Kenyérközösség - kenyértörés

Alkalom: 
Epifánia utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2019. február 10. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 6,66-68
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 6,52-71
Alapige: János evangéliuma 6,66-68

"Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad."

Különös dolog az evés: annyira hétköznapi és banális, mégis bizonyos körülmények között annyira különleges tud lenni!

Amikor eszünk, a testünk legelemibb szükségletét elégítjük ki. Bevisszük a szükséges tápanyagokat, amikre az élethez szükségünk van. – Mégis, az evés különlegessé válik, ha emberek azt együtt csinálják. Amikor egy asztalhoz ülünk másokkal, és együtt lakunk jól, az összetartozást fejez ki. Talán az van mögötte: ha egy ételből lakunk jól és megosztjuk egymással a kenyeret, akkor nem bántjuk egymást. Barátok vagyunk. Ezért aztán, ha csak tehetjük, nem ülünk akárkivel egy asztalhoz. Az együtt étkezés, a kenyér-közösség olyan, mint egy szövetségkötés.

Persze a kenyérhez nem csak a kenyérközösség, hanem a kenyértörés is hozzákapcsolódik! Ez éppen ellentéte az eddigieknek. A kifejezés azt jelzi, hogy kettétörjük a kenyeret, és egyik az enyém, másik a tiéd, ettől kezdve semmi közünk nincs egymáshoz. Ott van ebben az a fájdalom, hogy eddig összetartoztunk, egy közösség voltunk, de most ennek vége.

A mai Ige is tükrözi ezt a feszültséget és fájdalmat. Lám, Jézus társaságában is el lehet jutni a kenyérközösségtől a kenyértörésig!

A 6. rész elején még minden rendben van, Jézus ötezer embert elégít meg ennivalóval. Nagyon sokan átélték a közös jóllakás csodáját, az egymáshoz tartozás szépségét Jézus mellett. Amikor azonban Jézus arról tanítja őket, hogy Ő az élet kenyere, akivel táplálkozni kell, akkor sokan megbotránkoznak benne, és elhagyják Őt. Jézus pedig a tizenkettőt is megkérdezi: „Vajon ti is el akartok menni?” Kenyérközösség, vagy kenyértörés?

Tudjuk, hogy volt Jézusnak egy tágabb, szélesebb tanítványi köre: a hetvenkettőt több helyen is említik az evangéliumok. Aztán ott volt a szűkebb kör, a tizenkettő, akik vele jártak, és még ezen belül is gyakran hallunk egy legbelső, hármas körről (Péter, Jakab és János), akik legközelebb álltak Jézushoz.

Úgy tűnik, hogy itt a tágabb tanítványi körben megindul egy lemorzsolódás. Ettől kezdve a „távolabbiak” közül sokan felhagynak Jézus követésével. Vajon miért? Mi történik itt, vagy mi hangzik el, ami ezt idézi elő?

Egyértelmű az Igéből, hogy a Jézushoz való közelség vagy távolság nagyon szorosan összefügg a lelki táplálkozással. Jézus itt arról beszél, hogy Ő a lelki kenyér, a lélek tápláléka. És nem véletlen az, hogy Jézus olyan erőteljesen fogalmaz, amikor a lélek táplálásáról beszél: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van.” Nyilván azért mondja így, mert világossá kell lennie, hogy Ő nem elvont filozófia vagy ideológia akar lenni, hanem az emberi lélek tényleges tápláléka!

Az a tanítvány, aki nem táplálja lelkét Jézussal, az eltávolodik tőle, és erőtlen lesz a hétköznapi küzdelmeiben. Úgy van ez a lelkünkkel is, mint a testünk táplálásával: ha nem kap eleget, vagy nem kap megfelelő táplálékot, akkor legyengül, és betegségre hajlamosabb lesz.

E történet tükrében vajon mi hol látjuk magunkat Jézushoz képest? Mennyire vagyunk közel hozzá? Mennyire szoros Vele a kapcsolatunk? Vajon mi értjük-e, hogy nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is tud éhezni és szomjazni? Fontos-e nekünk a lelki jóllakás? Törekszünk-e rendszeresen megerősödni Jézus mellett úgy, hogy időt adunk neki csendességben, Ige-olvasásban, imádságban?

Miután sokan elhagyták, s már szűkebb körben maradtak, Jézus a tizenkettőt kérdezi meg: „Ti is el akartok menni?” Ezzel a kérdéssel a „közelebbieket” teszi próbára. Színvallásra kényszeríti, szinte provokálja őket, hogy gondolják végig a folytatást. Velem maradtok? Vagy elmentek ti is, mint oly sokan? Kenyérközösség, vagy kenyértörés?

A vérfolyásos asszony történetében is nyílt kiállást, színvallást kér Jézus. Lényeges, hogy ekkor sokan vették körül, sokan lökdösték mindenfelől, de Jézus számára csak egy érintés volt fontos. A beteg asszony a gyógyulás hitével, teljes bizalommal érintette meg, s Jézus azonnal érezte, hogy erő árad ki belőle. Meggyógyult. Eltűnhetett volna a tömegben, de Jézus előre hívja őt. Nyilván nem azért, hogy megszégyenítse, éppen ellenkezőleg: Segíteni akart neki, hogy tudatosítsa, mi is történt. Segít neki, hogy nyíltan felvállalhassa gyógyulása örömét! És nyíltan felvállalhassa azt a gyógyító kapcsolatot, amit Jézusban megtalált.

Jézus ezért kér tehát színvallást tanítványaitól. Nem akarja, hogy ők a háttérben csöndben meghúzódjanak. Nem engedi, hogy csak úgy sodortassák magukat az eseményekkel. Tudniuk kell, hogy kihez tartoznak.

„Ti is el akartok menni?” Vajon mi mit válaszolnánk erre a kérdésre? Merünk-e színt vallani? Merünk-e tudatosan kiállni mellette? Fel tudjuk-e vállalni örömmel, hogy Őhozzá tartozunk? El tudjuk-e mondani másoknak, hogy Ő gyógyított meg, Ő segített, Ő adott erőt nekünk?

Ti is el akartok menni? Jézus kérdésére Péter itt nagyon gyorsan válaszol: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Nagyon szép ez a hitvallás, de vajon Péter kezei és lábai is eszerint cselekesznek majd? Jézus a válaszával mintha meg akarná állítani Pétert, hogy csak gondolja végig alaposan, mit is mond éppen. Arról beszél, hogy bár a belső körbe ő maga hívta el tizenkét tanítványát, mégis „ördög” van köztük: Júdás, aki arra készül, hogy elárulja őt.

Bizony, Jézus szenvedéstörténete nemcsak Júdásról, hanem a többiekről is szomorú képet mutat. A tanítványok elszaladnak, amikor látják, hogy Jézus konkrétan veszedelemben forog. Péter is, aki itt még oly szépen mondja, mit jelent neki Jézus, nemsokára esküdözve fogja letagadni, hogy ismeri őt.

Talán mi is jártunk már úgy, mint Péter: Szavaink szépek voltak, és az „örök élet beszédéről” szóltak, de bizony a kezeink és lábaink nem követték a szánkat. Szép volt a hitvallásunk, de nem volt folytatása a hétköznapokban. Esetleg ígértünk valamit Istennek, de meg kellett szégyenülnünk, mert gyengék voltunk a teljesítéséhez.

Ti is el akartok menni? Segítsen minket Jézus fájdalmas kérdése, hogy őszintén és bűnbánattal tudjuk felmérni a Vele való kapcsolatunkat!

Kenyértörés, szakítás, eltávolodás Jézustól, lelki meggyengülés: emberi gyengeségeink, bűneink mindig ebbe az irányba taszítanak bennünket. – Volt azonban Jézus részéről egy olyan kenyértörés, ami újra meg újra visszasegíthet Hozzá. Amikor Jézus töri meg a kenyeret, akkor Ő nem szakítani akar velünk, hanem nekünk ajándékozza Önmagát, hogy tápláljon bennünket. Erősítsük meg Vele naponta ezt a tápláló szövetséget!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!”

(Zsoltárok könyve 98,1)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 17 órakor 
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• 22-én 18 órakor, a szerdai Bibliaóra után lesz a szokásos éves egyházlátogatás Bikádi László hajmáskéri lelkipásztor vezetésével. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
• Május 14-én 15 órakor emlékharang szólt Kurucz Árpád, gyülekezetünk egykori presbitere, gondnoka, hűséges tagja születésének 90. évfordulóján. Családja és a gyülekezet Istennek ad hálát minden szolgálatáért, egész életéért!
• Az elmúlt héten, pénteken 11 órakor kísértük utolsó földi útjára Vági Kálmánné (Meilinger Erzsébet) testvérünket, aki életének 70. esztendejében ment el e világból, szerettei közül. Gyászoló családjának Isten vigasztaló kegyelmét kérjük!
• A meghirdetett adománygyűjtés az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) idén is folytatódik. Adományainkat eljuttathatjuk banki utalással, sárga csekken, vagy a Takarékszövetkezetben és a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Isten iránti hálával köszönjük az adakozóknak az eddig beérkezett adományokat!
• Hamarosan elkezdődik a kenesei templom felújítása. A támogatási keretből első lépésben a torony újulhat meg. Nem fért azonban bele a kivitelezési költségvetésbe a toronyóra, ezért azt saját forrásból szeretnénk megújítani. Erre a célra is adománygyűjtést hirdetünk, hálás köszönettel fogadunk minden támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára