Félúton...

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Dátum: 
2019. július 28. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mk 12,34a
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 12,28-34
Alapige: Márk evangéliuma 12,34a

"Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától."

Az elmúlt héten született egy új magyar szakkifejezés, a „Milák-csúcs”. Történt ugyanis, hogy a Dél-Koreában zajló vizes világbajnokságon a 19 éves Milák Kristóf 200 méter pillangóúszásban világcsúccsal világbajnok lett. De milyen világcsúccsal! A világ legnagyobb újságjai is címlapon hozták, mert azt a Michael Phelps-et taszította le trónjáról, aki 10 éve tartotta a csúcsot, akiről azt mondta a szakma, hogy az övénél tökéletesebb technika már nem is létezik, nála gyorsabban nem lehet úszni. Kristóf Milák-csúccsal mutatta meg, hogy mégis lehet! Óriási teljesítmény ez, és még csak 19 éves!

Jó nekünk, büszkék lehetünk, mert Hosszú Katinka, Kapás Boglárka és Rasovszky Kristóf mellett kaptunk még valakit, akinek a teljesítményéből erőt lehet meríteni. Óriási dolog az, amikor beérik a sok munka és edzés, a versenyző végigmegy, célba ér, dobogóra áll, csúcsra ér!

Nem mindenkinek adatik ez meg, vannak, akik egész életükben csak álmodoznak, de nem jutnak sehova, vagy mások mindig nekirugaszkodnak, kipróbálnak valamit, de aztán félúton megállnak.

Az előbb hallott történetben egy írástudót látunk „félúton” Isten országa felé. Különös dicséretet kap Jézustól: „Nem vagy messze Isten országától.” Vajon mit jelentenek ezek a szavak? – Látjuk a Milák-csúcsot, és látjuk ezt az írástudót, de közben önmagunkat vessük vizsgálat alá: Hol is tartunk az Istennel való kapcsolatunkban? Mennyire vagyunk „messze”, vagy közel? Vagy éppen megakadtunk talán valahol félúton?

„Nem vagy messze Isten országától.” Ennek a mondatnak, akárcsak egy éremnek, két oldala, kétféle értelme van, s mindkettő lényeges.

Egyfelől ezekben a szavakban dicséret van az írástudó felé. „Nem vagy messze”: Elindultál, jó irányba haladsz, már közel vagy hozzá!

Miért érdemelte ki a dicséretet? Azért, mert – amint válaszából kiderül – ez az ember nem elégedett meg a vallás külsőségeivel és ceremóniáival. Arról beszél, hogy az áldozatok bemutatásánál sokkal többet ér, ha szeretettel, egész lényünkkel fordulunk Isten felé! Kortársai túlnyomó többsége elégnek tartotta, ha a vallásos előírások szerint minden rituálét elvégeztek, és ezzel „letudták” kötelességeiket Isten felé. Ez az írástudó nem ragadt le ezen a szinten, ezért Jézus megdicséri őt.

Másfelől azonban azt is érezzük Jézus szavaiból, hogy valami még fájdalmasan hiányzik ebből az írástudóból. „Nem vagy messze”, de még nem is vagy ott! Elindultál, jó irányba haladsz, de megálltál félúton.

Vannak olyan esetek, amikor már csak nagyon kevés hiányzik a célig, de éppen azon a kevésen múlhatnak emberi életek!

A mózesi előírások rendelkeztek arról, hogy Izráelben menedék-városokat kell kijelölni. Ha pl. valaki egy ember halálát okozta, de nem gyűlöletből, akkor ezekben védelmet találhatott az egyébként jogos bosszú elől. Ehhez azonban bent kellett lennie a falakon belül! Nem volt elég, ha csak a város közelében volt.

Ha valaki „majdnem” átér a zebrán, mielőtt pont oda vágódik egy autó; vagy ha égő házból menekülve valaki „majdnem” eléri a kijáratot; vagy ha egy fuldoklónak „majdnem” sikerül elérni a mentőövet; – az a kevés, ami még hiányzott, bizony szörnyen fájdalmas tud lenni!

„Nem vagy messze Isten országától.” Ez az írástudó jó irányba indult, de úgy tűnik, egyelőre csak a küszöbig ért el. Értette, amit Isten szava jelent, de az akarata nem mozdult.

Nagyon fontos figyelmeztetés van ebben a mi számunkra, hiszen gyakran mai hívők, keresztyén emberek is csak addig jutnak el, mint ez az írástudó. Neki az volt a hivatása, hogy tanulmányozza a szent iratokat, feltárja, hogy mit is jelenthetnek, hogyan is kell érteni Isten törvényét. Gyakori hibánk, hogy megelégszünk mi is ennyivel. Szeretnénk jól megérteni, amit az Igében olvasunk. Kíváncsiság van bennünk, hogy bizonyos kényes témákban mit is mond nekünk Isten Igéje. Ha pedig megértettük, ki is pukkan a lelkesedés, mert az akaratunk már nem mozdul a megértett Ige szerint; az életünkben semmilyen változás nem kezdődik. Ez ennek az írástudónak, és sok mai hívőnek is a „félútja”.

Pál apostol egyik önvallomásában ezt írja: „Nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,13-14). Tudja ő, hogy még nincs a célnál, félúton van ő is, de vallomása tele van mozgással, lendülettel, dinamikával! Teljesen nyilvánvaló, hogy számára a hit nem valami elmélet, amit meg kell csak érteni. Nem is csupán érzés, aminek átadja magát az ember, hanem mozgással, küldetéssel teli élet!

Vajon milyen kép él bennünk a keresztyén emberről? Ha le kellene rajzolnunk, vagy jellemzőket kellene írni róla, vajon milyen képet festenénk? A legtöbben talán olyan kifejezésekkel jellemeznék: A keresztyén ember szeretetteljes, együtt érző, megbocsátó, békességre törekvő. Fontosak persze ezek is, de érezzük, mennyire passzív fogalmak! Mennyire hiányzik belőlük az élettel teli mozgás, a dinamika, a lendület!

Ha Pál apostoltól kérnénk a keresztyén ember jellemzését, ő egy cél-egyenest futó embert rajzolna. Olyat, aki még nem érte el a célt, de minden igyekezetével nekifeszül!

Sajnos nem tudjuk meg, hogy mi történt az írástudóval, miután Jézussal beszélgetett. Lehetséges, hogy továbbra is megmaradt „félúton”, tetszelgett abban, hogy pontosan ért mindent Isten törvényéből, élvezte saját nagy tudását, okosságát. Azonban az is lehetséges, hogy a Jézussal való találkozás kimozdította őt ebből az öntetszelgő helyzetből! Én azt is el tudom képzelni, hogy Jézus személye és szavai kíváncsivá tették őt, és később a követőjévé lett.

Számunkra azonban ennél is sokkal fontosabb kérdés, hogy vajon mi hol tartunk ezen az úton? Értjük Urunk szavát, talán hallgatni is szeretjük, és talán szívesen tanulmányozzuk is? Tudjuk, halljuk, értjük, hogy mit vár tőlünk? Az nagyon jó irány, akkor már mi is megkaphatjuk Jézus dicséretét! De vajon innen tovább tudunk-e lendülni, tudjuk-e megélni, amit megértettünk? Itt, a félúton vajon meg tudjuk-e tölteni hitünket élettel, mozgással? Mert – amint az ének szavaival is valljuk – itt „megállni nagy veszély” (455. dicséret). Igen, nagy veszély belekényelmesedni egy ”értek én mindent az Igében” öntetszelgő állapotba.

Könyörögjünk ezért ahhoz az Úrhoz, aki „munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil 2,13)!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

14 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

(János 12,32)

Igehirdetések

2020.05.24.
Zsolt 50,15.23; 1Móz 24,27
2020.05.17.
Mt 6,7-8; Kol 4,2-3

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Mostantól újra megtartjuk az istentiszteleteket vasárnaponként a hatályos egészségügyi szabályok betartásával. Kérjük, hogy a templomi ülőhelyeket másfél-két méteres távolságban foglaljuk el (kivétel a közös háztartásban élők), hozzunk és viseljünk maszkot, és kerüljük a kézfogást, érintkezést!
Pünkösd mindkét napján tartunk ünnepi istentiszteletet fél 11-kor, azonban úrvacsoraosztás csak pünkösd vasárnap lesz, az előírt higiéniai szabályok betartásával. Szeretettel hívjuk a Testvéreket!
Evangélikus úrvacsorás istentisztelet lesz pünkösd vasárnap 14 órakor Lampért Gábor, siófoki evangélikus lelkész szolgálatával.
• Hétközi alkalmakat még nem tartunk, és egyelőre az akarattyai Imaházban sem lesz istentisztelet. Kérjük szépen az akarattyai testvéreket a kenesei templomhoz való eljutás megszervezésére.
• A templomban vasárnaponként elhangzó igehirdetések továbbra is elolvashatók, meghallgathatók és megtekinthetők lesznek gyülekezetünk Facebook-oldalán, valamint a refkenese.hu honlapunkon.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz ezután is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• A mai napon Istennek adunk hálát Vér László és Kiss Irén testvéreink házasságkötésének 50. évfordulóján. A Mindenható Isten áldja és őrizze meg őket továbbra is békességben, jó egészségben és szeretetben!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki a nehéz helyzetben is adományával, egyházfenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára