Zakariás "zökkenője"

Alkalom: 
Advent 3. vasárnapja
Dátum: 
2019. december 15. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 1,11.13.
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 1,5-20
Alapige: Lukács evangéliuma 1,11.13.

"Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.
Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed."

Az adventi időszakban különösen is hangsúlyos, hogy a Krisztussal való találkozásra készülünk. Az „adventus Domini” a hozzánk érkező Urat jelenti. Ő közeledik felénk sokféle módon, keres bennünket, mi pedig igyekszünk nyitva tartani magunkat Előtte, hogy meghalljuk, megértsük, befogadjuk Őt.

A mai ige egy olyan találkozásról szól, amelynek körülményei egészen különösek. Zakariás papi család tagja volt, feleségével, Erzsébettel együtt már idős emberek, és gyermeket ígér nekik Isten. Ő lesz Keresztelő János, akinek küldetése sokakat megtéríteni, és az érkező Jézus előtt az utat készíteni.

Hogyan is történt ez a találkozás? Zakariás a szokásos papi szolgálatát végezte a beosztás rendje szerint.

A jeruzsálemi templomban szolgálatra rendelt papok feladata az áldozatok előkészítése, bemutatása, az előírt imádságok elmondása volt, és közülük sorsolással jelölték ki az éppen esedékes szolgálattevőt.

Így történt tehát Zakariással: A megszokott rend szerint, a begyakorolt mozdulatokkal el akarta végezni feladatát. – Ám ezúttal nem a szokásos dolgok történtek: Az Úr angyala odaállt az oltár mellé, és üzenetet hozott neki. Teljesen váratlanul érkezett, és megtört minden megszokott rendet és rutint.

A mi megszokott életrendünkbe is beléphet Isten a maga üzenetével. Talán folyik az életünk, telnek napjaink a maguk megszokott rendjében. És biztonságot ad, hogy van egy bejáratott menetrend a napjainkban: A felkeléstől az elalvásig rengeteg dolgot rutinszerűen végzünk, oda sem figyelünk. De aztán váratlanul történik valami, ami kibillent bennünket ebből a rutin-működésből. Valami megakaszt, megállít és elgondolkodtat. Mint egy zökkenő, valami furcsa, amire felkapjuk a fejünket. Mint amikor egy hosszú unalmas úton az autó váratlanul kátyúba fut, megrázza az autót, és aki bóbiskolt, az is hirtelen éber lesz.

Lehet ez egy ünnepi időszak, egy gyülekezeti alkalom, egy igehirdetésben egyetlen mondat, ami nagyon „betalál”. Lehet váratlan esemény is, érkezik valaki, egy beszélgetés, ami elszomorít, megállít. Lehet szomorú és fájdalmas is: Elveszítünk valakit, aki fontos volt, mindent újra kell gondolnunk. Vagy ér minket egy baleset, ami akár súlyosabban is végződhetett volna, és ez megállít minket, dolgaink, rohanásaink átgondolására kényszerít.

Fontosak ezek a „zökkenők”. Becsüljük meg, és köszönjük meg ezeket Istennek! Mert jelet adnak, felráznak, lelkileg éberré tesznek, és Isten felé fordítanak minket.

Zakariás a megszokott szolgálati beosztás szerint tette a dolgát, rutinnal, unásig ismételt mozdulatokkal, és aztán váratlanul jött egy neki szánt „zökkenő”: Küldött érkezett hozzá Istentől, üzenetet kapott, pedig nem számított rá.

Miről szólt az üzenet? Egy gyermekről, akinek születését ekkor ígérte meg az Úr. Igen ám, de az angyal szavaiból kiderül, hogy ez a dolog korábban kezdődött. „Meghallgatásra talált a te könyörgésed.” Bizony! Zakariás kérte a gyermeket, imádkozott ezért a gyermekért! Ő és felesége, Erzsébet, remélték, hogy gyermekük születik. Idős koruk ellenére ezt kérték, ezt várták az Úrtól.

Gondoljunk csak bele, milyen erős hit, milyen mély bizalom lehetett bennük Isten felé! Hiszen kétszeresen is lehetetlent kértek: Nagyon idősek voltak mindketten, és Erzsébet meddő is volt. Ennek ellenére várták a gyermeket, ez derül ki az angyal szavából: Az ő kérésük volt, ami meghallgatásra talált.

De milyen szomorú: Mostani állapotukban mintha már lemondtak volna róla. Valamikor még várták, és kérték, de aztán, ahogy múlt az idő, talán maguk is egyre inkább úgy érezték, hogy lehetetlent kérnek. Az Igéből kiderül: Zakariás ekkor már kételkedéssel fogadja, hogy Isten megadhatja. „Miből tudom meg ezt?” – kérdezi, „hiszen feleségem és én is idősek vagyunk.” Ezzel megkérdőjelezte, kétségbe vonta az angyal üzenetét, és büntetésből néma marad a gyermek megszületéséig. Fájdalmas helyzet ez: egykor még reméltek, hitték, várták, aztán lassan beleszürkültek, és most már úgy érzik, hogy lehetetlent kértek az Úrtól.

Ennek az Igének a legfelemelőbb fordulata, hogy mostani állapotuk ellenére is elhangzik ez a mondat: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed.”

Isten itt azt a szót húzza keresztül, hogy „lehetetlen”. Az Ő szótárában nincs ilyen jelző. Nincs olyan, hogy „képtelenség”, „ez nem történhet meg”. Mi ezeket gyakran mondogatjuk emberekre is, helyzetekre is, mert nincs hatalmunk megváltoztatni a dolgokat. Istennél azonban semmi sem lehetetlen! Ő néha még a természeti alaptörvényeket is átírja, mert az Ő terveinek végbe kell menniük. Zakariás minden „lehetetlen”-je és fásultsága ellenére az Úr ezért toppan be az ő életükbe, és új irányba fordítja azt.

Ez az Ige most kérdéseket hoz elénk, amiket mostani állapotunk szerint érdemes átgondolni:

Van-e bennünk olyan nyitottság, várakozás, hogy az Úr akár ilyen váratlanul is belépjen az életünkbe? A jól megszokott menetrendbe, amihez mi magunk annyira ragaszkodunk, mert biztonságot ad. Hogyan fogadjuk, amikor Isten ezt megtöri, és kizökkent minket a rutinos dolgainkból, életünk megszokott menetéből?

Van-e bennünk arra való nyitottság, készség, hogy Isten megváltoztassa életünket? Engedjük-e, amikor új irányba akar fordítani minket? Ahogyan Zakariás és Erzsébet élete is ettől fogva egészen új irányt vett: Rajtuk keresztül Isten tervei valósultak meg.

Vagy inkább ott tartunk, hogy valamikor régen még hittünk, kértünk Istentől, vártunk, reméltünk Tőle dolgokat? – De aztán beleszürkülve a megszokott életrendünkbe már magunk se hisszük, hogy megkaphatnánk. Már nem várunk változást, sőt, talán már nem is kérünk, nem várunk semmit Istentől.

Bármelyik állapotban is vagyunk, ez az Ige reménységgel tölthet el bennünket. Mert az üzenete az újrakezdésről, az új reménységről szól. Zakariás minden „nem”-je és „lehetetlen”-je ellenére az Úr „igen”-t mond, és reményteli irányba fordítja életüket.

Istennek van hatalma betoppanni Zakariás életébe és a mi életünkbe is. Istennek van hatalma, hogy megállítson, elgondolkodtasson minket. És van hatalma arra is, hogy új irányba fordítson. Ahogy itt Zakariásnak kijelenti: Meg fog történni, amit valamikor még kértél, reméltél! – Engedjük Istennek, hogy rámutasson fájó pontjainkra, megállítson, és Önmaga felé fordítson bennünket!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára