Jézus bizalom-iskolájában

Alkalom: 
Szentháromság vasárnapja
Dátum: 
2019. június 16. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mt 14,27
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 14,22-33
Alapige: Máté evangéliuma 14,27

"De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

Az elmúlt napokban véget ért a tanév, és nagyon sokan örülnek ennek. Vége az iskolába-járásnak, vége a tanulásnak. Mai Igénk mégis egy „tanulós” helyzetet tár elénk: azt mutatja meg, hogyan folyik a képzés Jézus bizalom-iskolájában. Véget érhet akárhány tanév, és talán az iskoláskorból is rég kinőttünk, de erre a képzésre életünk végéig szükségünk van.

Ez a történet azt üzeni, hogy a bizalmat igenis lehet tanulni, gyakorolni! Ennek legszebb bizonyítéka, hogy maga az élet nevel erre minket. A szülők és kisgyermekek egyik kedvenc bizalomjátéka az, hogy a gyerek leugrik egy magasabb helyről, lenn pedig a szülő biztos karjával elkapja őt. Ez egy élet-gyakorlat. Merevítsük ki fényképszerűen azt, amikor a gyerek leugrik: Már nincs visszaút, ég és föld között van pár pillanatig. Vajon mit látunk az arcán? Fél? Egyedül van? Retteg, hogy le fog zuhanni? NEM, mert a bizalom erős szállal köti a szülőhöz! Már az ugrás előtt. Az arcán azt látjuk, hogy élvezi ezt a játékot, és újra meg újra leugrik.

Jézus a viharos tengeren közeledik tanítványaihoz, és azt kéri tőlük: „Bízzatok, én vagyok…” A fenti bizalomjátékhoz hasonló ez a helyzet. Jézus bizalmat kér, és bízni tanít.

Jézus bizalom-iskolájába egy összezárt kis csoport van beiratkozva. Egy hajóban, együtt utaznak, egymás mellé vannak rendelve, egymásra vannak utalva. Tanítványok ők, akiknek maga Jézus állította össze ezt a tantervet. Ő rendezte így a dolgaikat, hogy éppen ekkor, egy viharban, és éppen ők a halászbárkában legyenek a tenger közepén.

Magunkra érthetjük ezt az elrendezést, hiszen a közösségeinkben mi is egy hajóban evezünk másokkal. Gondolhatunk például arra a hajóra, amiben együtt vagyunk az egyházban, a gyülekezeteinkben. Egy közös, lelki úticél felé haladunk, és Jézus rendelt minket egymás mellé, hogy tanuljuk ezt a leckét. A Benne való bizalmat. Talán hullámok között, nehéz helyzetben látjuk ezt a hajót? Vagy erőtlennek, fogyatkozónak látjuk, és aggódunk érte? Azért van ez, hogy tanulhassunk még inkább Jézusban bízni.

Hasonló a helyzet a szeretteinkkel, családunkkal is. Egy hajóban, egy irányba haladó kis csoport, egymásra vagyunk utalva. Tudjuk, látjuk, hogy milyen törékeny ez a hajó, megérez minden hullámot, könnyen imbolyogni kezd. A nagyobb viharok egyenesen életveszélyesek tudnak lenni! Egymás mellé rendelve meg kell tanulnunk a bizalom-leckét! Hiszen bizalom nélkül biztos a pusztulás. De hogyan bízzunk? Kiben? Elég egymásban bízni? Fontos az, de bizony nem elég, mert mind ugyanabban a veszedelemben vagyunk. Minden más előtt Jézusba, a hajón kívülre kell vetni a bizalmunkat, mert a segítség Tőle jön.

„Bízzatok, én vagyok.” A tanítványoknak először is ki kellett látniuk a hullámok közül, hogy meglássák a feléjük közeledő Jézust. Azután meg kellett hallaniuk Jézus szavát a hullámverés zaján keresztül is. Így ébredt fel bennük a remény, hogy megmenekülnek. Tanuljuk meg, és gyakoroljuk mi is ezt a leckét: kinézni a hajóból, kinézni magunk közül, a hullámok közül, mert a segítség kívülről jön! Ragadjuk meg az alkalmakat, hogy Isten Igéjét hallgassuk, vegyük elő naponta a Bibliánkat, és keressük Urunk akaratát! – Ez a legelemibb gyakorlata Jézus bizalom-képzésének.

A történetben aztán azt is láthatjuk, hogy Jézus tantervében van egy továbbtanulási lehetőség, ahol a tanultakat el lehet mélyíteni. A csoportból kiemelkedik egy vállalkozó szellemű ember, aki veszi a bátorságot, hogy kipróbálja Mestere erejét! Péter, aki el akar indulni a vízen járva. „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!” Igen, ki lehet próbálni Jézus erejét. Ő pedig nem sértődik meg ezen, inkább örül neki! Örül, ha valaki Felé akar elindulni, hogy kipróbálja a benne felébredt kicsiny bizalmat. Hiszen éppen azért ébredt fel, hogy tovább növekedhessen!

Ez tehát a bizalom magasabb iskolája: ide már egyedül indul el Péter. Ki kell lépnie a csoportjából, és ki kell lépnie a hajó biztonságából, hogy egy igazán mély és életre szóló megtapasztalást begyűjthessen! Készítsünk most magunkban egy fényképet Péternek erről a kilépéséről is, hogy jó alaposan megnézhessük!

A hajóból ugyanis kétféleképpen lehet kilépni, és nagyon fontos, hogy lássuk, értsük a kettő közti különbséget. Nem mindegy, hogy Péter belelép a vízbe, vagy rálép a vízre, hiszen ettől függ a későbbi sorsa!

Az első esetben valahogy így gondolkodhat Péter: Kilépek, de nem tudom, jól teszem-e, hiszen hatalmasak a hullámok, mozog itt minden a lábam alatt, és vajon milyen mély lehet itt a víz, jaj, beleléptem, és máris süllyedek, elvesztem, végem van… A másik esetben pedig: Rálépek erre a vízre, épp úgy, ahogy Jézus is rajta lépdel. Nem a víz az úr, hiszen látom Jézust, aki nagyobb és erősebb nálam, és a hullámoknál is. Ő is rajta jár, és ő engedte nekem is, hogy rajta járjak!

Péter mindkét élményt átélte. Azt is, amikor a hullámokra nézve süllyedni kezdett, és azt is, amikor Jézusra nézve a víz megtartotta őt. Lássuk most ennek fényében a saját életünket, dolgainkat!

Amikor beleléptünk a hullámok közé, süllyedni kezdtünk, mert a vihart, a tengert láttuk. Hatalmasnak láttuk. Ilyenkor süllyedtünk bele a kétségeink közé, ilyenkor nyeltek el a problémáink, elintézetlen ügyeink, a betegségünk, ilyenkor húzott a mélybe a szeretetlenség légköre; ilyenkor sodortak el minket az indulataink.

Pedig lehet ezt másként is! Lehet úgy is, hogy Krisztust nagyobbnak látjuk, mert Ő tölti ki a látóterünket. Láthatjuk az arcán a biztatást, érezhetjük a szeretetét, a közelségét. Talán ilyen élményünk is volt már: ilyenkor nem sodortak el a hullámok, hanem azt éreztük, hogy Ő megtart, erősen tart minket!

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Ezzel Jézus most felénk is kinyújtja a karját. Ne féljetek, ebbe a kézbe tényleg bele lehet fogózkodni!

Merjük Péterhez hasonlóan mi is kipróbálni Mesterünk erejét! Lássuk meg, tapasztaljuk meg, hogy nagyobb Ő a minket körülvevő hullámoknál! Figyeljük az elkövetkező időszakban, hogy miféle viharok, hullámok, közelednek majd felénk, milyen sodrások, erők akarnak majd elragadni minket. Gyakoroljuk, hogy egyre többször sikerüljön kilátni ezekből, kilátni az önmagunkra utaltságból, és egyre többször sikerüljön meghallani Urunk hangját! Legyen bizalmunk Belé kapaszkodni, és engedjük, hogy bizonyítsa erejét!

Imádkozzuk az ének szavaival:
„Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül!
Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül.
Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt:

Jézus maga áll őrt!” (294.)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

2019.09.08.
1Thesz 1,6
2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára