Maradjatok meg énbennem

Alkalom: 
Böjt 4. vasárnapja (Laetare)
Dátum: 
2019. március 31. 10:30
Alapige: 
Jn 15,9-11
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 15,1-9
Alapige: János evangéliuma 15,9-11

"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen."

A múlt karácsony egyik öröme volt a számunkra, hogy ajándékba kaptunk egy kis élő fenyőfát. Az lett a karácsonyfánk, szépen feldíszítettük, még el is neveztük Fülöpnek. Nem hullatta a levelét hetek múltán sem, jó fenyőillattal töltötte be a házat. Aztán az ünnepi időszak elteltével a Gyülekezeti Ház hűvösébe került, hogy cserépben állva várja a tavaszt, amikor kiültethetjük.

A sok elfoglaltság mellett kicsit el is feledkeztünk róla, így csak tegnap került a földbe. Még aggódtunk is, hogy talán már túl késő, vajon megered-e egyáltalán. Nem kell nagyon magyarázni ezt az aggodalmunkat, hiszen mindenki érti, az élete múlik azon, hogy gyökerei feléledve belekapaszkodnak-e a talajba. Minden növény – legyen az szőlő, gabona, gyümölcsfa, fenyő – élete a gyökérzet, a tő életén múlik.

Gyermekeink ültették el Fülöpöt, de előtte együtt kerestünk neki helyet az udvarban. Jól át kellett gondolni, mert egyáltalán nem mindegy hová kerül, hiszen „örökre” ott marad! Ó, micsoda megkötöttség, rabság! Gyermeki lélekkel talán még sajnálnánk is, hogy számára ennek a kötetlenségnek vége, bizony nem szaladgálhat szabadon. De hát persze tudjuk: belehalna! Mert növény…

Mi pedig emberek vagyunk! Teremtett testtel, mint minden más is ezen a világon, de Istentől kapott élő lélekkel is! Jézus pedig arról beszél, hogy nekünk nem lehet más gyökérzetünk, tövünk, nincs máshonnan az élet igazi ereje számunkra, mint az élő Istentől! Megpróbálhatunk elszakadni Tőle, az életben máshova szaladgálni, erőt-életet keresni – de belehalunk! Belehal a lélek, amitől emberek vagyunk.

Vannak az életben persze fontos és jó és szép dolgok. Eredményes munka, szeretett hivatás, amikor fáradozásainkból születik valami. Hát még ha abból meg is tudunk élni, ha elismernek, ha elérünk valamit. És abból otthont tudunk teremteni, önmagunkról, szeretteinkről gondoskodni. És egyáltalán, a szeretteinkkel lenni, családban, barátok között igazán otthon lenni.

De mindez az élet gyümölcse lehet. Nem a gyökér! Testvérek, ne keverjük össze!

Kétezer évvel ezelőtt Isten olyan szőlőt ültetett a világba, amely örökké termő tő marad. Ez az emberré lett Isten Fia, Jézus Krisztus, aki ma is szól, most is éppen beszél hozzánk, kérlel és bátorít-vigasztal, erőt ad. Ez a tő az élet, az Örök Élet forrása. S ez a szőlőtő azért ültettetett, hogy minket befogadjon, nekünk életet adjon! „Ti énbennem, én tibennetek.”

Ezek a szavak azt jelentik, hogy Jézus Krisztus értünk jött a földre, miattunk szenvedett, helyettünk halt meg, halála a mifelettünk hozott ítélet volt, feltámadása a mi életünk. „Énbennem vagytok!” – így ölel minket magába Jézus szeretete: Én vagyok a szőlőtő, te pedig az én szőlővesszőm vagy. Kiválasztottalak, megváltottalak, befogadtalak. Nem te választottál engem, hanem én téged. Hozzám tartozol, mert én szeretlek téged, és ez ajándék, az élet ajándéka és lehetősége!

Nem rabság és korlátozottság ez a gyökér és ez a tő, hanem az élet forrása és biztonság!

Mert jöhetnek viharok, téphet a szél. Érhetnek támadások, rosszakaratú bántások, csalódások biztosnak hitt dolgokban, emberekben. És lehet tűző nap és szárazság. Érhetnek próbák, veszteségek, olyan helyzetek, amikor fogytán a saját, emberi erő. Földi értelemben „átültethet” minket az élet, mikor új otthont kell találni, meggyökerezni. Támadhat minket mérgező permet, rontó erő. De aki ebben a tőben marad, az biztonságban van! Mert csalódásokban vigasztal a hűsége, bántásokban megtart az ereje, nehézségekben erőt ad.

Így, ebből érthetjük meg az engedelmesség örömét. Első hallásra talán különös ez a kifejezés: az engedelmesség öröme, de erről beszél Jézus és a zsoltáros is. Parancsolatok, intelmek, rendelkezések, törvény – szigorú szavak, mégis boldogság, öröm, élet fakad belőlük. Megtartani a szavait, ráhagyatkozni szeretetére – igazából ennyit jelent „megmaradni Őbenne”.

Mert van, ami rajtad múlik: „Maradj bennem!”, ebben a szeretetközösségben! Mit jelent ez?

Először azt, hogy fogadd el, hogy én vagyok a tő, nincs más gyökered, nem tart meg, nem táplál valójában semmi más! Másodszor pedig éld meg, hogy a tanítványom vagy, ebből a gyökérből, tőből szívd fel minden nap az éltető erőt, lélek-táplálékot! Teremj gyümölcsöt, hogy az Atya dicsőíttessék, hogy életednek jó íze lehessen a veled élők számára, és a te örömöd is teljes legyen!

Erre hív ez a böjti idő is: fogadd el, hogy a tő Krisztus! Őtőle van az életed, minden eddigi növekedésed, minden gyümölcsöd. Ő tart meg téged, ha a vihar csapkod, ha tépked a szél. Ez az ígéret: táplál, megtart, életet ad. Ehhez azonban minden nap ki kell nyitnunk magunkat előtte, éhezve, szomjazva szavát és jelenlétét! Különben elszárad az életünk.

Ahogy a szőlőtő nedvei átfolynak az ágakba, úgy van bennünk Jézus, Igéje és Szentlelke által: „beszédeim tibennetek”. Átadta az Atya rábízott üzenetét, a megváltó kegyelem örömhírét. Odaadta nekünk önmagát – a testté lett Igét – a kereszthalálban. S adja önmagát minden nap: táplál, erősít, vezet, megújít, vigasztal, nevel minket.

És mindezt azért, hogy növekedjünk, teljesedjünk, célt-értelmet nyerjen az életünk. Hogy gyümölcsöt teremjünk. Jézus hív és indít: Táplálkozzatok belőlem – igehallgatásban, naponkénti igeolvasásban, imádságban, elcsendesedésben, és legyen bennetek készség, hogy ezt az életet növekedni-teremni engedjétek!

Nem kíván tőlünk az Úr rendkívüli, emberfeletti dolgokat, csak azt, hogy a szőlővessző teremjen szőlőt. Amit tudunk Istentől, Istenről, amire képessé tett és elhívott minket, azt tegyük meg, mondjuk ki, éljük meg!

"Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere.
Halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó jöjj ide!
Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd Tieddé szívemet!
Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!"

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."

(Jelenések könyve 1,18)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti énekóra szombaton 17 órakor Boda Judit vezetésével
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára