Mindennapi kenyerünk

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2019. augusztus 18. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mt 6,11; Jn 6,48
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 6,9-13; János evangéliuma 6,26-51
Alapige: Máté evangéliuma 6,11; János evangéliuma 6,48

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."
"Én vagyok az élet kenyere."

Mai ünnepünk nemcsak állami ünnep, de itt és sok más református gyülekezetben megterítve az Úr asztala, mert a magyar ember évszázadok óta hálát ad ilyentájt az új kenyérért. Hálát azért, hogy Isten megadja nekünk itt ezen a földön, a Kárpát-medencében, hogy meg tudjuk termelni a gabonát, hogy meg tudjuk őrölni és sütni, és lesz belőle finom kenyér, testünk tápláléka.

Izgalmas tehát a mai úrnapja, hiszen mi minden úrnapján végső soron hálát adunk Istennek azért, hogy elküldte az Ö egyszülött Fiát, aki ő maga mondja, hogy Ő a mennyei kenyér, Ő a tápláléka a hívő embernek, de ez a mai úrnapja úgy hálaadás Istennek a mennyei kenyérért, hogy megköszönjük Istennek a fizikai kenyeret is. Mert nekünk ilyen Urunk van, Akinek igenis fontos, hogy Ő a mi fizikai létünkre, állapotunkra is gondot viseljen.

Tehát a mai nap első gondolata az, hogy hálásak vagyunk Istennek azért, hogy ismét eljött az aratás ideje, nekünk, magyar embereknek ismét van elég gabonánk és reménykedhetünk, hogy minden embertársunk asztalára minden nap jut a kenyérből. Abból a mindennapi kenyérből, amiről már ez a 2000 éves imádságunk is szól.

Drága Testvéreim! Ez az a pont, ahol azt gondolom, hogy nehézségekbe ütköztünk. Baj van. Nem értjük a Biblia szövegét. Pontosabban nem bírjuk mi, itt 2019-ben, a Balaton partján, de igaz ez egész Európára is, felfogni azt, amit ez a mondat a maga mélységében jelent. Mert az elmúlt 50 évben olyan változáson ment át a mi európai kultúránk, hogy elveszítettük a kapcsolatot a Biblia világával, s képei sokszor már nem bírnak jelentőséggel vagy nem azzal a jelentőséggel, amivel ott és akkor bírtak.

Amikor Jézus tanítja imádkozni tanítványait és belefoglalja ebbe az imádságba azt, hogy „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, valami olyan csodálatosat mondott, ami miatt az őt követő emberek készek lettek volna őt királlyá koronázni, és követni a világ végéig.

A mindennapi kenyér az valami fantasztikus életbiztosítás volt abban az időben, ezt nehéz így most felfogni. Hogy mit jelent a gabona, a kenyér: fáradságot, verejtéket, munkát, de bizonytalan eredményt, hiszen jöhetett aszály, jég, sáskák, ha pedig sikerült betakarítani a termést, jöhettek katonák, tolvajok, akik elvehették. A kenyér az tényleg az életet jelentette.

Ma bemegyünk a boltba, reggel, délben, este, akár az éjjel-nappaliba, rozsos, félbarna, magvas, vekni vagy cipó, olyan dömping van, hogy eszünkbe se jut, hogy ez milyen hatalmas kincs! Nem hibáztathatunk senkit abban, hogy amikor a kenyeret leveszi a pultról, nem oly áhítattal fogja, vagy szeli, mint ahogy tette azt nagymamám, aki a kemencében sütötte még anno. De pontosan emiatt nem is értjük úgy, amint kellene Jézus tanítását, mert nem érezzük a bőrünkön vagy a gyomrunkban, szívünkben azt, amit a kortársai éreztek akkor, amikor a kenyérről volt szó. Nem egyszerű, hogy beérjen a gabona, és abban az időben az sem volt egyszerű, hogy jusson mindenkinek, és hogy kitartson a következő aratásig. Próbáljunk tehát így tekinteni a kenyerünkre! És ha így tekintünk, alázattal, áhítattal, Jézus kortársainak lelkesedésével a mindennapi kenyérre, akkor vegyük észre, hogy milyen csodálatos Atyánk van, milyen nagy dolog a mindennapi kenyér és milyen hatalmas dolog, hogy Isten gondot visel rólunk.

Kiestünk az Édenből, elbuktunk, és elbuktuk a terülj, terülj asztalkámat. De Isten megkönyörült rajtunk, és jön, közelít hozzánk, és egyszülött Fiában helyreállítja azt a köteléket, amit mi szakítottunk el, és kínálja ismét kegyelmét úgy, hogy gondot kíván viselni fizikai szükségleteinkről is.

Merjük ezt megfogalmazni, merjük kimondani, hogy Urunk köszönjük Neked, hogy Te ilyen Isten vagy. Hogy gondot viselsz rólunk, mert Te gondviselő Isten vagy. Hogy szeretsz minket, hogy a javunkat akarod. Merjük meglátni Isten gondviselését, szeretetét fizikai környezetünkben!

Milyen csodálatos Isten, aki egy ilyen gyönyörű tavat alkotott, és a forró, nyári napokon testünket hűsíthetjük a Balatonban. Igen, ilyen a mi Istenünk, hálát adhatunk neki ezekért a mindennapi csodákért. Persze hosszú a lista, most nem is lehet mind felsorolni.

De ezen a mai alkalmon vegyük magunknak a bátorságot, és gondoljunk bele Isten hatalmas szeretetébe: milyen nagyon szeret minket a mi Urunk, hogy megadta a mindennapi kenyeret, hogy testi-fizikai szükségleteinkre gondot visel.

Ha megértjük ennek a mondatnak a mélységét, Isten szeretetének nagyságát, úgy akkor térjünk át arra is, hogy Jézus magára érti a mondatot: „Én vagyok az életnek kenyere”. Jó dolog tud lenni ez a földi lét, milyen rengetegen ragaszkodnak a földi léthez, milyen sokan szeretnék meghosszabbítani földi életüket, holott lehet, hogy életükben sokat panaszkodtak, hogy itt fáj, ott fáj, így nehéz, úgy nehéz. Pedig így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de egyszer meghalunk. A földi kenyerünk csak itt táplál.

Jézus a tanítványoknak nem ideig-óráig való táplálékot ad, hanem azt mondja, hogy ő a mennyei kenyér, és aki Őbenne hisz, annak örök élete van. Ha az előbb azt mondtam, hogy mi itt Európában, a 21. században gondban vagyunk azzal, hogy felfogjuk a kenyér jelentőségét, nos, mit mondjak most… ez itt emberi ésszel felfoghatatlan. Isten halálra adja az Ö egyszülött Fiát, hogy nekünk örök életünk legyen. Ez a szeretet felfoghatatlan emberi, véges ésszel. De talán megsejthető, és talán pont ezért vagyunk mi is itt, mert valamit megsejtettünk ebből az isteni szeretetből. Hogy nekünk olyan Istenünk van, aki nem örül a bukásunknak, de reménykedhetünk, hogy felemel, ha elbuktunk, elestünk; aki nem örül a könnyeinknek, hanem kész arra, hogy Jézus Krisztusban velünk együtt sírjon, és kész arra, hogy a Szentlélek erejével letörölje könnyeinket; vagy amikor úgy érzed, hogy elhagytak, hogy roskadozva jársz, hátranézel és kiderül, hogy Ő felemelt, és karjában vitt át a veszélyes, nehéz szakaszon.

Én most erre kaptam megbízást, erre az egyszerű üzenetre. Arra, hogy merj rácsodálkozni az életedre, azon belül is először a mindennapi kenyeredre! Lásd meg benne a csodát, amit a kenyér nekünk, embereknek jelent! Hogy mennyire nem egyszerű, mennyire nem természetes, hogy minden nap ott van a te asztalodon! Hogy milyen szerencsés vagy, hogy ott van az asztalodon! Becsüld meg, vigyázz rá, tekints rá alázattal és tisztelettel, Isten gondviselő szeretetének jeleként. Fontos azt is meglátnod, hogy Isten egyéb fizikai szükségleteidre is gondol, hozzásegít, hogy amikor kényeztet téged a Balaton hűs vize vagy egy masszázs vagy egyéb földi jó, ne légy rest megköszönni, hálát adni Teremtő és Gondviselő Atyádnak!

De Isten még ennél is jobban szeret téged, ennél is többet kínál neked! Elküldte az Ö egyszülött Fiát, hogy tanítson, szolgáljon, visszavezessen minket a jó és helyes útra, mert nem csak földi jusst kíván nekünk biztosítani, hanem mennyei részt kínál. Mert van tovább, nincs vége, folytatás következik!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."

(2 Korinthus 5,10)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 17 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Október 21-én csütörtökön 18 órakor presbiteri gyűlést tartunk a Gyülekezeti Házban. Szeretettel várjuk a presbiter testvéreket!
• Női konferenciára hívogatjuk szeretettel az asszonytestvéreket, ami november 22-24-én lesz Móron, a Szolgáló Szeretet Házában!
• A Pápai Református Gimnázium diákjai szolgálnak közöttünk december 1-én, advent 1. vasárnapján, igét hirdet Varga Lívia lelkész, vallástanár. Adományunkkal az iskola működését támogatjuk. Vendéglátásukra szeretettel fogadunk sütemény felajánlást.
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára