Erősek

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2019. július 14. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Bír 16,28a; Rm 15,1
Audio: 

Olvasmány: Bírák könyve 16,22-30
Alapige: Bírák könyve 16,28a; Római levél 15,1

"Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer, Istenem."
"Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk."

Sámson különleges helyet foglal el a bírák közt. Egyrészt azért, mert ő a többi bírához képest nem népvezér volt, aki egy-egy szorongatott helyzetben győzelemre vezette Isten népét, hanem inkább egy magányos hős, aki egyéni akciókkal okozott veszteségeket a filiszteusoknak. Ő így volt eszköz Isten kezében, hogy szabadítást adjon népének.

Másrészt kiemeli őt a többiek sorából az a különleges szövetség is, mely Istenhez fűzte. Eszerint amíg fogadalmának megfelelően borotva nem éri a fejét, addig rendkívüli erőt kap küzdelmeiben. Nem „a hajában volt az ereje”, ahogy helytelenül mondani szokták róla, hanem Istennel való kapcsolatában! Sámson ugyanis „názír” volt, Istennek szentelt, és fogadalma szerint nem ehetett tisztátalant, nem ihatott részegítő italt, és nem érhette borotva. A haja – mint fogadalmának legfeltűnőbb külső jele – mutatta az Istennel kötött „megállapodását”.

Mire jó nekünk Sámson, Istennek ez az erős embere? Arra, hogy az ő tükrében értékeljük magunkat, és meglássuk Istentől kapott erőnket! Ehhez Pál apostolt is segítségül hívjuk, aki szerint nem gyengének, hanem Isten mellett erősnek szabad és kell látnunk magunkat! „Mi erősek tartozunk” – itt ez a „mi” nyilván a gyülekezethez, a Krisztushoz tartozókat jelöli. Sámsonhoz hasonlóan tehát mi is addig vagyunk erősek, amíg Istenhez tartozunk. Mit tanulhatunk Sámsontól?

Az igében Sámsont megvakítva, gyengének látjuk, és a filiszteusok fogságában. Vajon miért is? Hogyan jutott idáig? Úgy került ide, hogy nem ügyelt az Istennek tett fogadalmára. Nem vigyázott arra, hogy a nagy erőben mindig nagyobb a kísértés is. Elbizakodottságában esett el. Korábban nagy hőstettei voltak: Egy ízben kitépte Gáza városának kapuját, máskor egy szamár-csonttal egy egész csapat filiszteust vert szét. Most viszont a szeretett nő kedvéért elárulta titkát: Ereje Istentől van, és csak addig tart, amíg nem éri borotva, amíg betartja fogadalmát. A filiszteusok így csalták tőrbe, és vakították meg, miután haját levágták. Így látjuk most, amint gúnyolódnak rajta, és vele együtt Istenén is. Akkor került bajba, amikor magabiztos volt, amikor jó erőben volt, és minden sikerült neki.

Eszünkbe jut erről az apostoli intés: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor 10,12) Igen, ha erősek vagyunk valamiben, ha kimagasló képességeink vannak egy területen, az könnyen elbizakodottá, elvakulttá tehet bennünket. Hányszor jártunk már úgy, hogy éppen ott csúsztunk el, ahol leginkább biztosak voltunk: na ezt majd én megoldom! Figyelmeztessen minket Sámson elesése az Istenhez való hűségre!

A folytatásban aztán látjuk azt is, hogy Sámson tanult a hibájából. Így példává lett számunkra egy másik bibliai alapigazságban is: A gyengeségben is lehet erőt találni!

Lám, amikor a nagy hős gyenge lett, amikor megvakították, és kiszolgáltatott helyzetében nevetség tárgya lett, – ismét tudott kiáltani! Halljuk, amint imádkozik, újra Istenét hívja: „Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer…!” Ez bizony már nem az erős és magabiztos ember hangja, hanem azé, akinek nincs más esélye, csak Isten, mert Ő még ebben a helyzetében is figyel a kiáltására!

Örömhír számunkra, hogy még az ilyen helyzetekben sem késő kiáltani, még a szégyenben sem, összetörve sem! Pál írja saját példájáról (2 Kor 12): „Tövis adatott a testembe, hogy el ne bizakodjam”, aztán később hozzáteszi, mindez azért történt, hogy megtanuljam, „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. Ez az Isten logikája, amit neki is meg kellett tanulnia a töviseiből, ahogy meg kellett tanulnia Sámsonnak is.

Vagyunk néha mi is ilyen „tövisek” által kínzott, kiszolgáltatott helyzetben. Érezhetjük ilyennek egy-egy betegségünket, egy fájó veszteséget, az idős korunkat, az egyedül-hagyottságot, vagy akár erős fiatalként a sorozatos kudarcainkat. Sorolni bőven tudunk talán ilyeneket, de ami igazán fontos: Tudunk-e kiáltani Istenhez? Megtaláljuk-e az utat Őhozzá az ilyen veremhelyzetekből? Megtaláljuk-e az Őhozzá fűző kapcsolatot, ami megtarthat minket?

A hegymászóknak a meredek sziklafalon folyamatosan rögzíteniük kell magukat a biztosítókötélhez. Amíg valaki ügyesen kapaszkodik fölfelé, amíg érzi a saját erejét, biztonságban tudja magát. De mi van akkor, ha valamit elszámol? Mi van, ha megcsúszik, és zuhanni kezd? Ilyenkor a biztosítókötél az egyetlen esélye.

Így látjuk most itt Sámsont, amint újra megtalálja Istenét. Megtalálta a biztosító kötelet, ami megtartotta őt. Újrakötötte Urával az előzőleg felmondott szövetséget.

Mit kér Istentől? Újra csak erőt kér, de mostmár önmagát odaáldozva kéri azt! „Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal” – mondja Istennek, Ő pedig meghallgatja kérését. Így történhetett, hogy ebben az aréna-szerű épületben, ahol őrajta mulattak rengetegen, s ahol a filiszteusok városfejedelmei is jelen voltak, Sámson „többet ölt meg halálával, mint életében”. Önmaga feláldozása teszi hitelessé az eddigi szolgálatát is. Eddig végigzsonglőrködte életét, furcsa akciókkal bosszantotta a filiszteusokat, most viszont újraköti a szövetséget Urával, és ráteszi az életét is.

Gondoljunk csak Jézus kereszthalálára! A haldokló Jézusnál nincs gyengébb, kiszolgáltatottabb ember, – mégis ott nyilvánult meg leghatalmasabban Isten kegyelmének ereje, mellyel megváltott minket. Sámsont ebben előképnek tekinthetjük. Önmaga odaadásával ő Krisztus áldozatára mutat! Nemcsak rámutat, hanem odaküld minket ahhoz a Jézushoz, aki önmagát adta azért, hogy nekünk életünk lehessen.

Jól tesszük, ha engedünk kérésének, mert csakis Krisztus közelségében vagyunk mi Isten „erősei”. Mindaddig, de csak addig, amíg Hozzá vagyunk kapcsolódva.

„Mi, erősek, tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a saját kedvünkre éljünk.” Krisztus ereje tart meg bennünket, és ez kell, hogy „elég” legyen mindenre. Nemcsak saját gyengeségeinkre, teherhordozásainkra, hanem arra is, hogy mi tartsunk, erősítsünk másokat.

Tanuljunk tehát Sámsontól: Éljünk alázattal és hálaadással az Istentől kapott erőnkkel és képességeinkkel; ne mondjuk fel soha az Istennel kötött szövetséget, és még a mélyben is találjunk utat a „Legerősebbhez”: „Uram, emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt!”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

(Lukács 12,48)

Igehirdetések

2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25
2019.07.28.
Mk 12,34a

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára