Viharon át megérkezni

Alkalom: 
Epifánia utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2019. február 3. 10:30
Alapige: 
Jn 6,20
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,16-21
Alapige: János evangéliuma 6,20

„De Jézus megszólalt: ÉN vagyok! / Én VAGYOK! Ne féljetek!”

Ha kicsit is őszinték vagyunk magunkhoz, kimondhatjuk minden túlzás és borúlátás nélkül, hogy az emberi élet: krízis-történet. Megküzdések sorozata.

Már kisbabaként kihívásokkal nézünk szembe, meg kell tanulnunk enni-inni, mászni-járni, elesések és kudarcok árán is. Aztán jönnek a gyermekkor elvárásai az iskolában, a kamaszkor belső konfliktusai, útkeresése, felnőttként pedig helyt kell állni az életben, munkában, családalapításban. És idős korban eljön a betegségek, a test gyengülésének krízise.

Ezért nagyon jó kép az emberi életre a hajózás – néha keményen kell evezni, hogy előbbre jussunk, máskor könnyű szél röpít, dobálnak minket a hullámok, mindig van fent és lent, és újra fent és lent. Az igazi kérdés az, hogy ezeken túljutva haladunk-e a cél, a part felé, előbbre jutunk-e az úton, megérkezünk-e végül!

Tudjuk azt is, hogy nagyon nem mindegy, hogy egyedül vagyunk-e mindebben, vagy vannak benne társak, velünk együtt-küzdők, valahogy talán segítők is. Akkor is, ha ez nem jelent nekünk megúszást, helyettünk megoldást, sokszor csak együtt dobáltatunk fel és le. Hiszen senki nem oldhatja meg az életünket helyettünk, és mi sem tudjuk a másikét, bármennyire is szeretnénk néha.

Ez így van a hívő ember életében is – erről szól ez a történet. Teljesen ugyanígy van, nem ússzuk meg a hullámokat, a viharokat mi sem. Egyrészt teljesen ugyanígy van, másrészt mégis nagyon másként!

A tanítványok éppen egy „fent”-ből jönnek. Mielőtt hajóra szálltak volna, történt meg az ötezer ember megvendégelése. Rendkívüli csodát éltek át, mikor Jézus öt kenyeret és két halat úgy megszaporított, hogy egy hatalmas tömeg jóllakott belőle. És ebben ők részt vehettek, segédkeztek! Nagy nyilvánosság előtt nagy sikert arattak, olyannyira, hogy a sokaság királlyá akarta tenni Jézust!

Ismerjük ezt a megtapasztalást? Mikor átélhettük Isten gazdagságát, jóságát, segítő hatalmát, azzal a büszke örömmel ráadásul, hogy Őhozzá tartozunk? Mikor felvidult a szívünk és megtelt hálával?

Mindjárt ezután azonban Jézus újabb célt jelöl ki, útra küldi tanítványait, ahogy Máté és Márk le is írják, hogy Ő maga parancsolja, hogy menjenek át a túlsó partra! Mert jó és kell is ez az öröm, de nem ez a cél, a megérkezés, hogy ebben a „siker”-ben fürödjenek, menni kell tovább!

Talán nehezen de engedelmesen elfogadják a parancsot, talán úgy is vannak vele, hogy ez nem nagy dolog, hiszen többen közülük ezen a tavon voltak halászok, a fél életüket vízen töltötték: Persze, megoldjuk, Jézus! És éppen félúton, a tó kellős közepén, amikor már visszafordulni sincs értelme, hirtelen kitör a vihar.

Itt a Balaton-parton élve tudjuk, hogy egy ilyen kicsi tavon milyen gyorsan és váratlanul milyen erős vihar tud támadni. Kitör a vihar, és az addig csillagfényes, békés éjszaka fojtogató, tömör sötétséggé lesz. Nagyon fentről hirtelen le, de nagyon le!

Jól ismerjük ezt is, ki-ki maga tudná megmondani, hogy mi a saját elszenvedett sötétsége. Mert itt nemcsak az fenyeget, hogy kicsit vizes lesz a ruhájuk – hanem hogy odavesznek! A cél, a megérkezés van veszélyben! A part, a megérkezés, ami azt jelenti, hogy jól vagyok, a helyemen vagyok, boldog vagyok – helyett megtapasztalni, hogy rosszul vagyok, kevés vagyok, nem bírok az élettel… Az, hogy vagyok, az van fenyegetve.

És Jézus nincs itt. Ezt élik meg a tanítványok, ezt éljük meg sokszor ilyenkor mi is. És rádöbbenünk, megtapasztaljuk, hogy ahhoz, hogy mi legyünk, nem elég a saját „vagyok”-unk. Elveszettek vagyunk.

És akkor megjelenik mégis Ő. Jézus egyszer csak ott van! Az öröm, a felszabadultság pillanata lehetne ez a történetben, de mégsem az. Mert félelmetes! Megrémültek – írja az evangélista.

Mikor Jézus nem úgy jön, ahogy vártuk volna, hirtelen megjelenik, de nem olyan, amilyennek eddig láttuk. Mert éppen életünk viharában jön közel – és mutatja meg, hogy hatalmasabb a viharnál. Éppen azokon a hullámokon jelenik meg számunkra, amik minket dobálnak, úgy, hogy ezek a hullámok is Őt szolgálják!

És át kell élni a vihart, a rettenetes hullámokat, a tömény sötétséget, az elveszettséget, azt, hogy milyen kevés az én emberi „vagyok”-om ahhoz, hogy tényleg lehessek. Át kell élni a vihart ahhoz, hogy meglássam Őt igazán, teljes hatalmában.

Azt, hogy Ő nem bájos társalkodónő, kedves-diszkrét kísérő csak az életem útján! Nem egy bármikor előrántható „most segíts”! Jézus Krisztus az Isten maga, aki testté lett, hogy igazán közel jöhessen hozzánk, a viharainkhoz, halandó és bűnös voltunkhoz – és abból szabadítson meg. Nagyon szeret minket, de Ő a Szent Isten Fia, akin az életünk múlik!

Szerető, de iszonyatosan hatalmas Isten! Aki néha beküld minket a viharba, hogy valóban meghalljuk: „ÉN vagyok!” Minden viharunk taníthat minket arra, hogy igazából ki is ez az „ÉN”.

Félelmetes, igen, de ez az egyetlen reményünk és esélyünk. Hogy meghalljuk evickéléseinkben, szélcsendben vagy viharban azt is, hogy: „Én VAGYOK!” Veled vagyok, és ezért lehetsz te is. Ne félj!

Ez az iszonyatos hatalom és megmentő szeretet van velünk.

Igen különös a történet befejezése. Azt olvassuk, hogy amint be akarják fogadni, vagyis megtanulták az éjszakai vihar leckéjét, megértették és elfogadták, hogy kik és mennyik ők maguk Jézus nélkül, és kicsoda Ő valójában és a számukra – abban a pillanatban: A parton vannak!

Megérkeztek. Mert az emberi élet megérkezése nem egy „hol” kérdése. Nem az, ahova, amire eljutunk, amit elérünk, hanem egy „kivel”! Mert ha Ő beszáll, ha Őt befogadjuk, ha a VAGYOK velünk van – az a megérkezés!

Akkor akárhol és akármiben is vagyunk, az lesz a valóság, hogy jól vagyok, a helyemen vagyok, boldog vagyok… megérkeztem.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!”

(Zsoltárok könyve 98,1)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 17 órakor 
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• 22-én 18 órakor, a szerdai Bibliaóra után lesz a szokásos éves egyházlátogatás Bikádi László hajmáskéri lelkipásztor vezetésével. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
• Május 14-én 15 órakor emlékharang szólt Kurucz Árpád, gyülekezetünk egykori presbitere, gondnoka, hűséges tagja születésének 90. évfordulóján. Családja és a gyülekezet Istennek ad hálát minden szolgálatáért, egész életéért!
• Az elmúlt héten, pénteken 11 órakor kísértük utolsó földi útjára Vági Kálmánné (Meilinger Erzsébet) testvérünket, aki életének 70. esztendejében ment el e világból, szerettei közül. Gyászoló családjának Isten vigasztaló kegyelmét kérjük!
• A meghirdetett adománygyűjtés az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) idén is folytatódik. Adományainkat eljuttathatjuk banki utalással, sárga csekken, vagy a Takarékszövetkezetben és a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Isten iránti hálával köszönjük az adakozóknak az eddig beérkezett adományokat!
• Hamarosan elkezdődik a kenesei templom felújítása. A támogatási keretből első lépésben a torony újulhat meg. Nem fért azonban bele a kivitelezési költségvetésbe a toronyóra, ezért azt saját forrásból szeretnénk megújítani. Erre a célra is adománygyűjtést hirdetünk, hálás köszönettel fogadunk minden támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára