"Alkossunk embert a képmásunkra"

Alkalom: 
Édesanyák vasárnapja
Dátum: 
2020. május 3. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 1,26-28a
Audio: 

Alapige: 1 Mózes 1,26-28a

"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására,
Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket.
Azután megáldotta őket Isten..."

Az Édesanyák vasárnapja a mai, és mi hálával köszönjük meg Istennek az Édesanyát. Azt a valakit, aki világra hozott, az életre elindított minket. Aki szeretettel, gondoskodással vett körül, s akin keresztül mindent megkaptunk az élethez. – Aki így Isten különleges eszközeként részt vesz a teremtés csodájában.

„Alkossunk embert a képmásunkra” – mondja Isten. 

Ez az Ige bemutatja nekünk a kezdetet. Azt, hogy honnan vagyunk, kitől vagyunk, ki adja az életet. Ember-voltunk „fotóalbumának” legelső képe ez. Ha megnézzük, felemelő dolgokat láthatunk rajta, amivel Isten az Ő Lelke által a hitünket erősítheti.

Láthatjuk például ezen a képen, hogy Isten különösképpen is gyönyörűségét lelte a megalkotásunkban, és az egész teremtettség csúcsára helyezett minket.

Rendkívül figyelemreméltó az, ahogyan itt, a teremtéstörténetnek ezen a pontján Isten elkezd „önmagában beszélni”. Eddig csak felszólításokat mondott, teremtő Igéket, amik aztán megvalósultak. „Legyen világosság! És lett…” „Pezsdüljenek a vizek”, és megtörtént. Most azonban, mintha Isten valami különlegesre készülődne, megbeszéli önmagával! „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”

Olyan ez, mintha a Szentháromság tagjai volnának itt egymással különleges párbeszédben. Ebben az isteni párbeszédben születik meg az ember! Ez az „Istenen belül” zajló beszélgetés a mi bölcsőnk, s ennek rendkívüli jelentősége van.

Alkossuk meg az embert – mondja önmagának Isten – és legyen az ember mihozzánk hasonló!

Vajon miben hasonlíthatunk mi Istenre? Nyilván nem lehet formai, alaki hasonlóságról beszélni, hiszen Isten Lélek és erő.

A hasonlóság sokkal inkább a párbeszédben van és a kapcsolatban! Abban, ami itt, a „bölcsőnk” fölött is zajlott Isten részéről, amikor önmagával beszélget.

Mi vagyunk az egyetlenek a teremtett lények közül, akiket Isten különleges módon megszólít, s akik válaszolni is tudunk Neki. Minket erre alkotott Teremtőnk: az egymással és Vele történő kapcsolatra, beszélgetésre, párbeszédre. Bizonyára minden más lény, a növények és állatok is lehetnek valami módon megértő kapcsolatban Istennel. De mi vagyunk az egyetlenek, akik az Ő szavára hittel, bizalommal tudunk válaszolni. Különleges, kivételezett helyünk van a Teremtettségben, és különleges méltóságot kaptunk Istentől.

A másik sokatmondó kifejezés a „képmás”. „Alkossunk embert a képmásunkra.”

Az itt szereplő héber szó állóképet, faragott szobrot jelent, amikkel például nagy uralkodókat ábrázoltak. Az ilyen képmások szerte az egész birodalomban megjelenítették az uralkodót, hirdették hatalmát.

Azt mondja tehát rólunk Isten, hogy az Ő képmásai vagyunk. Az Ő megjelenítői a teremtett világban. Isten felség-jelei vagyunk, akik az Ő nagyságát, szépségét, jóságát hirdethetjük. Rajtunk keresztül is jelen akar lenni Isten a világban az Ő méltóságával, szeretetével és gondoskodásával. Éppen úgy, amint az édesanyán keresztül is Isten szerető gondoskodása érkezik meg a kisgyermekhez.

Így bízza ránk Isten a teremtett világot, a másik embert, és akarja rajtunk keresztül is célba juttatni gondoskodó szeretetét.

Vajon milyen sáfárai vagyunk Istennek? Hogyan tudunk elszámolni a ránk bízottakkal? Vajon nem vagyunk-e túlontúl „vízszintes” gondolkodásúak, olyanok, akik jobbra-balra, előre-hátra tekintgetnek, de Teremtőjüket kifelejtik látóterükből?

Szilágyi Domokos, erdélyi költő egyik szójátékos kétsorosa így hangzik:

„Két évszám között lakunk.
Merre nyílik ablakunk?”

Bizony, érdemes elgondolkodni ezen: Melyik irányba tekintünk szívesebben és gyakrabban? Az első évszám felé, amit már ismerünk? A születésünk, gyerekkorunk irányába? Vagy inkább a második, még ismeretlen évszám felé? A jövő felé? Milyen erőket mozgósít bennünk az előre vagy hátra tekintés? A két évszám közötti úton vajon milyen reménységünk van? S a legfontosabb kérdés: Vajon nyílik-e fölfelé is ablakunk?

Mindannyian nagyon várjuk már a vírus miatti bezártság végét. Mostanában biztató hangokat is hallunk hamarosan kinyitható templomokról, és annyira szeretnénk már félelem nélkül együtt ünnepelni! De továbbra is sok még a kérdés és bizonytalanság. A vírus még nincs legyőzve. Egész mostani helyzetünk, amiben immár hetek óta benne vagyunk, sajnos azt mutatja meg nekünk, hogy mennyire törékenyek, kiszolgáltatottak és gyengék vagyunk.

Van azonban valaki a teremtéstörténetben, aki segíteni tud ezen a helyzetünkön. Valaki, aki már ekkor itt van, jelen van a bölcsőnk mellett. Együtt mondja a többiekkel ezt a szót: „Alkossunk embert…” Együtt mondja az Atyával és a Szentlélekkel. Igen, aki aztán teljes valóságában megismerte ember-voltunkat is. A Fiú az, aki így nem csak Alkotónk, hanem egyúttal Testvérünk és Barátunk is lett. Hűséges Barátunk.

Ő mellénk áll, és megerősít. Ő mellettünk marad, és fogja kezünket. Ő segít minket Lelke által, hogy válaszolni tudjunk Isten hívására. Ő munkálkodik bennünk, hogy megújulhasson a hitünk.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

9 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás 4,6)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Június 1-én hétfőn, pünkösd másodnapján fél 11-kor a Templomban ünnepi istentisztelet lesz – úrvacsora nélkül!
• Június 7-én vasárnap istentisztelet lesz 9-kor az akarattyai Imaházban és fél 11-kor a kenesei Templomban.
• Június 4-én fél 5-kor, a Trianoni Békediktátum aláírásának 100. évfordulóján, nemzeti összetartozásunk jeleként megszólalnak a magyar templomok harangjai, felekezetre való tekintet nélkül. Ebbe a megemlékezésbe kapcsolódunk majd be mi is. Kérjük a Testvéreket, nemzetünkért és keresztyénségünkért a mi könyörületes Istenünkhöz fohászkodva hallgassák a harangszót!
• Május végétől tehát megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük azonban, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivételek a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára