret és húst, és Mózes botjának ütésére a kopár sziklából élő forrásvíz fakadt, hogy ihassanak.

Az élet nehézségeivel újra és újra rákérdezett a hitükre, lelki erejükre, de mindig megtapasztalhatták Isten szeretetét. Most azonban újabb próba jön, és a nép felteszi a kérdést: Hát akkor most „közöttünk van az Úr, vagy sem”?!? Velünk van Isten vagy sem?

Eddig békésen vonultak, a pusztai törzseket elkerülve. Minden nép átengedte őket, mert hallottak szabadulásukról, csodákkal átszőtt menekülésükről, tudják, hogy KI van ezzel a néppel! Ám most jön a hír, a hosszan kígyózó százezres tömeg élén haladókat is eléri, hogy hátulról támadás érte őket. Egy vérszomjas, rabló-természetű nép, az amálekiták – akik nem néznek sem Istent sem embert – a lemaradozókat, a gyengéket, fáradtakat, az öregeket és gyermekeket mészárolják a menet végén.

Valami eddig láthatatlan ellenség támadt rájuk, az egész teljesen váratlan, teljesen kiszolgáltatottan éri őket, meg kell állniuk. Szembe kell fordulni ezzel az ellenséggel, ezzel az új próbával, valahogy reagálni, felvenni a harcot!

A mi életünkben nincs ilyen kardforgató ellenség, nem ilyenek a harcaink, de ugyanígy vannak próbáink és küzdelmeink. Emberektől jövő gonosszal, rosszra forduló történésekkel, váratlanul nehéz körülményekkel, veszteségekkel, gyásszal, vagy épp saját benső magunkkal, bűneinkkel, keserűségünkkel, félelmeinkkel kell megküzdenünk. És most itt van ez a láthatatlanul támadó, félelmetes ellenség, a vírus okozta járvány.

Ebben szólít meg minket Isten a bibliai történeten keresztül, és szeretné megértetni velünk mindenekelőtt azt, hogy – ahogy akkor is, úgy most is – Isten népének harca mindig két szinten zajlik!

Harcol Józsué, és harcol Mózes. Józsué a hadra fogható férfiak élén, fegyverrel a kezében, minden emberi erőt megfeszítve küzd az ellenséggel lent a völgyben. Mózes pedig, Áron és Húr segítségével, imaharcot vív fent a hegyen.

Fontos mindenki, aki kardot tud fogni, és bátran vállalja a csatát Józsuéval a maga emberi eszközeivel, szellemi és fizikai erejével lent a völgyben, fontos, hogy van kiért imádkozni!

Hány ilyen küzdelmünk van! Mikor váratlan nehézségek jönnek, alattomos betegségek támadnak, saját elkeseredésünk és reményvesztésünk is ellenséggé lesz. Harcokat vívunk magunkért, szeretteinkért, közösségeinkért. És bizony sokszor csak a „völgyben”, csak a saját erőforrásainkból merítve, azokkal számolva, azokban bízva…

Csakhogy a csata – bár lent zajlik – odafent dől el!

Mózes az imádság fegyverével harcol. És látjuk, hogy bizony ide is kell az erőfeszítés, az elszántság, a kitartás! Amíg az ég felé emelt karokkal, teljes lelki erőfeszítéssel tud imádkozni, addig Izráel kerekedik felül a csatában ott lent a völgyben, de mikor lanyhulni kezd, akkor az ellenség!

Hogyan tud imádkozni, imaharcot vívni?

Felemelt kezekkel, felfelé kitárt karokkal könyörög.

Benne van ebben a teljes bizalommal kérés, a nyitott és felfelé üres tenyér, ahogyan mi is nyújtjuk a kezünk, ha biztosan tudjuk, hogy kapunk is. És benne van a teljes önkiszolgáltatás is, hogy egész valómmal kinyílok felfelé, Isten felé. És akkor nem lefelé figyelek, nem a völgyet lesem, az emberi esélyeket latolgatom, nem azoktól függ a szívem-lelkem, a hitem.

Ugyanakkor mégsem egyedül könyörög, ott van vele testvére, Áron, és a hitben testvér Húr is, mert kemény ez a küzdelem is, bele lehet fáradni, feladni, nem megy csak úgy magától, ki kell tartani! Szükségünk van benne a testvérre.

De segítik, a maguk hitével és odaszánásával „tartják” Mózes imádságát: mikor megfárad, leültetik, és kétfelől ők emelik magasra a könyörgésre nyújtott karokat. Azok a karok most Mózes kezei, Áron és Húr kezei, az egész nép kezei!

És láthatjuk, hogy bár Mózes már nyolcvan éves, Áron meg még több, nem ez számít. Ezt a harcot vívhatja bárki, fiatal, erős, egészséges, de egy idős, gyenge vagy beteg ember is! Olyanok, amilyenek, mégis ők a csata legfontosabb katonái!

A történet arról szól nekünk, hogy saját küzdelmeinkben, a mai helyzetben is egyszerre kell lennünk Józsuénak és Mózesnek, egyszerre és egy időben kellenek a tettek, emberi szellemi és fizikai erőfeszítések, és a lelki harc, az imádság is.

De számunkra, Testvérek, talán az a legfontosabb üzenet, hogy hívő emberként személyesen – családban, baráti társaságban, és Isten helybéli népeként, gyülekezetként, egyházként – országunkban és ebben a beteg Európában és világunkban, mindenki más helyett is, fent kell lennünk a hegyen!

Isten elé vinni minden harcot, Tőle kérni erőt, reményt, bölcsességet és győzelmet! Ebben a mai helyzetben, és minden testi és lelki próbához, küzdelemhez Őt kérni, aki Krisztusban a legrettenetesebb harcot a halál, a gonosz, a kárhozat ellen megvívta a kereszten helyettünk és értünk. És győzött. És velünk van. És velünk harcol.

„Vezess, Jézusunk, s Véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne Téged, fogjad a kezünk, míg megérkezünk.”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

1 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás 4,6)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Június 1-én hétfőn, pünkösd másodnapján fél 11-kor a Templomban ünnepi istentisztelet lesz – úrvacsora nélkül!
• Június 7-én vasárnap istentisztelet lesz 9-kor az akarattyai Imaházban és fél 11-kor a kenesei Templomban.
• Június 4-én fél 5-kor, a Trianoni Békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, nemzeti összetartozásunk jeleként megszólalnak a magyar templomok harangjai, felekezetre való tekintet nélkül. Ebbe a megemlékezésbe kapcsolódunk majd be mi is. Kérjük a Testvéreket, nemzetünkért és keresztyénségünkért a mi könyörületes Istenünkhöz fohászkodva hallgassák a harangszót!
• Május végétől tehát megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük azonban, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivételek a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára