Isten könyörül

Alkalom: 
Húsvét utáni 2. vasárnap - Misericordias Domini
Dátum: 
2019. május 5. 10:30
Alapige: 
Ézs 49,15
Audio: 

Olvasmány: 1 Korinthus 13,1-8.12-13
Alapige: Ézsaiás 49,15

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!"

Egy bostoni ügynökség operatív igazgatói állást hirdetett meg interneten és hírlapokban, és bár majd 3 millióan olvasták el, végül – a rendkívül szokatlan elvárások miatt – csak 24-en jelentkeztek az állásinterjúra. Amikor pedig részletesen ismertették velük az állás betöltéséhez szükséges követelményeket, a jelentkezők kivétel nélkül elképedtek, a következőket hallották ugyanis: Ez egy rendkívül fontos munka. A legfontosabb elvárásunk a rugalmasság, állandó készenlétben kell állni, éjszakánként is és ünnepnapokon is. Ebédelni is csak akkor lehet, ha az ügyfél már ebédelt, de ebben az esetben is csak akkor, ha az ügyfél már nem vár el tőlünk esetleg rögtön valamilyen más egyéb szolgáltatást. Az állás betöltéséhez ezenkívül szükség van még némi orvosi, pénzügyi, pszichológusi és gasztronómiai képzettségre is. De a legfontosabb az állandó készenlét, a folyamatos odafigyelés és az ügyfelek teljes körű kiszolgálása.

Minden jelentkező döbbenten hallgatta ezt, és persze a legtöbben hangot is adtak annak, hogy mennyire embertelennek tartják a napi 24 órás helytállást. Volt, aki még azt is megkérdezte, hogy ez a munka – így ebben a formában – legális-e? Amikor pedig azt is elmondták nekik, hogy mindezt mindenféle fizetség nélkül, teljesen ingyenesen várják el az állásra jelentkezőktől, már csak azt kérdezték, hogy valóban komolyan gondolják-e ezt. Lenne bárki a világon, aki egy ilyen munkát, ilyen feltételek mellett elvállal? Az elképedt reakciókra végül azt a választ kapták, hogy: Igenis több millióan végzik boldogan és naponta ezt a nagyon fontos munkát, ez ugyanis: az anyaság.

Május első vasárnapján, anyák napján jó – itt az istentiszteleten is – megemlékeznünk erről a valóban rendkívül fontos hivatásról, jó megemlékeznünk erről a szeretetről, amelyik emberi szeretet-kapcsolatainkat vizsgálva a legközelebb áll ahhoz a fajta a szeretethez, amelyről a szeretethimnuszban is hallottunk. Nem is csoda tehát, hogy amikor Ézsaiás prófétán keresztül a mi Urunk azt akarja nekünk elmondani, hogy mennyire szeret bennünket, akkor ezt ő is ehhez hasonlítva próbálja megtenni.

Akkor is, ha tudjuk, ez az emberi szeretet-kapcsolat sem tökéletes. Lelkigondozói tapasztalatom az (mivel az anyai, szülői kapcsolat minden ember életében meghatározó), hogy a legtöbb szeretetre képtelen felnőtt és sérült emberi kapcsolat mögött egy rossz szülő-gyermek, anya-gyermek kapcsolat áll. Az anyai szeretet feltétlen, elfogadó és önzetlen. Igen. De az esendő ember ebben sem bűntelen és tökéletes. Ez a szeretet is ki van téve az emberi természetünk romlottságának. Van, hogy megfeledkezik csecsemőjéről az anya, van, hogy szeretet-kapcsolatainkban sincs mindig ott a könyörület! Be kell lássuk: jó édesanyának lenni, egyáltalán, jól szeretni: Istentől kapott ajándék, kegyelem, részünkről pedig odaszánás és munka!

Most mégis engedjük egészen közel magunkhoz a prófétai képet a maga mélységében, hiszen az anya-gyermek kapcsolatban a könyörület talán a legerősebb motívum. Az odaadó, önalárendelő áldozathozatal, a befogadás – puszta szeretetből a „kicsiért”, a szeretettért. Ez az életnek minden síkján átélt valóság: biológiailag, mikor a testében hordoz és táplál egy másik életet, vagy fizikailag, amikor gondozza, fáradozik érte, virraszt mellette, vagy szellemileg, mikor tanítgatja, az ő szintjén beszélget vele, és lelkileg is, hiszen mélységesen elfogadó, feltétlen szeretet-kapcsolat ez.

Gondoljunk arra, amikor egy édesanya hallgatja verset mondó, éneklő vagy valamilyen hangszeren játszó gyermekét. Ilyenkor, ha az a gyermek még hibázik is, anyja annak ellenére is, szinte biztosan büszkén és csodálattal nézi, s örömét leli benne. Nem csak akkor, ha az a gyermek rendkívül ügyes, vagy hibátlanul teljesít, hanem pusztán azért, mert nagyon szereti, egyszerűen azért, mert a gyermeke.

Vagy gondoljunk arra, mikor a kórházban meglátogatunk egy újszülött kisbabát és szüleit, gyakran halljuk az apáktól, hogy: Hát igen, egy kicsit még fura a színe, fura a fejformája, de majd kialakul. Az anyához közelebb érve azonban azt tapasztaljuk, hogy az anya szinte elvarázsolt arccal azt kérdezi tőlünk, a babára mutatva, hogy: Ugye milyen gyönyörű?

Bízzunk az Ige üzenetében teljes hittel, hogy Istenünk is így tekint ránk. Szeret bennünket, pusztán azért, mert az ő gyermekei vagyunk.

Amikor sok ember csak a hibáinkat látja, hogy: lám csak, még mindig nem bírtuk teljesen felszámolni régi szenvedélyeinket, lám csak, még mindig nem tudtuk legyőzni heves, vagy épp nagyon is eltunyult természetünket, Isten embertársainkhoz képest egészen más szemmel néz ránk. A mi Istenünk is, aki ismer és szeret bennünket, aki ismeri életünk eseményeit, és tudja, hogy miken mentünk és megyünk keresztül, ő nem csak azt tudja megjegyezni, hogy: de szörnyen néz ki az én gyermekem, milyen tökéletlen, mennyi sérülés borítja. S nem is azt mondja, miközben sírunk, hogy: ó, milyen balga az én gyermekem, hogy csak szomorkodik veszteségeire és elszenvedett fájdalmaira gondolva. Nem. Ilyen esetekben a mi Istenünk egy anyához hasonlóan magához szorítja és vigasztalja – sérüléseket szenvedett, síró – gyermekét, és ő is azt mondja inkább nekünk, hogy: Ne sírj, én itt vagyok, én meggyógyítalak. Bízz bennem! Szeretlek. Komolyan kell vennünk, és teljes szívvel elhinnünk Istennek ezt a szeretetét!

Először is azért, mert éppen ez mutatja meg, hogy mennyire nem vagyunk tökéletesek. Hogy esendők, gyarlók és bűnösök vagyunk, és ilyen szeretetre van szükségünk, Istennek erre a teljes, leleplező, önmagunkkal szembesítő, teljesen méltatlan de megmentő feltétlen szeretetére. Ez a szeretet tudja odaadni értünk az Egyszülött Fiút, ez a szeretet tudja felvenni a keresztet, megtisztítani és meggyógyítani minket, ez ad életet minden pillanatban és tart meg minket. Másodszor pedig azért, mert a legnagyobb bűn és a sátán legnagyobb hazugsága, amikor megkérdőjelezi ezt, amikor mi – számonkéréssel, vádakkal – kétségbe vonjuk Istennek ezt a szeretetét, vagy gondolt érdemeinkre nézve kérjük, várjuk.

Valahol mindnyájan szeretetre éhes magányos kisgyermekek vagyunk a lényünk legmélyén. Ezt emberi kapcsolat igazán és teljesen nem, csak Isten oldhatja fel. Az Ő ölelése, keze, szava, melege, szeretete. Ha ezt a szeretet elfogadjuk, ha ebben a szeretetben élünk, akkor leszünk képesek Őt viszontszeretni, és emberi kapcsolatainkban is jól szeretni. Mint akik megértették: valóban Isten gyermekei vagyunk. Gyermekek. Mindegyikünk! Istenben ott van a tökéletes Apaság és Anyaság - egyikünk sem árva!

Jó dolog, ha ezt megélhettük valaha, vagy most is még élhetjük édesanyánkkal, szüleinkkel. Ám örökké tartóan, mindent betöltően Istennel élhetjük meg! Ez áradhat be a gyülekezetbe, emberi kapcsolatainkba, szüleinkkel, gyermekeinkkel, szeretteinkkel való kapcsolatunkba! Kegyelemből, ajándékba...

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Női konferenciára hívogatjuk szeretettel az asszonytestvéreket, ami november 22-24-én lesz Móron, a Szolgáló Szeretet Házában!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Jákói Lászlóné (Bakos Judit) testvérünket, aki 81 esztendősen hunyt el. Temetése november 8-án, pénteken 13 órakor volt a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• A Pápai Református Gimnázium diákjai szolgálnak közöttünk december 1-én, advent 1. vasárnapján, igét hirdet Varga Lívia lelkész, vallástanár. Adományunkkal az iskola működését támogatjuk. Vendéglátásukra szeretettel fogadunk sütemény felajánlást.
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára