Lelki sötétségből Istenhez

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Dátum: 
2019. szeptember 22. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Krón 33,12-13
Audio: 

Olvasmány: Krónikák 2. könyve 33,1-4.10-16
Alapige: Krónikák 2. könyve 33,12-13

"Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt. Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten."

A Krónikás Júda királyainak történetét úgy tárja elénk, hogy egyetlen szigorú szempont szerint minősíti őket, ez pedig az Úrhoz való hűség. Vannak, akik azt teszik, amit helyesnek lát az Úr, és vannak, akik elfordulnak Tőle. Manassé király példája azért figyelemre méltó, mert „rossz” királyból lett „jó” király. Történetének rövid összefoglalása ez lehetne: Nagy mélységből is van visszaút Istenhez.

Manassé uralkodásának első feléről ilyeneket olvasunk: Újra megépítette a pogány áldozóhalmokat, oltárokat állított a Baaloknak, leborult az ég minden serege előtt, és a bálványszobrot még az Úr templomába is bevitte. Lelki sötétségének mélységéről sokat elmond, hogy jövendőmondókat és halottidézőket tartott, de a legmélyebb pont mégiscsak az volt, hogy saját fiait is elégette áldozatul.

Manassé nyilvánvalóan elfordult az Élet Istenétől, és olyan lelki sötétségbe jutott, amelyben saját gyermekei halálát okozta. Azt gondolnánk, hogy ilyen mélységből már lehetetlen feljönni, de mégis ez történt. Isten megállította őt, ő pedig visszatalált Urához.

Ellene vonult az asszír király, Manassé pedig elvesztette a háborút, rabláncon vitték el. Itt, a nyomorúságban történt valami, ami megfordította Manassé útját. Rátalált ősei Istenére, és „mélységesen megalázkodott” előtte, Isten pedig megkönyörült rajta, és szabadulást adott neki.

Rendbejött a kapcsolata Istennel és ez külső jelekben is meglátszott. Uralkodása második fele már az építkezésről és a felemelkedésről szólt. Külső várfalat épített a dávidi falakhoz, a vidéki városok védelmét is megerősítette, eltávolította a pogány bálványokat, megtisztította az istentiszteletet, és ezt az egész országra elrendelte. Ezek már a felemelkedés és az élet jelei.

Ha most önmagunkra nézünk: Vajon milyen lelki állapotban talál minket ez az ige? Mi jellemzi mostanában az életünket? Ha vannak ijesztő mélységeink, nyomasztó bűneink, régóta cipelt terheink; ha lelkileg sötétben érezzük magunkat, és rossz döntéseink miatt csak önmagunk körül forog az életünk, – az Ige jó híre számunkra az, hogy van út fölfelé!

Manassé példáján látjuk, hogy a fordulópont belül volt. Mindenekelőtt Istenhez való viszonyát kellett rendeznie, ez volt a sarokpont, amin aztán minden más, a külső dolgok is elfordultak, helyükre kerültek. Nemcsak a saját, hanem országa dolgai is új irányt vettek: a megerősödés, az élet és a felemelkedés felé.

Ez ma sincs másként. Tudnunk kell újra meg újra őszintén megalázni magunkat Isten előtt, megbánásra jutni, bűneinket meglátni és megvallani, – így kezdődhet a tisztulás, és nyílik út fölfelé, Isten kegyelméből.

Azt a gyökeres változást, ami Manassé életében végbement, az ő lelki útját, és az egésznek a belső hátterét a 32. zsoltár mutatja be gyönyörűen. Akár Manassé zsoltára is lehetne.

A zsoltár első fele még csupa nyögés, nyomorúság, „kiszáradtak a csontjaim”, egész nap a fájdalom. Az is kiderül, hogy miért: elhallgatta bűneit, takargatta magát Isten elől.

Azután ezt olvassuk: „Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak.” – Innen pedig már fölfelé indul az imádkozó lelki útja: Átéli a bűnbocsánat tisztaságát, átéli, hogy Isten közelsége oltalom, és eljut egészen a boldog hálaadásig. A zsoltár vége már csupa vidámság és ujjongás.

„Elhatároztam, hogy bevallom.” Ez volt a fordulópont. És azt érthetjük meg ebből, hogy a dolgok nem nélkülünk fognak megjavulni! Erre a döntésre el kell jutni.

Amikor egyre csak jönnek felénk a bajok, mint az ár, van olyan ember, aki ebben az árban lehajtja fejét, és csak jajgat, és sajnálja magát. Ennél azonban sokkal jobb módszer, ha az árban felemeljük a fejünket! Így levegőhöz jutunk, és meglátjuk, hogy van kiút. Ez történik ebben az imádságban is.

Igen, a legnagyobb mélységből is van út fölfelé. Manassé története mellé két jól ismert újszövetségi példát is odatehetünk, amik az Ige üzenetét erősítik.

Az egyik Péter sírása. Az ő egész életének legsötétebb mélypontja az volt, amikor Jézus szenvedéseinek idején letagadta őt, szeretett Mesterét. Talán önvédelemből, vagy félelemből, de megtette. Háromszor egymás után kijelentette, hogy nem ismeri őt. Ezután jött az emlékeztető kakasszó, és jött a sírás, az őszinte és mély megbánás.

Aztán később megkapta Jézustól a háromszoros feloldozást: „Legeltesd a juhaimat!” Több volt ez, mint feloldozás, hiszen egy új életre nyitott utat Péter előtt, amikor megbízást adott neki. Legeltesd a juhaimat, szükségem van a szolgálatodra, szükségem van a hűségedre. Megbocsátottam neked, és megbízom benned.

A másik példában a tékozló fiú is ugyanezt a lelki utat járja be. Először le a mélységbe, egészen a disznókig. Aztán magába szállt, és emlékezni kezdett, felidézte, hogy atyja házában mi várja őt. Majd elindult a visszaúton, a bűnbánat útján. És ahová megérkezett, ott szeretet és kegyelem várta. Megbocsátás és új élet.

Ez a visszaút soha nem könnyű. A tékozlónak sem, Péternek sem és Manassénak sem volt könnyű. De mindhárman azt élték át, hogy ez az út fölfelé visz, az életre vezet, mert Isten kegyelmes hozzájuk.

Legyen hozzánk is kegyelmes az Úr, hogy újra meg újra rá tudjunk lépni erre az útra!

„Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet,
Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat,
Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el;
A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

Úr Jézus nézz le rám, Ha nő a félelem,
Ár zúg és ellenség szorít, légy Megváltóm, velem!

Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár,
Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.”

(470. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is."

(1 János 4,21)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára