Emberi erőlködés vagy a Lélek hatalma

Alkalom: 
Pünkösd hétfő
Dátum: 
2019. június 10. 10:30
Alapige: 
ApCsel 2,1.4-6; Jn 17,22-23
Audio: 

Olvasmány: 1 Mózes 11,1-9
Alapige: Apostolok Cselekedetei 2,1.4-6; János evangéliuma 17,22-23

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi volt akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.”
„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Bábel tornyának története a Biblia legelső lapjairól szól hozzánk, egy az „őstörténetek” közül, amik talán mitikus nyelven, de mindig a mindenkori emberről, rólunk beszélnek, Isten kijelentését közvetítik.

A mindenkori embert látjuk a történetben, aki annyira tud akarni, saját boldogulásáról nagyszabású terveket dédelgetni, és azoknak nekifeszülni. Ilyenkor képes az összefogásra, a kemény munkára is. Ahogy olvastuk: egymást biztatják, és nekilátnak a torony építésének. Felhasználják koruk technikai tudását, minden szakértelmüket: tégla, szurok, habarcs.

Mert annyira fontos a „torony”, ami az ember örök vágyát jelképezi. Először is, felemelkedni az égig! Az ember mindig érzi magában Isten közelségének a hiányát, az elveszített Édenre, üdvösségre-boldogságra való vágyat. Azután szeretne nevet magának! Vagyis földi boldogulást is, megmutatni, hogy vagyunk valakik, tudunk teljesíteni, elismerést szerezni. S végül mindezek által is olyan erős emberi közösséget kovácsolni, amely békét, jólétet és biztonságot nyújt!

E „toronyépítés” a lényege minden földi, emberi birodalomnak a világtörténelem során. Ha diktatórikusan is, de erre törekedett a Római Birodalom Pax Romanája, és később a német-római, a napoleoni, a legsötétebb hitleri és kommunista rezsimek is, sőt, az amerikai államok egyesülésének vagy az európai államok uniójának is – minden Isten nélkül építkező emberi közösségnek – ez a fő mozgató rugója.

És nyugodtan ki lehet mondani, hogy mindez természetes emberi vágy, hiszen így lettünk teremtve! A legelső „őstörténetnek”, a teremtés történetének üzenete is erről szól. Az ember igenis az Édenbe lett teremtve, vagyis egy Istennel való teljes közösségre. Az Ő jelenlétében élni, Vele naponta beszélgetni, szavát mindig hallani-érteni, egy minden rossz, gonosz nélküli harmóniában, boldogságban, és egy ebből következő gondtalan boldogulásban, a bűn mérge nélküli, harmonikus emberi kapcsolatokban, egységben.

Csakhogy a bűneset története azután éppen arról beszél, hogy az ember mindezt a jót, harmóniát, boldogságot és boldogulást magában, Isten nélkül akarja! Erről szól a Gonosz csábítása: „olyanok lesztek, mint Isten” Ettől kezdve pedig kudarcra ítélt minden Bábel-torony próbálkozás!

A történelemnek is keserű tanulsága, hogy az ember nem tud tökéletes világot alkotni, igazán boldogulni, boldog lenni. A modern kor globalizációjában már olyan a Föld, informálisan legalábbis, mint egy kis falu, az interneten keresztül mindjárt mindenről tudunk, több ezer kilométernyire is beszélgethetünk, mégis nagyobb az elmagányosodás, mint valaha. Közösségeinkre és egyéni kapcsolatainkra is igaz, amit a költő így fogalmaz: „minden egész eltörött”.

„Ó, jaj barátság és jaj szerelem! Ó jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant jeges űr lakik...”

Még ha egy anyanyelvet beszélünk is, mégsem értjük meg igazán egymást. Még szeretteinkkel való kapcsolatban is, nagyszülő és unoka közt, férj és feleség közt, megingathatatlannak hitt barátságokban is, ott a meg nem értés, félreértés, elbeszélés egymás mellett.

Isten nélkül nincs igazi emberi közösség sem, nincs igazi szeretet-kapcsolat! Szép anyanyelvünket beszéljük, használjuk, de az „Atya-nyelvünket” elfelejtettük.

Ezzel szembesül az ember történelme és egyéni élettörténete során, és ezzel szembesíti Isten az embert a bibliai történetben. Az Úr válasza az ember istennélküliségére: „szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat” (Lk 1,51).

Talán nagyon borús, nyomasztó, úgy érezhetjük, hogy egyenesen ünneprontó ez a kép a mai napon. Pedig ha átéljük és valóban átérezzük – Isten előtti alázatban, önáltatás helyett – Bábel tragikumát, akkor élhetjük át igazán a pünkösdi evangélium felszabadító, gyógyító örömét!

Pünkösd történetét szokták „ellen-bábelnek” is nevezni, s valóban az! Míg a bábeli az emberi gőg kudarca, összezavarodott nyelvek története, pünkösdkor megtörténik a csoda, és különböző anyanyelvű emberek a Szentlélek által közös nyelvre, egységre, nyelvben és szívben megértésre jutnak.

Amit az Atya kezdettől, a bűnesettől fogva elhatározott, amiért Jézus a földre jött és életét adta, azt a Szentlélek, az Atya és Fiú Lelke, teljesíti be végül rajtunk és bennünk. Akik elkérik és befogadják az Ő Lelkét, azokban Isten munkálkodik: az Atya Krisztusnak adta dicsőségét, Ő pedig azoknak, akik hisznek Őbenne és befogadják Őt. Istennek ez a dicsősége pedig nem más, mint erejének és kegyelmének megnyilvánulása.

Magunktól soha nem érünk az égig – de Isten maga hajolt le és jött el hozzánk.

„Nevet”, boldogulást nem mi szerzünk magunknak – de Krisztusban új nevet kapunk, mint az örökbefogadott gyerekek, kegyelemből hatalmas méltóságot: „akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei”! Az Atyával újra „egy otthonban” élve – már itt e földön! Isten szavát hallva, értve, gondviselő szeretetét tapasztalva, és Őbenne gyermeki bizalommal és békességgel bízva.

A Lélek által tanulhatjuk ezt a nyelvet, az Ő szeretetének nyelvét, amivel már nemcsak Őt érthetjük, hanem végre egymást is – minden különbözőség ellenére. Mert a Lélek gyümölcsei a megbocsátás, elfogadás, türelem, teher-hordozás, hűség, gyengédség…

A bábeli szétszórt emberiség ellenképe az a közösség, amit Isten Lelke köt egybe, amit Krisztus gyűjt egybe, épít fel: az Ő Egyháza. Az az emberi közösség, amelyet a világ már sokszor „temetett”, sok emberi esendőség van benne, de minden földi gyarlósága ellenére Egy lehet, amelynek tagjai gyógyult szeretet-kapcsolatokban élhetnek, azokra képesek, mert Isten Lelke munkálja bennük azt. Tanítgat minket az „Atya-nyelvünkre”...

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára