Egyedül a Megfeszített Krisztus

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap
Dátum: 
2019. július 21. 10:30
Alapige: 
1Kor 1,22-23.30b. 2,1-2
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 2,22-36
Alapige: 1 Korinthus 1,22-23.30b. 2,1-2

"És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről."

Bibliaolvasó Kalauzunkat követve a napokban fejeztük be Márk evangéliumának olvasását, és kezdtük el az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet. Ez annak leírásával kezdődik, amivel az evangéliumok pedig végződnek: Jézus búcsút vesz tanítványaitól, és felmegy a mennybe. Ezek az események kapcsolják össze az ApCselt az evangéliumokkal, és mintegy fordulópontként választják is el tőlük.

Eddig voltak láthatók és tapasztalhatók Jézus különleges tettei, rendkívüli feltámadása, a „jelek és csodák” – ahogy az előbb hallott igében, Péter apostol pünkösdi prédikációjának egy részletében fogalmazott. Mindez Isten testben való jelenléte, isteni beavatkozása volt a földi létbe.

S úgy tűnik, hogy most pedig következik valami emberi, miután a tanítványok Jézus búcsúbeszédeiben útmutatást, feladatokat kaptak.

Csakhogy ami következik, az emberileg egyáltalán nem logikus, hanem váratlan és megmagyarázhatatlan, ez pedig a pünkösd!

Az, hogy ma, jelen korunkban a föld végső határáig sok millió ember keresztyén, és az Úr nevét hívja segítségül, és a mai vasárnapon is velünk együtt imádkozik, Istent magasztalja, Őhozzá könyörög, Őrá hallgat és Őbenne bízik, az egyáltalán nem az apostolok teljesítményének vagy okos retorikájának, ékesszólásának köszönhető.

Ha figyelmesen megnézzük Péter pünkösdi igehirdetését, látjuk, hogy az milyen végtelenül egyszerű, pontosan ugyanarra szorítkozó, amit Pál apostol is mond és leír:

A názáreti ácsban Isten Egyszülött Fia volt jelen a világban, és nem úgy, hogy a világ trónjára ült, hogy megváltoztassa, hanem a keresztre ment, hogy megváltsa a világot!

Jézus nem hatalmaskodott, noha isteni erejével megtehette volna, hogy győzedelmeskedik minden földi ellensége felett. Nem győzködött és érvelt, hanem odaadta magát a keresztre – az Atya iránti teljes bizalommal. EZ a lényegi üzenet, és ha van keresztyénség, erről kell szólnia!

Nem az apostolokon múlt pünkösdnek az emberiségre nézve sorsfordító ereje, hanem Jézus volt az, aki Lelke által velük és velünk maradt – ígérete szerint – minden napon a világ végezetéig.

Ha majd olvassuk az Apostolok Cselekedetei történeteit, a jeleket és csodákat, a bizonyságtételeket, az elhordozott szenvedéseket, Pál hatalmas utazásait, a megszülető gyülekezetek történeteit – Őt kell látnunk!

Ezt a könyvet Lukács az evangéliuma folytatásaként, második köteteként írta meg, és csak a kanonizáció során kapta meg jelenlegi címét. De valójában sokkal helyesebb és lényegre törőbb lenne a Jézus vagy inkább a Szentlélek Cselekedeteiről írott könyvnek nevezni.

Szerzője a 28. fejezetnél abbahagyja az írást. Tudjuk, hogy Pál eljutott Rómába, de a továbbiakról már nem olvasunk, ahogy Péter és a többiek további cselekedeteiről sem. A könyvnek nincs lekerekített befejezése, nem véget ér, hanem csak abbamarad. Mintha Lukács úgy hagyná abba, hogy: pont, pont, pont...

Mert valójában ez a könyv ma is folytatódik, lehetne tovább írni a Szentlélek cselekedeteinek történetét. És benne lennének az egyházatyák, a mi hitvalló őseink, templomépítő, imádkozó, hívő elődeink, és benne lehetnénk mi is… És kétezer éve nem szólhat másról, mint Jézus Krisztusról, és Őróla is mint a megfeszített Megváltóról, akiben mindannyiunk megszentelődése van.

Ez a helyzet, nincs mit cifrázni és szépítgetni, bizonygatni és magyarázkodni, az Ő halála és feltámadása, és ma is élő valósága és hatalma az üzenet. Ez az evangélium!

És ez – ahogy Pál írja – a botrány, a megütközés és ez a bolondság.

A zsidóknak botrányos gondolat az Isten, a Mindenható „gyengesége”, hogy a Messiást, akinek uralkodnia kellene Izráelen és a világon, halálra adja. A bölcselkedő görögöknek pedig az egész rémesen primitív, érthetetlen, pláne, hogy csak hinni kell.

De nincs ez másképp ma sem, az ember nem változik.

Ma is az erős a nyerő, az eredményes és érvényesülni – akaratát érvényesíteni tudó, a versenyhelyzetekben teljesíteni képes győztes a menő. És botrányos szánalmasság az engedelmes és elengedő önodaadás. Amit Jézus tett, és amire hív: elengedni és elfogadni tudni, a feltétel nélküli szeretet „balekjának” lenni, újra és újra megbocsátani tudni – az Isten iránti teljes engedelmességgel.

Ma is az egész létet kikutató és birtokló tudás a cél, még a lelkiekben is. Praktikákat tudni, megérteni és megmagyarázni, és lehetőleg mindenkit érvekkel meggyőzni és mindent uralni. És nagy ostobaság, bolondság egy olyan teljes és alázatos bizalom az Atya felé, amivel Jézus cselekedett és amire ugyancsak hív. Ha sok mindent nem is értünk, amit az Úristen tesz vagy enged az életünkben, örömökben de a rosszban, fájdalmakban is – mégis mindig-mindig bízni és hinni.

Igen, ez a botrány és bolondság, akkor és ma is: Isten úgy van jelen, úgy mutatja meg magát, úgy lép bele a világba mindent megrendítő módon, hogy a Világmindenség Ura egy Akasztott Ember!

Ez nem egy nyerő teljesítmény vagy egy értelmes és érthető lépés!

És mégis, ez ment meg minket, Isten végtelen szeretete így szabadít meg minket a gonosznak, a halálnak és kárhozatnak hatalmából. Mert úgy SZERETTE Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta. Odaadta. Hogy aki csak hisz benne – Őbenne, az Ő Istentől való voltában, és elhiszi neki ezt a végtelen szeretetet, ezt a botrányos bolondot, az nem lesz elveszett soha.

Igen, az isteni szeretetnek ez a botránya és bolondsága ment meg minket, és erről szól ma is a keresztyénség, nincs más vagy több – de kevesebb sem! Tudnunk kell róla, mikor egyházunkra vagy gyülekezeteinkre nézve szeretnénk több jelentőséget, erőt, befolyást, keveselljük keseregve amennyien és akik vagyunk. Tudni az evangélium lényegét, dönteni mellette, és bizonyságot tenni, beszélni róla. Hittel tudva, hogy ez a bölcsességünk, igazságunk, megszentelődésünk és ez a mi megváltásunk!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.”

(Zakariás 9,9)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Adventi Esték hétfőtől péntekig minden nap 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 17 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Az előttünk álló héten, december 2-6, hétfőtől péntekig minden este 17 órától lesznek az Adventi esték, melyek az Ige mellett gyertyafényben, közös éneklésben, zenével és versekkel segítenek a lelki készülődésben. Szeretettel várunk mindenkit, és hívogassunk másokat is!
• 2020. évi Bibliaolvasó Kalauz és Képes Kálvin Kalendárium kapható holnaptól, az Adventi esték idején.

• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára