Menjetek hát, és vegyétek birtokba!

Alkalom: 
Húsvét utáni 3. vasárnap - Jubilate
Dátum: 
2019. május 12. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
5Móz 1,8
Audio: 

Olvasmány: 5 Mózes 1,6-8.19-21.30-31.
Alapige: 5 Mózes 1,8

"Íme, én nektek adtam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba!"

Bibliaolvasó Kalauzunk a mai naptól kezdi olvastatni Mózes 5. könyvét. Ennek latin elnevezése Deuteronomium, vagyis második törvénykönyv, vagy a törvény megismétlése. Az egész könyvnek ugyanis egyetlen célja az, hogy a honfoglalás előtt újra a nép elé tárja Isten törvényét, és felidézze eddigi útjukat, a fontosabb eseményeket, hogy tanulságul lehessen számukra.

A felolvasott igerészben azt halljuk, hogy Isten erősen biztatja, szinte noszogatja népét: Rajta! Csináljátok! Én nektek adtam ezt a földet, induljatok hát, és vegyétek birtokba!

Ott áll Isten népe egy határvonalnál, eddigi történetük két sorsdöntő eseménye között. Az elsőt már maguk mögött hagyták: Megtapasztalták Isten hatalmát, ahogy kiszabadította őket Egyiptomból, és idáig elvezette, a próbák között is megőrizte őket. A honfoglalás sorsdöntő eseménye azonban még előttük áll!

„Íme, én nektek adtam. – Menjetek hát, és vegyétek birtokba!” A döntést én már meghoztam: ez a föld a tiétek. Atyáitoknak megígértem, és íme, itt fekszik előttetek. – Nektek azonban föl kell kelni, el kell indulni, hogy birtokba vegyétek!

Vannak az életben olyan helyzetek, amikor megtorpanunk. Eddig jól haladtunk, de most a lendület megtörik. Valami nagy lépés, fontos esemény következik, ami talán sorsdöntő is lehet a számunkra. A jövőnket, életünket befolyásoló. És megijedünk ettől a helyzettől, hátrahőkölünk.

Isten népe is így állhatott annál a határvonalnál. Hiszen ismerték ők az Úr ígéretét, amit Ábrahámnak tett, hogy ez a föld az utódaié lesz. Persze, hogy ismerték. – De közben már azt is látják, hogy megerősített városok vannak azon a vidéken, és szálas, erős harcosok, akik védelmezik! Az előttük álló kihívás óriási, harcok várnak rájuk, meg kell küzdeniük a nekik adott földért.

Vajon elindulnak? Van hozzá hitük? Tudnak igazán bízni Isten ígéretében?

„Íme, én nektek adtam ezt a földet. – Menjetek hát, és vegyétek birtokba!”

Nézzük most az ő példájuk tükrében a mi életünket! Mi a helyzet a mi lelki megtorpanásainkkal?

Talán meghallottuk már Isten hívását, amint megszólít bennünket. Talán értjük is, amit mond nekünk. Talán kinyitjuk naponta a Bibliánkat, olvassuk és értelmezzük. Értjük, hogy mit akar tőlünk Isten. – De vajon mi történik ezután? Megfogadjuk-e a szót? Elindulunk-e? Tesszük-e?

„E földi pusztaságban megállni nagy veszély” – énekeljük majd az Igére válaszolva. Igen, nagy veszély van a lelki „leülés”-ben. Amikor lelkileg belekényelmesedünk egy helyzetbe. Amikor „hozzászokunk” az üzenethez, és nem mozgósít, nincs ránk hatása. Amikor csak úgy elvagyunk a jól megszokott dolgainkban. Nem akarunk kimozdulni, nem akarunk változást, akár kényelemből, akár félelemből.

Talán Isten népének is csábító volt az ottmaradás. Jó kis táborhely ez, itt nincs ellenség, nem kell harcolni, életünket kockáztatni, berendezkedünk, és maradunk. – Csakhogy így a pályát nem lehet végigjárni! Ha Isten népe itt letáborozik, akkor soha nem ér célba, soha nem lesz övé az örökség!

Amikor Jézus megszólítja Lévit a vámszedő asztalnál, azt mondja neki: Kövess engem! Ez is egy mozgósítás, akárcsak a mai Igében. Kövess. Gyere utánam! Kelj fel az asztaltól, hagyd ott, amivel eddig foglalkoztál. Gyere velem, együtt megyünk, és közben beszélgetünk.

És Lévi felkelt, és attól kezdve tanítványként követte Jézust. Hallgatta tanításait, és látta példáját: hogyan élt, hogyan beszélt emberekkel, és gyógyította őket. Együtt járt Jézussal, és ebben az életközösségben maga is formálódott, tanult, változott a gondolkodása, az élete.

Valahogy így van ez a hívő ember életében is. Amikor Jézust követi, akkor lelki értelemben folyamatos mozgásban van, állandóan figyel Mesterére, és tanulgatja egyre jobban akaratát, kéréseit. És kész mindig továbblépni Vele együtt.

Az első lépés mindig a legnehezebb. Lévi számára is az lehetett. Meghallom, megértem, hogy hív engem. Megszületik bennem az elhatározás, de az még nem elég. Meg kell születnie bennem az engedelmességnek! Akkor ténylegesen felállok, és elindulok. Megteszem az első lépést. Majd a következőt is, és a többit is, és benne maradok ebben a hűségben.

„Íme, én nektek adtam. – Menjetek hát, és vegyétek birtokba!”

Vajon csak a kihívás nagyságát látjuk magunk előtt? Az erős falakat és az ellenséget? A harcok és a küzdelem nehézségét?

Látjuk-e vajon ezeken túl azt a gazdagságot, amit Isten nekünk akar ajándékozni? Látjuk-e, hogy nem egyedül küld, hanem Ő maga is kész velünk harcolni, nem hagy magunkra a küzdelmeinkben? Látjuk-e azt az örökséget, amit Ő nekünk készített?

Igen, ez fontos kérdés: Hová tart Isten népének útja? Hova vezet a hívő ember engedelmessége? Mi a cél?

„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál!” – A Jézusban hívő ember a napi küzdelmei során egészen odáig ellát: az örök életig, ami neki van ígérve, erre van elhívva. – Ő pedig megragadja azt! Megharcolja az odáig vezető utat, végigküzdi a pályát. Megharcolni, megragadni – erős kifejezések ezek, amik az örök életről szólnak.

Ma hajnalban a szokásos sétámon futó emberekkel találkoztam a Balaton-parton, a Széchenyi parkban. Tudtam, hogy ezen a hétvégén zajlik az Ultra-Balaton, a tavat megkerülő futóverseny. Mégis egészen különleges élmény volt, szürreális látvány, ahogy a futók előbukkantak a hajnali szürkület csendjében, az áztató esőben. Én az esernyő védelme alatt, nekik azonban az arcukon folyt végig. Egyik profi öltözetben, könnyed mozgással, nagy tempóban haladt, a másik szokványos szerelésben, nehézkesebben, és volt, aki csak gyalogolt, de mind egy irányba haladtak a cél felé.

Elgondolkodtam, mi indít erre embereket? Mi itt a győzelem? Hiszen ennyien nem férnek fel a dobogóra, mégis futnak, mennek, és önként csinálják. A győzelem nyilván ebben van: Végigfutottam! Megcsináltam, nem szálltam ki, végigmentem, hűséggel végigküzdöttem a pályát!

Adja meg nekünk Isten, hogy a magunk tempójában, a nekünk adott erő és tehetség szerint, de végig Rá figyelve, engedelmes hűségben fussuk végig a pályát!

„Íme, én nektek adtam. – Menjetek hát, és vegyétek birtokba!”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára