Viharon át megérkezni

Alkalom: 
Epifánia utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2019. február 3. 10:30
Alapige: 
Jn 6,20
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,16-21
Alapige: János evangéliuma 6,20

„De Jézus megszólalt: ÉN vagyok! / Én VAGYOK! Ne féljetek!”

Ha kicsit is őszinték vagyunk magunkhoz, kimondhatjuk minden túlzás és borúlátás nélkül, hogy az emberi élet: krízis-történet. Megküzdések sorozata.

Már kisbabaként kihívásokkal nézünk szembe, meg kell tanulnunk enni-inni, mászni-járni, elesések és kudarcok árán is. Aztán jönnek a gyermekkor elvárásai az iskolában, a kamaszkor belső konfliktusai, útkeresése, felnőttként pedig helyt kell állni az életben, munkában, családalapításban. És idős korban eljön a betegségek, a test gyengülésének krízise.

Ezért nagyon jó kép az emberi életre a hajózás – néha keményen kell evezni, hogy előbbre jussunk, máskor könnyű szél röpít, dobálnak minket a hullámok, mindig van fent és lent, és újra fent és lent. Az igazi kérdés az, hogy ezeken túljutva haladunk-e a cél, a part felé, előbbre jutunk-e az úton, megérkezünk-e végül!

Tudjuk azt is, hogy nagyon nem mindegy, hogy egyedül vagyunk-e mindebben, vagy vannak benne társak, velünk együtt-küzdők, valahogy talán segítők is. Akkor is, ha ez nem jelent nekünk megúszást, helyettünk megoldást, sokszor csak együtt dobáltatunk fel és le. Hiszen senki nem oldhatja meg az életünket helyettünk, és mi sem tudjuk a másikét, bármennyire is szeretnénk néha.

Ez így van a hívő ember életében is – erről szól ez a történet. Teljesen ugyanígy van, nem ússzuk meg a hullámokat, a viharokat mi sem. Egyrészt teljesen ugyanígy van, másrészt mégis nagyon másként!

A tanítványok éppen egy „fent”-ből jönnek. Mielőtt hajóra szálltak volna, történt meg az ötezer ember megvendégelése. Rendkívüli csodát éltek át, mikor Jézus öt kenyeret és két halat úgy megszaporított, hogy egy hatalmas tömeg jóllakott belőle. És ebben ők részt vehettek, segédkeztek! Nagy nyilvánosság előtt nagy sikert arattak, olyannyira, hogy a sokaság királlyá akarta tenni Jézust!

Ismerjük ezt a megtapasztalást? Mikor átélhettük Isten gazdagságát, jóságát, segítő hatalmát, azzal a büszke örömmel ráadásul, hogy Őhozzá tartozunk? Mikor felvidult a szívünk és megtelt hálával?

Mindjárt ezután azonban Jézus újabb célt jelöl ki, útra küldi tanítványait, ahogy Máté és Márk le is írják, hogy Ő maga parancsolja, hogy menjenek át a túlsó partra! Mert jó és kell is ez az öröm, de nem ez a cél, a megérkezés, hogy ebben a „siker”-ben fürödjenek, menni kell tovább!

Talán nehezen de engedelmesen elfogadják a parancsot, talán úgy is vannak vele, hogy ez nem nagy dolog, hiszen többen közülük ezen a tavon voltak halászok, a fél életüket vízen töltötték: Persze, megoldjuk, Jézus! És éppen félúton, a tó kellős közepén, amikor már visszafordulni sincs értelme, hirtelen kitör a vihar.

Itt a Balaton-parton élve tudjuk, hogy egy ilyen kicsi tavon milyen gyorsan és váratlanul milyen erős vihar tud támadni. Kitör a vihar, és az addig csillagfényes, békés éjszaka fojtogató, tömör sötétséggé lesz. Nagyon fentről hirtelen le, de nagyon le!

Jól ismerjük ezt is, ki-ki maga tudná megmondani, hogy mi a saját elszenvedett sötétsége. Mert itt nemcsak az fenyeget, hogy kicsit vizes lesz a ruhájuk – hanem hogy odavesznek! A cél, a megérkezés van veszélyben! A part, a megérkezés, ami azt jelenti, hogy jól vagyok, a helyemen vagyok, boldog vagyok – helyett megtapasztalni, hogy rosszul vagyok, kevés vagyok, nem bírok az élettel… Az, hogy vagyok, az van fenyegetve.

És Jézus nincs itt. Ezt élik meg a tanítványok, ezt éljük meg sokszor ilyenkor mi is. És rádöbbenünk, megtapasztaljuk, hogy ahhoz, hogy mi legyünk, nem elég a saját „vagyok”-unk. Elveszettek vagyunk.

És akkor megjelenik mégis Ő. Jézus egyszer csak ott van! Az öröm, a felszabadultság pillanata lehetne ez a történetben, de mégsem az. Mert félelmetes! Megrémültek – írja az evangélista.

Mikor Jézus nem úgy jön, ahogy vártuk volna, hirtelen megjelenik, de nem olyan, amilyennek eddig láttuk. Mert éppen életünk viharában jön közel – és mutatja meg, hogy hatalmasabb a viharnál. Éppen azokon a hullámokon jelenik meg számunkra, amik minket dobálnak, úgy, hogy ezek a hullámok is Őt szolgálják!

És át kell élni a vihart, a rettenetes hullámokat, a tömény sötétséget, az elveszettséget, azt, hogy milyen kevés az én emberi „vagyok”-om ahhoz, hogy tényleg lehessek. Át kell élni a vihart ahhoz, hogy meglássam Őt igazán, teljes hatalmában.

Azt, hogy Ő nem bájos társalkodónő, kedves-diszkrét kísérő csak az életem útján! Nem egy bármikor előrántható „most segíts”! Jézus Krisztus az Isten maga, aki testté lett, hogy igazán közel jöhessen hozzánk, a viharainkhoz, halandó és bűnös voltunkhoz – és abból szabadítson meg. Nagyon szeret minket, de Ő a Szent Isten Fia, akin az életünk múlik!

Szerető, de iszonyatosan hatalmas Isten! Aki néha beküld minket a viharba, hogy valóban meghalljuk: „ÉN vagyok!” Minden viharunk taníthat minket arra, hogy igazából ki is ez az „ÉN”.

Félelmetes, igen, de ez az egyetlen reményünk és esélyünk. Hogy meghalljuk evickéléseinkben, szélcsendben vagy viharban azt is, hogy: „Én VAGYOK!” Veled vagyok, és ezért lehetsz te is. Ne félj!

Ez az iszonyatos hatalom és megmentő szeretet van velünk.

Igen különös a történet befejezése. Azt olvassuk, hogy amint be akarják fogadni, vagyis megtanulták az éjszakai vihar leckéjét, megértették és elfogadták, hogy kik és mennyik ők maguk Jézus nélkül, és kicsoda Ő valójában és a számukra – abban a pillanatban: A parton vannak!

Megérkeztek. Mert az emberi élet megérkezése nem egy „hol” kérdése. Nem az, ahova, amire eljutunk, amit elérünk, hanem egy „kivel”! Mert ha Ő beszáll, ha Őt befogadjuk, ha a VAGYOK velünk van – az a megérkezés!

Akkor akárhol és akármiben is vagyunk, az lesz a valóság, hogy jól vagyok, a helyemen vagyok, boldog vagyok… megérkeztem.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is."

(1 János 4,21)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára