Isten érintése

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Dátum: 
2019. augusztus 4. 10:30
Alapige: 
Zsolt 2,11-12
Audio: 

Olvasmány: 1 Krónikák 13
Alapige: Zsoltárok könyve 2,11-12

"Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!"

Különös egy Ige ez, Testvérek. Egyszerre van benne szó örömről, boldogságról, bizalomról és ugyanakkor félelemről és reszketésről.

Hasonlóan a most olvasott ószövetségi drámai történethez, ami szent elhatározással, örömteli készülődéssel kezdődik, hatalmas ujjongó örömmel, tánccal, hangos énekléssel és zenéléssel folytatódik, mindenki boldog és jót akar, és egyszer csak ott egy hirtelen és váratlan haláleset.

Miről szól ez az Ige, és mi történt itt és miért?

Először is idézzük fel, hogy tulajdonképpen mi is ez a láda, ami körül forognak az események! A híres frigyláda, amiről sok művészeti alkotás és film is készült, a Szövetség Ládája. Még Mózes készítette a pusztai vándorlás során, Isten parancsára, az Ő pontos előírásai szerint. Fából volt, színarannyal bevonva, ugyanígy a fedele, melyen két kérúb volt, egymással szembefordulva, szárnyaikat egymás felé tárva, közöttük egy kis térrel. Benne helyezték el a két kőtáblát a Tízparancsolattal, egy tálnyit az égből, Istentől hullott mannával, mely sosem romlott meg. A legfontosabb azonban szentsége és érinthetetlensége volt, az oldalára erősített karikákba dugott rudakkal lehetett csak mozdítani, és csak léviták vagy papok vihették.

Különös ígéret fűződött hozzá: az Úr mondta, hogy ott van jelen az Ő népe között, a fedélről, az angyalok közül szól hozzájuk. És meg is tapasztalhatták Isten jelenlétét, mikor onnan szólt Mózeshez, vagy mikor a honfoglalás kezdetén a ládát vivő papok előtt szétnyílt a Jordán folyó, vagy mikor Jerikó ostrománál körbehordozták a bevehetetlen város körül, és annak falai végül leomlottak. Segítség, oltalom, erő volt a láda számukra.

De Isten mégsem volt hozzákötve vagy belezárva!

Ennek bizonyítéka történetünk előzménye, hogy voltaképp miért is volt a láda már hosszú évtizedek óta egy Abinádáb nevű egyszerű ember birtokán, és miért nem régi helyén, a Silói szentélyben.

Még a bírák idejében, Sámuel vezetése és Saul uralkodása előtt, Izráelnek sok harca volt a szomszédos filiszteusokkal. Ha bűnbánattal megtértek Istenhez engedetlenségeikből, bálványimádásaikból, Ő megsegítette őket küzdelmeikben. De ha hamis önteltséggel vetették magukat a harcba, nem volt automatikus a segítség. Egy vereségsorozat után jutott eszükbe, hogy elhozzák a szent ládát, mintha az Úr valami „hordozható-isten”, bevethető „szuper-fegyver” lenne. Csakhogy az Úr megmutatta, hogy nem az. Végzetes vereség érte Izráelt, és a láda a filiszteusokhoz került.

A filiszteusok úgy gondolták, megszerezték Izráel Istenét, de nem sokáig örültek, mert ahol csak a Láda megfordult, minden város betegségek csapásait szenvedte el. Végül visszaküldték Isten népének területére. Egy vadonatújan ácsolt szekéren, még soha be nem fogott tehenekkel vontatva, magától indult vissza a Szövetség Ládája, és az első határ menti falu üdvrivalgással fogadta. Levették, megfogdosták, belenéztek – és a csapások őket is sújtották. Ijedtükben otthagyták az első gazdánál, aki befogadta.

A zsoltárvers is és ez a történet is Isten szentségéről szól. Az Ő szent valóságáról és jelenlétéről, aminek lehet teljes erővel, szívvel-lélekkel örülni, vigadozni, boldogan énekelni – és lehet félelemmel reszketni!

Igen, boldogság és öröm, mert az Ő jelenlétének igazi áldásai vannak: hatalmas oltalom, segítség, biztonság! Dávid azért örvendezik, énekel, táncol, ugrál örömében, mert ő nagyon jól ismeri ezt. Kicsi gyerekkorától, mikor kint a pusztában egyedül kellett őriznie apja nyáját, és jött oroszlán, farkas, medve, de az a gyerek nem félt, mert Isten oltalmazta őt. Aztán felnőve is, annyi viszontagságon át, az életéért futva Saul elől, sokszor a halál árnyékában valóban, megtapasztalta az Úr szerető és hatalmas jelenlétét és oltalmát. Hát ennek örül ő ennyire!

De az Úristen jelenléte ugyanakkor félelmetes is. Olyan végtelen hatalom, félelmetes erő, a világmindenséget alkotó és kézben tartó létenergia, olyan tiszta és szent, hogy nekünk porszemeknek, méltatlan bűnösöknek csak a közelsége is halál. Ugyan hogy birtokolhatná ember ezt az erőt?!

Mennyire más ez, mint a korabeli bálványok, amiket kifaragtak, hogy a tárgyba „beleköltözzön” az istenség, majd áldozatokkal „megszelídítették”, s azután hurcolták magukkal, elővették, ha kellett…

Abinádáb még biztosan emlékezett a félelemre a láda körül lesújtó csapások miatt, de Uzzá, a fia talán már úgy nőtt fel – ahogy néha mi is gondolkodunk – hogy mi „vigyázunk” Istenre, nekünk kell „megőrizni” az utókornak, „megvédjük” a filiszteusoktól, és ha kell, elkapjuk-megtartjuk, hogy le ne essen. Valóban hányszor gondoljuk, hogy jaj, milyen kevesen vagyunk, Istent és Isten ügyét meg kell védeni, mert elvész…

Igen! Hűségesnek kell lenni! De azért, mert ha nem vagyunk azok, mi veszünk el! Nem a Mindenható!

Így álltak hozzá Jézushoz is a főpapok, a nép nagy része annak idején, és sajnos lehet így hozzáállni ma is: jelt kívántak, bizonyítékot, egy „használható” Messiást, aki „bevethető” akár a rómaiakkal szemben. De a betegek, az összetört életűek, az alázatosak könyörületet, irgalmat, bűnbocsánatot, gyógyulást, új életet vártak, kértek és kaptak – a Mindenható Egyszülött Fiának egyetlen érintése által!

Értjük már mi a különbség érintés és érintés között? Miért lehet az egyik halálos, a másik pedig maga az élet?! Miért halálos az a gondolkodás, hogy megérintem, kézben tartom, használom az Istent?! Ő érinthetetlen! Kérdezhetnénk persze, hogy akkor nem igaz, hogy a mi Istenünk az emberré lett Krisztusban a kapcsolat Istene? A minket megszólító, hozzánk közel jövő Isten? De igen! Ám ez csak egyféleképpen lehetséges!

Úgy, hogy Ő érint meg engem! Hogy Ő tart meg! És Ő használhat.

Azt gondolom, hogy én olvasom az Igét? Hogy eldöntöm, hogy előveszem vagy nem veszem elő, értelmezem, magyarázom. Persze. De valójában az Ige olvas engem! Ő vesz kézbe! Ő magyarázza az életem, engem! Másképp nincs értelme igeolvasásnak, igehallgatásnak!

Azt gondolom, hogy én imádkozom? Szépen megfogalmazom, kérek, hálát adok, dicsérek. Persze. De valójában a Szentlélek imádkozik bennem! És egyedül Krisztusért hallgattatom meg! Isten mindent tud rólam, belőlem – az imádságra, az Ő jelenlétére is nekem van szükségem! Igazán akkor imádkozom, ha kinyitom, odaadom magam neki, hogy Ő vegyen kézbe, formáljon, gyógyítson, engedelmességre hívjon és indítson.

Uzzá halála megrendítette Dávidot. Rendítsen meg minket is. Halála nekünk üzen, minket kérdez: Van-e bennünk mindig, minden alkalommal – igeolvasáskor, imádságnál, istentiszteleten – csodálkozó és csodáló alázat a Mindenható felé, van-e reszkető megilletődöttség, szíven túlcsorduló hála, hogy velünk van? Van-e végtelen bizalom és boldog engedelmesség, hogy az Ő felfoghatatlan hatalma és irgalma vegye kézbe az életünket?

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is."

(1 János 4,21)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára