Csak magaddal számolsz?

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Dátum: 
2019. augusztus 11. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Sám 24,15-16.18-19.25
Audio: 

Olvasmány: 2 Sámuel 24,1-4.8-16
Alapige: 2 Sámuel 24,15-16.18-19.25

 

„Dávid ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg, mekkora a nép… Dávidot azonban furdalni kezdte a lelkiismeret, miután megszámláltatta a népet, ezért ezt mondta Dávid az ÚRnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, URam, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! … Az ÚR dögvészt bocsátott Izráelre, és meghalt a nép közül hetvenezer ember. De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett az ÚR a veszedelem miatt, és ezt parancsolta az angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. … Gád még aznap elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az ÚRnak a jebúszi Arauná szérűjén! Elment tehát Dávid Gád szavai szerint, ahogyan megparancsolta az ÚR. Majd oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az ÚR pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.”

 

A Bibliaolvasó Kalauz szerint mostanában Dávid történeteit olvassuk, és holnapra van kijelölve Dávid népszámlálásának története. Ezt hallottuk az előbb Sámuel 2. könyvéből.

Első olvasásra is feltűnik, hogy valami nagy baj van ezzel a népszámlálással. Dávid uralkodásának utolsó nagy melléfogása volt ez, és iszonyúan felhergelte vele Urát. – Na de mi is ezzel a gond? Miért baj az, ha egy király számba veszi a népét?

A hétköznapi életben mindannyian gyakran számolgatunk, felmérünk, számontartjuk dolgainkat. Így teszünk a pénzünkkel, mert fontos tudnunk, hogy mire mennyit szánunk a családi költségvetésből. És így teszünk az időnkkel is, felmérjük, mi fontos nekünk, és aszerint hozunk döntést, hogy mire szánunk időnkből. És ugyanígy teszünk az erőforrásainkkal is, felmérjük, hogy melyik munkára, feladatra adjuk erőinket, melyikre nem.

Dávid esetében tudnunk kell, hogy nem egy szokványos népszámlálást kért, hiszen a feladatra hadseregparancsokát, Jóábot küldte. Dávid a hadrafogható embereket számoltatta össze! Pontosan tudni akarta országa haderejét, királyi hatalmának nagyságát. Minden emberi szálat a saját kezébe akart venni, hogy felügyelete alatt tartsa, biztosítsa magát. Ez volt a baj. Ez az egész számolgatás, a katonáinak számbavétele csak önmaga nagyságáról szólt; saját egóját, önbizalmát erősítette, – viszont bizalmatlanságot jelentett Isten felé! Pedig ha valaki, akkor éppen Dávid pontosan tudhatta volna, hogy Isten oldalán a harcokat soha nem a létszám döntötte el!

Látjuk tehát: Nem magával a számolással van baj, hiszen tényleg kell tudni, hogy a családi kasszából mire és mennyit kell félretenni. Baj akkor van, amikor ezeknek a mi kincseinknek, erőinknek, számainknak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk! Amikor Isten kezéből húzzuk ki az irányítást.

Eszünkbe juthat Jézus egyik példázata, a bolond gazdag esete: Nála sem magával a gazdagsággal volt baj, hanem azzal, hogy már minden gondolata csak ekörül forgott, hogy hogyan építsen nagyobb tárolókat, hová tegye a sok terményt, a gazdagságát! Mindezekben csak saját egóját, nagyságát csodálta, és azt gondolta: ő így már minden eshetőségre biztosítva van. Nem számolt viszont Istennel!

Dávid először büszkén számolhatta haderejét, – de aztán hamarosan lesújtva számolhatta a halottait! A büntetés, ami az országot sújtotta, félelmetes és beszédes volt! Súlyos árat kellett fizetnie, de a napnál is világosabb volt a tanulsága!

Nézzük csak ezeket a számokat! A népszámlálás eredménye 800 ezer kardforgató ember az északi országrészben, és 500 ezer délen, összesen 1 millió 300 ezer katona. Ennyi volt Dávid hatalma, nagysága, önbizalma. Ebből vont le Isten 70 ezret, ennyi ember halt meg a dögvész nyomán. Ez jelezte Isten haragjának nagyságát, és ennyi kellett, hogy Dávid visszataláljon Urához.

Arra hív az Ige: Gondoljuk végig saját életünkben, hogy honnan várunk mi győzelmet, támogatást a küzdelmeinkhez! Miben van a mi „1 millió 300 ezrünk”, amiben reménykedünk, amire támaszkodunk, amit saját erőnknek gondolunk? És a súlyosabb kérdés: Hol van a mi „70 ezrünk”, a veszteségeink? Amikor talán érezzük magunkon Isten csapásait, mert elvett valamit tőlünk (akár kézzelfogható értéket, vagy egy embert, társat, egy támaszt, vagy éppen az egészségünket), – és vajon képesek vagyunk-e még ekkor is meglátni az Ő kegyelmét, szeretetét, mellyel visszavár minket? A történetbeli „70 ezer” az egészhez képest talán nem is tűnik soknak, de emberéletben mérve iszonyú nagy ár volt! Ez a veszteség azonban nemcsak Isten haragjának kifejezője, hanem egyúttal kegyelmét is jelzi, hiszen nem engedett többet elpusztulni, hanem megállította a csapást.

Nagyon fontos ebben a történetben még az is, hogy pontosan hol szűnt meg a csapás, és hogyan.

Dávid hamar rájött, hogy esztelenséget követett el, az Úr haragja azonban akkor szűnt meg, amikor Jeruzsálemhez ért a pusztítás, és azon a helyen Dávid megtalálta a bűnbánat és az engesztelés helyét. Oltárt épített Arauná szérűjén.

Különleges hely volt ez: Áldozatok helye, Istennel való békekötések helye. Ide, a Mórijjá hegyére jött fel Ábrahám a fiával, amikor Isten keményen próbára tette hűségét. Végül nem kellett fiát feláldoznia, hanem megerősödhetett Isten ígéretében. Most ezen a helyen állt meg a pusztítás, és hamarosan itt fogja felépíteni Salamon az Úr templomát!

Ez a hely tehát továbbra is az áldozatok, az Istennel való békekötés helye marad. Izráel még hosszú évszázadokon át itt keresheti és találhatja meg Istent, köthet vele békét, adhat neki hálát áldozataival, – egyszóval utat találhat Istenéhez. Találkozhat Vele.

Adjunk hálát Urunknak, hogy van nekünk is ilyen „oltárunk”, békekötő helyünk, van templomunk! Fontosak ezek a kézzel épített szent helyek, ahol összegyűlhetünk, Urunkkal találkozhatunk, hálát adhatunk Neki. De hogyan is lehet egy templom a békekötés és a találkozás helyévé? Pál erre a kérdésre Krisztus nevével válaszol: „Általa van szabad utunk egy Lélekben az Atyához!”

Az Ige ezzel a biztatással indít tovább bennünket: Van szabad utunk, van szabad bejárásunk az Atyához, Krisztus által van nekünk is lehetőségünk a találkozásra, megbékélésre Istennel!

Vigyük el a szívünkben, és gondoljuk tovább ezt az Igét a saját életünkre, mostani helyzetünkre nézve! Tanuljunk Dávid példájából: Amikor számolgatjuk azt, ami a mienk, a pénzünket, az erőnket vagy a tehetségünket, jusson eszünkbe, hogy soha nem elég csak az emberivel számolni! Sem kincsben, sem erőben, sem tartalékokban. Számoljunk viszont Istennel! Számoljunk az Ő kegyelmével és szeretetével, naponta találjunk vissza Hozzá, hogy a gyógyulás és békesség útjára léphessünk!

 

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

(Lukács 12,48)

Igehirdetések

2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25
2019.07.28.
Mk 12,34a

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára