Jézus hangja

Alkalom: 
Estomihi vasárnap
Dátum: 
2019. március 3. 10:30
Alapige: 
Jn 10,27-28
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 10,1-5.10-16
Alapige: János evangéliuma 10,27-28

"Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből."

Nemrég olvastam erről a napjainkban megtörtént esetről: Palesztinában három pásztor ugyanabba a völgybe hajtotta le nyáját a forráshoz itatni, mivel az ottani legelők közelében ez volt az egyetlen víznyerőhely. A juhok szomjasan tülekedve, összevissza keveredve siettek a vízhez, a pásztorok pedig letelepedtek az árnyékban. Egy idő után felállt az egyikük, botját feltartva elkiáltotta magát: Utánam! És akkor innen-onnan bárányok indultak meg, hogy kövessék a hegyi ösvényen elinduló pásztort. Kisvártatva így tett a második is, az ő hívására is megfordult és elindult juhok egy csoportja.

Egy városi turista, aki szemtanúja volt mindennek, odament a harmadikhoz, próbaképpen szépen elkérte a köpenyét, fejkendőjét, botját, és a maradék nyáj elé állva ő is elkiáltotta magát: Utánam! De a füle botját sem mozdította egyetlen bárány sem. Nem számított a köpeny, a bot, a külső megjelenés, mert a hang idegen volt.

Izráelben így volt ez Jézus idejében is, ennek a képét használja, mikor így szól: Az én juhaim hallgatnak a hangomra! Felismerik, követik, mert ez számukra életet és biztonságot jelent.

Hogyan lehet valakinek a hangját ismerni? Hát először is úgy, hogy őt magát ismerjük!

Ha kisétálok a parókiaudvarra, szeptembertől májusig hallom a szomszédos iskolaudvarról átjövő gyerekzsivajt. Hiába takar el mindent a fűzfasor, pontosan meg tudom mondani, hogy éppen melyik osztály van kint. Mert a legtöbb hangocskára egy gyermekarc jelenik meg előttem. Hiszen tanítom, és ismerem őket. De ugyanígy vagyunk mind, ha például otthon nyílik az ajtó, és beköszönnek hangosan: mindjárt tudjuk, hogy a szomszéd vagy egy rokon vagy épp egy idegen az.

Így vagyunk az emberekkel, annak a hangját ismerjük, akit magát is jól ismerünk, akit sokat látunk, együtt vagyunk, gyakran beszélgetünk. Pál apostol így ír erről a rómabeliekhez szóló levelében: A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.

Aki nem hallgatja, olvassa nap-mint-nap Jézus szavát az evangéliumokból, a Szentírásból, annak nagyon nehéz felismerni, mikor Ő szól, hogy most tényleg szól, és neki szól! Hiába gondolja magát Istenhez tartozónak, hívőnek, keresztyénnek, reformátusnak. Hiába fohászkodik néha, hogy hallgassa meg a „Jóisten”, nem hallhatja a választ, krízisek idején az útmutatást, eltévedve az intést, mert nem ismeri a Pásztor hangját! Nem éhezi és szomjazza naponta.

Mint az a városkájában tekintélyes, magát vallásosnak tartó asszony, aki az új lelkészt ebédelni hívta meg. Igazán kitett magáért, jól megvendégelte, ám a látogatás után nem sokkal észrevette, hogy eltűnt az egyik ezüst kiskanál. Lehet, hogy ellopta a pap? Nem merte szóvá tenni sokáig, de egy év elteltével újra meghívta magához a lelkészt, és akkor óvatosan rákérdezett: Nem lehet, hogy véletlenül magával vitte? Nem – mondta elszomorodva a lelkész – hanem beletettem a Bibliájába…

Úgy lehet valakinek a hangját ismerni, hogy őt magát ismerjük, és úgy, hogy tudjuk: Ez a hang jót jelent! Valami nagyon fontosat és jót!

Van olyan, hogy egy hang már tapasztalatból rosszat jelent. Ha meghalljuk például a sziréna hangját, bármiben vagyunk is, rossz érzésünk lesz. Mentő, rendőr, tűzoltó? Jaj, mi baj lehet? Jaj, vajon kiért jönnek?

De egy hang jelenthet tapasztalatból jót is. Úgy, hogy azonnal felfigyelünk rá, odahallgatunk. Akit már megszólított, békességet vagy erőt adott, vigasztalt ez a hang, akit már megítélt, helyretett, megújított, -gyógyított a jézusi hang, az ismeri! Tapasztalatból! Fontos lett, életet jelent, biztonságot jelent!

A juhok is azért indulnak azonnal a pásztoruk ismerős hangja után, mert tapasztalatból tudják, hogy ez a hang életet: legelőt, forrásvizet, védelmet jelent.

Élet-halál kérdés számunkra is ezt a hangot, az Istenét, Jézusét ismerni! Merthogy van más hang is, ami hívogat: a tolvajé, a rablóé, a pusztítóé! A gonosz hangja, azé, akiről Jézus mondja, hogy embergyilkos volt kezdettől fogva és a hazugság atyja.

Az övé a pénz, a vagyon hangja, mikor kergetjük, hajtjuk, és észre sem vesszük, hogy éppen kifosztja az életünket.

Az övé a robottá váló munka, az elvárások, a megfelelni akarás, a hamis önmegvalósítás hangja, ha éppen rabbá tesz, bebörtönöz.

Az övé a keserűség, harag, irigység, az indulatok hangja bennünk, ha engedjük felnövekedni, és megmérgezi az életünket.

Elveszi a békességet, ellopja az életet, a halál és elmúlás mérgével itatja át ez a hang, ha rá hallgatunk inkább, többször, ha hagyjuk, engedjük, és így Jézusé már nem ér el ennyire és ennyiszer hozzánk.

A mai Bibliavasárnapon Isten Igéje kérdez minket:

Ismered-e a hangomat? Hallod-e, amint naponta szólongatlak, a neveden szólítalak, hívlak? Vagy a te Bibliádban is ott hever már régen a kiskanál?

Ismered-e a hangomat, legalább csak annyira, mint a szomszédasszonyét? Ismered-e már tapasztalatból annak jóságát, erejét és áldását? Vagy inkább ismered azt a másik hangot?

Hallgatsz-e a hangomra, bízol-e benne? Tudod-e – kérdezi Jézus – hogy az életemnél is jobban szeretlek?

Legyen a válaszunk a hit, a bizalom a Pásztorban! Jézust követjük, mert Őhozzá tartozunk, az övéi vagyunk. Ő az egyetlen út a békesség, öröm és a teljes és örök élet felé. Ő a mi Urunk és Istenünk, Teremtőnk és Megváltónk. Ő alkotott minket, és Ő halt meg értünk, hogy megszabadítson, hogy a tolvajtól, rablótól – aki csak levágni, felemészteni akar – kiváltson, a nyájába vegyen, és megőrizzen, oltalmazzon. Ő a mi pásztorunk, ismerjük a hangját, és ha szólít, hallgatunk rá. Tudjuk, hogy kik vagyunk és kiéi vagyunk, úgyhogy Őt követjük!

"Én is juhod vagyok, én is juhod vagyok, nyájadnak legkisebbje,
kit Te megtéríthetsz, bűnből kivezethetsz a szép kies helyekre.
Kérlek azért hitből, töredelmes szívből:
Fogadj, végy kegyelmedbe!"
(215. ének)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

(Lukács 12,48)

Igehirdetések

2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25
2019.07.28.
Mk 12,34a

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára