Istennek fiai

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Dátum: 
2019. szeptember 1. 10:30
Alapige: 
Rm 8,14
Audio: 

Olvasmányy: Apostolok Cselekedetei 11,25-26; 13,1-13
Alapige: Róma 8,14

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai."

Ma szeptember elseje van, az ősz első naptári napja, és tudjuk mindannyian, hogy holnap kezdődik az iskola. Sokan indulnak neki egy új tanévnek, picik az oviban, kis alsósok és nagyobbacska felsősök, középiskolások. Fontos kezdés, újrakezdés ez elsősorban nekik, de mindenkinek, aki szülőként vagy nagyszülőként ott áll mellettük.

Ám valójában az életben, időről-időre, mindannyian tanévkezdők vagyunk. Amikor az Istentől kapott „élet-iskolában” neki kell indulni egy új feladatnak, egy új élethelyzetnek, munkában vagy emberi kapcsolatokban. Mikor valami új kezdődik egy kinyíló lehetőség vagy éppen egy lezáró kudarc miatt, egészségünkben történt változás vagy valaki elvesztése miatt – immár nélküle, másképpen kell továbbmennünk.

Pál az iskola-előkészítőt már elvégezte, a damaszkuszi úton megtért, „megszületett”, és aztán néhány év alatt az „ovit” is kijárta Barnabás óvó és bátorító szárnyai alatt a gyülekezeti szolgálatban Antiókhiában. Most azonban számára valami egészen új kezdődik: az olvasott igerészben látjuk, amint elindul első missziói útjára!

Története pedig üzenet nekünk arról, hogy minden ilyen nekiindulás – küzdelem. Azért is, mert az egész életünk nem csak egy magán-történet, nemcsak fizikai történések síkján alakul, hanem mindig, minden apró mozzanatával együtt szellemi-lelki erőterekben zajlik. De nem vagyunk benne egyedül. Isten velünk van, úgy is, hogy ad hozzá társakat.

Az első küzdelem már az elindulás maga! Meg kell harcolni, el kell kérni. Pál sem egyedül, a maga feje után dönt, hanem mellette áll egy közösség, és mindenek előtt Isten Lelke vezetésére bízza magát. Mi hány ilyen „útnak” indulunk neki a saját fejünk, akaratunk, pusztán emberi látásunk után? Az a tanulás, az a munka, az a terv – vajon Isten akarata, terve is a számunkra? Van-e rajta, kérjük-e hozzá Isten áldását, egyáltalán, kérdezzük-e róla Őt? Kérjük és kérdezzük bátran! Mert Ő ad vezetést. Ad jeleket, igéket, nekünk is adja Szentlelke vezetését!

Talán azt kérdezzük magunkban: Az Úr tényleg foglalkozik az én tanévemmel? Munkahelyi dolgaimmal? A megkezdett szürettel, az építkezésemmel, a továbbképzésemmel, a gyógykezelésemmel, a kapcsolataimmal, a gyászommal? Igen! Foglalkozik, fontos neki, vezetni és formálni szeretne benne, és ad hozzá társakat is – ha kérjük és elfogadjuk…

Azután küzdelem az elindulás mellett az útban való kitartás is. A bibliai történetben tanulságos egy bizonyos János felbukkanása. Kétszer olvasunk róla, először, hogy elment Pállal és Barnabással mint segítőtárs, aztán pedig, hogy elvált tőlük, és hazament Jeruzsálembe. Ezért majd Pál a második missziói útra már nem is akarja magával vinni. Azt a János-Márkot, aki később – egy ilyen saját útnak indítva a Lélek által – megírja majd az első evangéliumot, Márk evangéliumát. Mi történt?

Talán János megijedt az első nehézségektől? Az állandó utazás és szolgálat túl sok volt neki? Vagy éppenséggel túl kevés a másodhegedűsség, hiszen fiatalként ő már a még e földön járó Jézus tanítványa volt, és most csak kulloghat ez után a frissen megtért Saul-Pál után? Nem tudjuk, csak azt, hogy feladta, és otthagyta őket. Ebben az elindulásban nem sikerült kitartani. Nem jól ítélte meg benne önmagát és a feladatot.

Mert az igazi nagy küzdelem a szembenézés a valósággal. Hogy a mi emberi valóságunk egyrészt valóban fizikai: dolgok, történések, körülmények, nehézségek és segítségek, feladatok. De ugyanakkor mindig lelki-szellemi valóság is. Mert emberek vagyunk. Egyrészt e teremtett világ részei, akik azonban Istentől lelket kaptunk, a Vele való személyes kapcsolat lehetőségét és életszükségletét! Emberek vagyunk minden pillanatban, a nagy dolgokban is, de mikor a csavart becsavarjuk vagy a rántást kikavarjuk, akkor sem mindegy, hogy békességes, derűs, „helyemen-vagyok” lelkülettel, vagy keserű-elfojtott indulattal, vagy csak pótcselekvésként.

Minden lépésben, minden úton, nekiindulásban, tevékenységben fel kell tennünk a kérdést: Kinek a lelkével, milyen erő – az isteni vagy a gonosz – erőterében mozdulok, szólok vagy éppen hallgatok! Kinek a nevében? Bizony, nagyon jó kép ennek a megértéséhez a „NÉV”.

A név az önazonosságunk. Én Némethné Sz. Tóth Ildikó vagyok akkor is, mikor Isten kegyelmében bízva Igéjét hirdetem, de akkor is, mikor kivasalok egy párnahuzatot. A magam nevét viselem, a férjemét, az apámét, akikhez tartozom, akivé lettem, aki vagyok. És bizony ugyanígy, minden kis és nagy dologban mindig a „fia” vagyok valamilyen erőnek!

Ezt a zsidó mágust a történetben Bar-Jézusnak hívták, vagyis Jesú fiának, ami szó szerint azt jelenti, hogy a segítő, az üdvözítő, a szabadítás fia. Emellett viselte ő még a görög nevét is, a szépen csengő Elümászt, ami azt jelenti: hatalmas, erős, mágus! Az a gonosz erő, ami vezérli ezt az embert, aki meghatározza az életét, amelyhez tartozik, sok szép nevet adhat magának… csábító, becsapós neveket. Ahogy mi is adhatunk szép neveket az útjainknak, terveinknek, nekiindulásainknak, erőfeszítéseinknek.

De Pál – Isten Lelke által, az Ő világosságában – pontosan látja, és ki is mondja: az ördög fia vagy (hűjosz diabolu)! Nem a szabadítóé. Hanem a diaboloszé. Ez az igazi neve, a szétdobáló, a romboló! És az erőd, hatalmad is csak az övé, és ha a Mindenható Erős Isten azt akarja, akkor semmivé lesz! Ahogy ez akkor be is teljesül, és az erősködő és erőszakos mágus egy időre magatehetetlen, kiszolgáltatott vakká válik.

A „név” jelentőségének azonban egy másik üzenete is van számunkra ebben a történetben. Ez a felolvasott rész Saul nagy elindulása az első missziói útjára, amire Isten elhívta, amire ráteszi az egész életét. Itt van az első lejegyzett csoda is, amit Krisztus őrajta keresztül tesz. Saul is megérti, hogy itt, Szergiusz Paulusz helytartó megtérése, Isten számára való megnyerése, megmentése alkalmával elkezdődött valami az életében.

A történet elején Saulként indul, aztán a döntő pillanatban elhangzik, hogy Saul, aki Pál is!, és a végén már Pálként hajózik el. Ettől az epizódtól kezdve Csak ezen a néven olvasunk róla a Szentírásban!

Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt. Valamikor ez sokat jelenthetett Saulus-Paulusnak. A paulusz pedig azt jelenti, hogy kicsi, kicsiny. Ahogy magát nevezi később: „legkisebb az apostolok között”. De inkább választja ezt a nevet, és lesz „a kicsi” – de Istené!, hogy az Úr Lelkének hatalma, ereje kiteljesedhessen benne.

Mert ez az igazi erő és hatalom, nem az Elimásé. Nem az Isten nélküli emberi erőlködésé, mert azt a gonosz mindig uralni tudja! Így lesz Pál az igazi „Bar-Jézus” = Jézus fia, Isten gyermeke. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Őhozzá tartoznak, az Ő nevét viselik. Ahogy Antiókhiában is így kezdtek minket hívni kétezer éve: „Chrisztiánoi” = Krisztusiak, Krisztuséi.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

2019.09.08.
1Thesz 1,6
2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára