Magától terem

Alkalom: 
Húsvét utáni 6. vasárnap - Exaudi
Dátum: 
2019. június 2. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mk 4,26-28
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 4,26-34
Alapige: Márk evangéliuma 4,26-28

"Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld..."

Jézus ebben az Igében egy nagyon egyszerű képet használ fel, hogy tanítást adjon egy nagyon mély titokról. Tudjuk róla, hogy szerette a természetből vett képeket és bölcsességeket, mert bárki megérthette, nem kellett hozzá különleges tanultság vagy felkészültség. Jelen esetben is bárki megérti őt, aki valaha is végigkövette már egy elvetett mag útját, ahogy kisarjad, növekszik, és fajtájának megfelelően virágot vagy termést hoz.

Ezzel a példázattal Jézus Isten országának titkáról tanít. Azt mondja róla, hogy az folyamatos történés. Mondatainak belső dinamikája alapján érdemes üzenetét három részre bontani: Isten országa olyan, mint a magvetés, a növekedés és az aratás folyamata.

Nézzük először a magvetést: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe.” Isten országának ereje tehát olyan, mint a mag ereje – de miért is? A mag „halálában”, földbe kerülésében élet van. Meg kell halnia, hogy így több hozzá hasonlónak adjon életet.

Jézus egyszer azt mondta magáról, hogy ő a gabonamag. A földbe kell kerülnie, meg kell halnia, hogy életet ajándékozhasson. Ezzel a képpel beszélt saját haláláról: Megvetették, halálra ítélték és megfeszítették, de Ő így életet ajándékozott. Lám, Isten országa Őáltala jut diadalra!

Óriási biztatás ez Jézus tanítványai felé! Előfordult, hogy a küldetésből ők azzal mentek vissza Jézushoz: Uram, mi megpróbáltuk, vittük az evangéliumot, de nem fogadtak be minket.

Sokszor mi, mai tanítványok is úgy érezzük, hogy az Ige üzenetével falakba ütközünk. Sokan elzárkóznak előle, sokkal nagyobbak a mindennapi megélhetés és pénzkeresés kérdései, egy-egy betegség, vagy egy aktuális életvezetési probléma súlya. Nehéz az Ige mellé odahívni az embereket, és megszólítani vele őket.

Jézus ezzel a tanítványi kesergéssel szemben mondja: Ne a saját erőforrásaidra tekints! Úgy van az Isten országa, mint amikor a magvető beleveti a magot a földbe. Tekints arra az erőre, ami a magban van! Lásd minden elvetett magban a kiteljesedő kalászt!

Ne legyen úrrá rajtad a kiábrándultság! Amikor saját egyéni életedre, hitbeli fejlődésedre gondolsz, vagy amikor a gyülekezeted jövője jön eléd, ne az emberi erőből indulj ki! Ne abból akard magyarázni a jövőt! Hanem tekints a mag erejére, Krisztusra! Gondolj arra az ígéretre: „aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi a Krisztus Jézus napjára”! (Fil 1,6)

A továbbiakban azt látjuk, hogy Isten nemcsak megindítja az életet, nemcsak „csíraképessé” teszi országát, hanem a növekedést is ő adja. A föld „magától” terem, ez talán a példázat legfontosabb kifejezése! Az itt szereplő görög szó az „automaté”. Ezt jól ismerjük, hiszen a háztartásban, a számítógépek és telefonok világában, a technikában sok minden működik automatikusan. Nos, itt is „automatikusan” terem a föld. Nem a földműves állítja elő a gyümölcsöt. Ezzel a szóval leginkább azt hangsúlyozza Jézus, hogy az emberi közreműködés teljesen ki van kapcsolva! A földműves „alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag pedig sarjad, és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.”

Ugyanez a szó („automaté”) szerepel Péter kiszabadulásának történetében (ApCsel 12) is: Amikor az angyal felébreszti, a bilincsek lehullanak róla, ő pedig követi, de azt sem tudja, valóság az egész, vagy csak álmodik. Aztán amikor a külvilághoz vezető vaskapuhoz értek, az „magától” megnyílt előttük. A hit képes meglátni a „magától” mögött a munkálkodó Istent. Ő munkálkodik a vasajtó kinyílásánál, és Ő munkálkodik a „magától” termő vetésnél is.

Reményik Sándor „Kegyelem” c. verse is erre a csodára mutat rá. Az eleje azt írja le: Lehet, hogy mi nagyon akarunk valamit elérni, ostromolhatjuk az eget imádságainkkal, görcsölhetünk, és valahogy mégsem sikerül semmi. Amikor viszont Isten munkálkodni kezd, akkor valahogy „magától” megterem a gyümölcs. Akkor „maguktól” rendeződnek, helyükre kerülnek a dolgok. Ez az isteni kegyelem!

Itt is erre látunk példát. A föld magától terem. A példázat egyetlen emberi szereplője, a földműves, a vetés és aratás között semmit nem tesz. A gyümölcs az Isten ajándéka! Ránk vonatkoztatva ez annyit jelent: Isten országa nélkülünk, a mi tetteink és akarásunk nélkül is teljességre jut.

Akkor hát miránk nincs is szükség? Istennek nem kellenek a szolgálataink? Nem erről van szó! Gondoljunk csak a talentumok példázatára, ahol éppen a cselekvésünk a fontos! Nem áshatom el, nem temethetem el az egy talentumot sem. Használnom kell! De nagyon fontos látni a különbséget. NEM MI növeljük Isten országát! Mi azért munkálkodhatunk, mert az már itt van és növekszik! Istentől ajándékokat kaptunk, és ez minket hálára, szolgálatra indít.

Hogy is tanít erről Pál apostol (1Kor 3)? Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja! Pedig itt a gyülekezetek alapításáról, az első keresztyén közösségekben való szolgálatról ír! Pontosan tudta ő, milyen fontos a szolgálata! De Isten adta a növekedést, a gyümölcsöt, ő pedig hálás volt, hogy ebben a munkatársa lehetett.

Nagyon is fontosak tehát a szolgálataink. Fontos minden, amit hozzá tudunk tenni Isten ügyének előremozdításához. Hiszen így lehetünk mi is az Istentől kapott tulajdonságainkkal, időnkkel, munkánkkal vagy éppen javainkkal Isten munkatársaivá. De a növekedés, a gyümölcs mindig Isten munkája, Övé mindenért a hála és a dicsőség!

Végül nézzük az aratást. A földműves nyilván azért vet, hogy arathasson, ez munkájának a végcélja. A példázatban az aratás Isten országa kiteljesedését jelenti, amit sem felgyorsítani nem tudunk, sem pedig megakadályozni nem lehet.

„Amikor a termés engedi”, akkor következik az aratás! Vagyis türelemre van szükség. Végezzük tehát hűséggel a ránk bízott szolgálatot, de közben legyünk türelemmel, hogy Isten is elvégezhesse munkáját!

Nehéz lecke a türelem. Néha mi szeretnénk gyorsítani Isten ügyén, történjen már valami. De olyan ez, mintha meg akarnánk előzni Istent.

A búza és konkoly példázatában a szolgák menni akarnak kiszaggatni a konkolyt, az úr viszont leállítja őket: Meg kell várni az aratás idejét! Akkor lehet majd a jót a rossztól elválasztani. A konkoly kiszaggatása kárt okozna a búzában is.

A példázatbeli földműves bizonyossággal és reménységgel tekint előre. Tudja, hogy az aratást sem siettetni, sem megakadályozni nem lehet.

Ezt a képet és biztatást vigyük el mi is az Igéből, és lássuk ennek szemüvegén át saját életünket, növekedésünket a hitben; valamint gyülekezetünk helyzetét és jövendőjét is! Így használjuk hálából a Tőle kapott adottságainkat az Ő országa dicsőségére!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

2019.09.08.
1Thesz 1,6
2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára