Hitünk próbájából állhatatosság

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Dátum: 
2019. október 20. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jak 1,2-3
Audio: 

Olvasmány: Jakab levele 1,1-8.12.
Alapige: Jakab levele 1,2-3

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez."

Jakab apostol a levele elején egy nagyon rövid bemutatkozás után rögtön belevág a sűrűjébe. Az életünkhöz és hitünkhöz tartozó egyik legnehezebb témát hozza elénk: a próbatételeket, kísértéseket. Miként tekintsünk ezekre? Mi a próbatétel szerepe a keresztyén ember életében?

Tartsátok örömnek a kísértéseket, mert hitetek próbája állhatatosságot eredményez – írja az apostol. Fogadjátok örömmel a próbatételeket, mert azok megerősítenek benneteket! – Fogadjuk örömmel a próbákat?

Amikor a hitünk próbára tétetik, az legtöbbször életünk egy-egy sötét időszaka, és a próba nagyon kemény tud lenni. Elveszítünk egy hűséges társat, szeretett családtagot; csalódunk egy barátban, akiben nagyon megbíztunk; kiderül, hogy a betegségünkkel együtt kell élni, mert nem gyógyítható. – Ilyenkor a legvégső kérdéseket tesszük fel, és hitünk is bele tud rendülni. Iszonyú erők, feszültségek dolgoznak ilyenkor a lelkünkben.

Láttam egy videón, hogy egy ügyes kezű ember hogyan készít egy hosszúkás vasdarabból vadászkést. Az egész folyamat izgalmas és tanulságos. Ahogy az izzó szénparázsban a fém lassan megadja magát, és feketesége sárgás-vöröses lesz, jelezve, hogy készen áll az alakulásra. Ahogy az üllőn keményen ütik a kalapáccsal, és az ütések ereje alatt elnyúlik az anyag megfelelő vastagságúra és alakúra. Aztán ahogy formázzák, élezik: a köszörű szikrázva marja le róla a fölösleget. És ahogyan megedzik: az izzó fémet hideg folyadékba mártják, s az szinte felrobban a hatalmas hőkülönbség miatt.

Az egész folyamat során elképesztő erők, hőmérsékleti változások, feszültségek vannak jelen. Ha tudna fájni a vasnak, és ki tudna ezt mutatni, talán együtt sírnánk vele. Mégis: érezzük és látjuk, hogy a fájdalomban az átalakulás szépsége is ott van! Mindezekre a feszültségekre, ütésekre szükség van, mert így lesz erős: Kemény lesz, de nem törik, sokáig megtartja az élét, megbízható eszköz lesz gazdája kezében, ami nem hagyja cserben.

Hitünk próbája állhatatosságot eredményez. Bár a próbákban ott a fájdalom, a szenvedés, feszültségek, izzás és ütések, – azért mégse átoknak tekintsd! Fogadd el, mert így leszel erős, edzett, kipróbált, megbízható, olyan, amilyenné Urad szeretne formálni.

Állhatatosság. Ez a folyamat célja, ezért történnek a próbák.

A köznyelvben sajnos alig használjuk ezt a kifejezést, mondjuk helyette, hogy valaki szívós, kitartó, fáradhatatlan. Pedig ez a szó nagyon szépen a gyökerében hordozza a lényeget: Áll. Megáll. Beleáll valaki egy feladatba, és állva marad.

Állhatatos az értelmező szótár szerint az, aki egy személyhez vagy elvhez kitartóan ragaszkodik. Állhatatos az, akit nem lehet eltántorítani.

Az eredeti görög kifejezés is, amit Jakab használ, nagyon beszédes: A „hüpomoné” valami alatt megmaradást jelent. Amikor valakire teher nehezedik, és ő nem ledobni próbálja (hiszen nem is tudja, mert az az övé), hanem elhordozza. Megmarad alatta, hűségesen kitart.

A reformátori írásmagyarázati elv szerint „a Szentírás önmagát magyarázza”, nézzünk tehát néhány bibliai példát az állhatatosságra, látni fogjuk, hogy a legsarkalatosabb témáknál jön elő, és ez nem véletlen.

1. Amikor Jézus tanítványokat hív el a követésére, ezt a közösséget Ő hosszútávra tervezi. Nem egypár szép élménnyel akarja gazdagítani övéit, aztán mehetnek tovább. Sokkal inkább egy gyümölcstermő életközösségnek gondolja, ahogyan a János 15-ben is beszél róla: Övéi mint szőlővesszők bele vannak oltva a tőbe!

Igen, mi Tőle kapunk életerőt, így tudunk gyümölcsöt teremni. Nem lehet néha leugrálni a szőlőtőről, és elkalandozni erre-arra, hanem állhatatosan kell Benne maradnunk, hűségben minden körülmények között.

2. A pünkösd utáni fiatal keresztyénség számára az állhatatosság a Krisztus útján való megmaradásra vonatkozott. „Ők pedig kitartóan (állhatatosan) részt vettek az apostoli tanításban, a kenyér megtörésében és imádkozásban” (ApCsel 2, 42). Igen, mert a megtérés csupán elindulás, de az úton rajta is kell maradni hűséggel!

Amikor rendszeresen összejártak az első keresztyének, a Jézussal való közösséget élték meg! Ott volt velük Jézus az Igében, a tanításban, az úrvacsorában, az imádságban. Pontosan azt a gyümölcstermő közösséget láthatjuk megvalósulni, amiről Jézus eredetileg is beszélt a János 15-ben.

3. Végül még egy példa: A Zsidókhoz írt levél 11. részében a szerző bemutatja a hit példaképeit Ábeltől kezdve, Ábrahámon át Mózest és sokakat. Megmutatja, hogy az ő életükben mit is jelentett pontosan a hit. Mi következett a hitükből. Mit tettek „hit által” – ez a kifejezés ismétlődik valamennyinél. Egyiknél a hit engedelmességet jelentett, elindulást az ismeretlen felé, másiknál teljes ráhagyatkozást Isten ígéretére, a harmadiknál győzelmet az ellenség fölött. Majd miután felfűzi őket egy szép hosszú „hit-láncra”, így folytatja:

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát! Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.” Lám, nem csak azt kell nekünk látni, hogy vannak próbatételek az úton, és végig kell menni az úton, hanem láthatjuk azt is, hogy mennyi segítséget kapunk ehhez! Erőt meríthetünk az előttünk jártak példájából, felnézhetünk Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, belekapcsolódhatunk ebbe a gyönyörű, erős hit-láncba, és így végig tudjuk küzdeni az előttünk levő pályát hűségben!

Az állhatatos végigfutásnak nagyon szép és megható példája volt az, ami az 1992-es Barcelonai Olimpián történt, a 400 méteres síkfutás elődöntőjében.

A brit fiú, Derek Redmond éremesélyesként állt rajthoz. Futott is szépen, de a féltávnál valami elszakadt, odakapott a lábához, sántítani kezdett, majd féltérdre rogyott. Combizom. Mentek az ápolók, ám ekkor a sportoló úgy döntött: végigmegy, befejezi a versenyt. (Rengeteg kamera rögzítette az eseményeket, hiszen élő közvetítés volt, a neten is megtalálható, érdemes megnézni.)

Sántikálva elindult, arca eltorzult a fájdalomtól. Ekkor a lelátóról befutott mellé valaki. Apja volt. Előbb megpróbálta lebeszélni, de aztán pontosan megértette, miért tesz így a fia. Belekarolt, a biztonságiakat elhajtotta, és végigkísérte az utolsó 150 méteren. A felvételen behallatszik, ahogy a lelátón a rengeteg néző megtapsolja, hangosan éljenzi, biztatja.

Ez a fiú pontosan tudta, hogy győzni már nem fog, de végigment a pályán. És bizony nem mindig az első a legnagyobb győztes egy versenyen. Sokkal inkább az, aki végigment azon, amit felvállalt, kitartott hűségben. És eközben megtapasztalta, hogy van segítsége, aki melléáll, megérti, átkarolja, és szeretettel támogatja.

Igen, ez nagyon fontos: Nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkben! Van valaki, aki olyanná lett, mint mi. Ismeri fájdalmainkat, próbáinkat, terheinket. És befut mellénk a pályára, szeretettel támogat minket.

Áldjon meg minket Isten a küzdelmeinkben, hogy mindig felnézzünk erre a Jézusra, és lássuk azt a sok-sok segítséget, amit kapunk a küzdőpályán! Ha próbákba enged minket, tegyen azok által erőssé, olyanná, amilyennek Ő szeretne látni, hogy hűségben tudjuk végigfutni a pályát.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Női konferenciára hívogatjuk szeretettel az asszonytestvéreket, ami november 22-24-én lesz Móron, a Szolgáló Szeretet Házában!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Jákói Lászlóné (Bakos Judit) testvérünket, aki 81 esztendősen hunyt el. Temetése november 8-án, pénteken 13 órakor volt a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztalását kérjük!
• A Pápai Református Gimnázium diákjai szolgálnak közöttünk december 1-én, advent 1. vasárnapján, igét hirdet Varga Lívia lelkész, vallástanár. Adományunkkal az iskola működését támogatjuk. Vendéglátásukra szeretettel fogadunk sütemény felajánlást.
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára