Krisztus beszéde lakjon bennetek

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap
Dátum: 
2019. november 10. 10:30
Alapige: 
Kol 3,16; 4,6
Audio: 

Olvasmány: Kolosséi levél 3,16-17; 4,2-6
Alapige: Kolosséi levél 3,16; 4,6

"Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon."
"Az imádkozásban legyetek kitartóak!"

"Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

Beszédről, beszélgetésről szól az Ige. Ebben igazán otthon vagyunk mindannyian, hiszen mindenki beszélget. Persze, van, aki többet szokott, van, aki kevesebbet. Van, akivel szívesebben, és van, akivel inkább csak muszájból. Néha szeretünk beszélgetni, néha nem.

Mert néha könnyebb: ha a szívünk örömmel van tele, és szívesen újságoljuk el a boldogságunkat, sikerünket, ha valami érdekeset szeretnénk elmesélni, ha olyannal beszélgetünk, akivel könnyű szót érteni.

Néha pedig nehéz, mert szomorúság nehezedik a szívünkre, bánat, fájdalom, keserűség szorítja a torkunk, vagy mert éppenséggel olyan fontos lenne jól elmondani, de nehezen találjuk a szavakat.

„Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. Bizony ezért van, hogy olykor csípős, maró, keserű, vagy ha nagyon erőlködünk, mézes-mázos, szirupos, vagy egyszerűen csak üres és sótlan, amit mondunk. Tudunk vele marni is, émelyíteni is, és tudunk semmit-mondani.

Mai Igénk arra tanít, hogy a mi beszédünk ne ilyen legyen! Beszéljünk jól, helyesen, szívderítőn, tartalmasan, sóval fűszerezetten vagyis ízesen! Hogy ne rontsuk el, ne bántsunk vele, és ne legyen üres, szánkon kifolyó szószaporítás csupán, hogy szavaink elérjék igazán a másik embert.

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jól beszélni, jól elmondani vidámat és szomorút, könnyűt és nehezet? Hogy lehet ezt megtanulni? Hogyan tanulhatunk meg igazi hívő keresztyénként beszélni?

Hát úgy, ahogy annak idején, pici gyermek korunkban megtanultunk! Úgy, hogy a szüleink, az édesanyánk, az édesapánk beszélgetett velünk! Értette azt is, amit csak gügyögve-selypegve, ügyetlenül, rosszul mondtunk, amit sírástól vagy éppen hisztitől akadozva. Megértett minket. Meghallgatott és válaszolt, újra és újra, megértett és kimondta jól és szépen. A vele való együttlétben alakultak a szavaink. Így tanultunk meg beszélni.

Jól akarunk szólni, bölcsen, helyesen, ízesen? Kedvesen és felelősen felelni? Akkor oda kell ülnünk a mennyei Atya térdére, a szívére hajtott fejjel, szívvel és lélekkel – és beszélgetni Vele! Istennel! Imádkozni és imádkozni és imádkozni…

Mielőtt kifelé beszélgetnénk, beszélgessünk előbb – és sokkal többet – befelé és felfelé!

Azt, ami könnyű, ami öröm, jó hír, érdekes, izgalmas, nagy büszkeséggel elharsognánk – előbb osszuk meg Vele! Mindenekelőtt Neki hálát adva érte, az Ő közelségének a mérlegére téve – és akkor mindjárt a helyére kerül. Hogy amikor már kimondjuk egymásnak, ne csak fényes legyen, de szívmelengető is, ne csak hangos, „túl sózott”, de meghallgatható, együtt-örülős is.

És azt is, ami nehéz, szomorú, keserű, ami fáj és szorítja a szívünk, kezdjük előbb Neki kimondani, eldadogni-elpanaszolni, vagy bevallani és bocsánatot kérni. És ha még szavaink sincsenek hozzá, Ő akkor is hallja és érti, és a Velelétben enyhül a szorítás, és kimondhatóvá lesz már kifelé is a kimondhatatlan. Amihez a szavakat csak keresgéljük, öntsük ki a szívünkből először Őneki, és Ő ad hozzá erőt és bölcsességet.

Nem Istennek van szüksége az imádságainkra, hanem nekünk van nagyon nagy szükségünk a Vele-beszélgetésre!

Mert a jó szülő, mikor beszélni tanít, nem csak szavakat tanít be, hanem megért, megvigasztal, helyre tesz, tanít jóról és rosszról, és megbocsát. Együtt kacag velünk, sőt, örül nekünk, kézen fog és vezet, élni tanít.

Imádság, Isten-közelségben való Vele-beszélgetés nélkül mindettől fosztjuk meg magunkat. Tehát előbb Vele! Sokkal többet Ővele, mint bárki mással! Tőle igazán beszélni és élni tanulni, térdére ülve, ölébe borulva, az Ő karjaiban, az Ő lábainál.

De hát szabad ezt nekünk? Fogalmazhatok én így egyáltalán Istenről? És amúgy is, biztos, hogy hall és meghallgat? Nem csak üresen hullanak vissza a szavaim? Tényleg beszélget velem a Mindenható Örök és Szent, Mindenséget-Teremtő Úristen?

Honnan tudhatom ezt?

Hát onnan, hogy Ő minket megszólító, beszélő Isten. Erről szól az egész Szentírás!

A Teremtő Úr szavával hozta létre a világmindenséget is. Szólt hogy „Legyen!” - és lett. S Ő nem csak világot teremt, de megszólító szavával minket is újjáteremteni, életre gyógyítani akar. Beszél hozzánk! Szava, üzenete van számunkra életünk minden napján, minden pillanatában.

Tehát mindennek előtte, és aztán újra és újra, Ő szólít meg minket, beszél hozzánk-velünk, megérint, hogy Lelke segítségével egyáltalán képesek legyünk Vele beszélgetni. Nem mi tolakszunk az ölébe, hanem Ő von magához minket! Mint az atyai házat, az Atya szeretetét eláruló, lerongyolódott, élet-koldus, bűnös, senki tékozló fiút az Apa.

Legelső, leghatalmasabb, mindenek előtt és fölött kimondott szava hozzánk: Jézus Krisztus. Ő a SZÓ, ahogy János evangélista fogalmaz: a „logosz” = a testté lett Ige, emberré lett isteni megszólító kegyelem. Ő a Szó, a megváltó, bűnbánatra, megtérésre hívó szeretet szava hozzánk.

Ő általa van az Atyának szava hozzánk. Általa, aki tanított az Atyáról, Isten Országáról, hirdette az evangéliumot, az örömhírt, és evangéliummá = életmentő jóhírré, üzenetté lett isteni hatalommal gyógyító életével, önmagát értünk áldozó kereszthalálával, a gonoszt és a halált legyőző erejével, feltámadásával.

Ezért mondja az Ige: Krisztus beszéde lakjék bennetek! Hallgassátok, olvassátok, keressétek, kérdezzétek, kérjétek el! Ragadjatok meg minden alkalmat és lehetőséget, semmi ne legyen fontosabb!

Az biztos, hogy úgy nincs beszélgetés, hogy valakit távolról ismerek, ezt-azt hallottam róla, annyira nem érdekel, ki ő, mit gondol és akar, de egyszer csak rám szakad valami gond, felkapom a telefont, és rázúdítom a mondanivalómat. Ez nem beszélgetés. Így nem lesz meghallgató és válaszoló Istenünk. Süket, monologizáló szívekkel Isten nem tud beszélgetni, se másokhoz beszélni tanítani őket.

Hogyan jövünk istentiszteletre, alkalmakra? Illikből, megszokásból? Vagy van, aki „reformátusként” sehogy vagy csak nagy ritkán? Mert sok egyéb fontosabb? Elővesszük-e otthon Isten szavát? Van-e bennünk alázat, és végtelen öröm és hála, hogy egyáltalán beszélget velünk a mi mennyei Édesatyánk? Drága kincs-e minden üzenete? Minden feddő, ítélő, megbocsátó, útmutató, vigasztaló, erőt adó Szent Szava?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára