Meggyökerezni, növekedni és teremni

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap
Dátum: 
2019. október 13. 10:30
Alapige: 
Jn 15,5
Audio: 

Olvasmány: 2 Péter 1,1-9
Alapige: János evangéliuma 15,5

„Ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben teremjétek meg az erényt, az erényben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig az isteni szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.”
Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Élet vagy halál? Erről beszél Péter apostol kicsit hosszabban és bonyolultabban, és röviden, egyszerűbben maga az Úr Jézus is.

Esett szó már többször arról, hogy van az az „élet”, amit a görög a biosz szóval fejez ki, ami tulajdonképpen létezést jelent. Létet ebben az anyagi világban, ideig-óráig. Melyben az ember eszik-iszik, gazdagodik-szegényedik, gondolkodik, küszködik, emberi szinten vannak kapcsolatai, szeret és gyűlöl, de csak a földi síkon él, és azután vége lesz. Mert testi-szellemi forrásai végesek.

Lehet ennyi az élet, vagy pedig ezt a bioszt betöltheti és átjárhatja az igazi ÉLET, amit a görög pedig a dzóé szóval fejez ki. Ez az Istennel, mint minden lét és élet forrásával való megélt, lelki kapcsolat.

Amikor bármi zajlik is a biológiai lét szintjén, bár lehetnek nehézségek, fájdalmak, kudarcok, gyász és más veszteségek – vagy éppen örömök és sikerek, az embernek mégis mindenkor békessége, öröme, vigasztalása és reménysége, erőforrása van! Átjárja az ÉLET, Isten jelenléte, szeretete, és ez örökre szól! Már itt, és túl a földi léten is.

Hogyan lehetséges ez? Igazán élni.

Talán legjobban akkor értjük meg a péteri levélből olvasott, első hallásra bonyolultnak tűnő igeszakaszt, ha – az Úr Jézus által is használt kép segítségével – elképzelünk egy fát.

Nem egy szépen faragott faszobrot, vagy földbe erősített, kimunkált kerámia-tartó díszfát, hanem egy élőt! Amelynek gyökere van! Legalább akkora, azt mondják, mint a lombja. Mert bár a növénynek ez a része éppenséggel láthatatlan, mégis a legfontosabb, mert ebből jön a fa életének ereje, ebben van a szilárd tartása, megtartatása.

Ez az a gyökér és tő, ami az életet, az istenkapcsolatot jelenti, amiről a szentíró beszél. Amiről Krisztus azt mondja, hogy az Ő maga: „Én vagyok a tő, és ti az ágak”. Ő az életadó gyökér és tő, aki befogadott minket magába, megajándékozott minket Isten szeretetével, jelenlétével, a Vele való kapcsolattal.

A testté lett Ige, akiben Isten a földre jött, megajándékozott minket önmagával úgy, hogy megismerhettük, hogy elhívott minket – ahogy Péter írja. Megszólított és megszabadított minket a pusztulásból, a gonosz hatalmából, a halálból. Mert azt akarja, hogy éljünk, hogy igazán éljünk. Hogy az Ő isteni erejéből és tökéletességéből éljünk mi, esendő, erőtlen, tökéletlen és mulandó gyermekei.

Ezért kérlel minket az Ige az apostoli levélben, és az evangéliumban Jézus maga: Maradjatok énbennem! Bennem higgyetek! Belém gyökerezzetek, belém kapaszkodjatok, ne másba! Ne emberi hajszálgyökerekbe, hitekbe, idegen, nagynak hazudott erőkbe, ne önmagatokba vagy másokba.

A hit jelenti a kapcsolatot a tővel, gyökérrel. Ez a hitünk olyan, mint a fa törzse, ami továbbadja az életet, erőt, isteni élet-kegyelmet az ágaknak, ahogy aztán azok egymásból fakadnak és teremnek.

Nagyon szép himnuszi formában mondja el az Ige ezt az életfolyamatot, ahogy ezek az ágak az életünkben egymásból kihajthatnak és növekedhetnek:

Hitetekben teremjétek meg az erényt! A megvallott és letett bűnöktől megtisztult szívet, és a mindig csak a jóra kész, erős lelkületet, akarást.

Azután ebből meg az ismeretet, az Isten helyes ismeretét. Hogy ne a magunk okoskodásából akarjuk a jót, hanem ismerjük meg mindig jobban és jobban Istent, az Ő akaratát, élet-tervét, útmutatását a számunkra. Ne szóbeszédek, hiedelmek alapján, vagy amit mi amúgy gondolunk Róla, hanem az egyedül tiszta forrásból: a Szentírásból!

Nem a pap vagy lelkész kedvéért kell templomba járni, gyülekezetbe rendszeresen jönni, vagy azért, hogy kicsit többen legyünk, hanem a saját lelkünkért, hitünkért, életünkért, hogy Istent – aki tényleg szólni akar hozzánk – mind jobban megismerjük, megértsük, kérdéseinkre válaszokat kérjünk és kapjunk.

Hogy aztán ebben az istenismeretben igazi önismeretet is nyerjünk, az Úr által elénk tartott tükörben meglássuk önmagunkat igazán, és aztán engedjük, hogy Ő formáljon minket. Hogy ne csak megismerjük Isten akaratát, hanem tanulgassuk a saját – sokszor de erős és magabiztos – akaratunkat átadni Neki. A „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” elismerésének alázatával…

Azután hogy tudjunk ebben a hitben, az isteni gyökerekben-tőben élő törzsben állhatatosan megmaradni. Ne engedjük, hogy szépen hangzó hamis tanítások, emberi kívánságok-vágyak, önzés kitörje, kifűrészelje ebből az életünk ágait!

És ebből fakad a kegyesség, a hívő életgyakorlat, ami azt jelenti, hogy ez a kitartás ne passzívan, összeszorított foggal csak „kbírva” történjen, hanem legyen benne valóban az ÉLET ereje: aktívan, tevékenyen, találékonyan haladhassunk az életúton, amiben Isten vezet. Merre mutat? Mit ad épp elénk? Tudjunk így feladatban adni-győzni, próbákban formálódni-erősödni, örömökben osztozni, … szeretni.

Mert ez az az igazi gyümölcs, amelyhez – az Ige gondolatmenetét követve – végül elérkezünk: a szeretet.

Két különböző görög szó következik itt egymás után. Az első a fil-adelfia, vagyis a testvéri szeretet. Egymás elfogadása, segítése. Hogy ne csak rólunk szóljon az egész, ne csak önmagunkért legyen az élet, a törzs ág-hordozása, a gyümölcsök, hanem lehessünk egymás élet-ajándékai!

Így teremjük meg a legvégső gyümölcsöt: az agapét, az isteni, feltétlen szeretetet, megbocsátást, egymás befogadását. Csak Őtőle, Őbelőle kaphatjuk, magunktól erre képtelenek vagyunk. Maradjunk, gyökerezzünk, éljünk a mi drága, érettünk Egyszülött Fiát is odaadó Istenünk szeretetében, engedjük, hogy ez a szeretet-erő áradjon át a hitünk törzsén keresztül, és töltsön be minket! Hogy éljünk igazán, és ne legyünk „sem tétlenek, sem terméketlenek”.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára