A szívük kemény volt

Alkalom: 
Sexagesimae (Hatvanad) vasárnap
Dátum: 
2019. február 24. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsid 3,15; Mk 6,52
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 6,45-52
Alapige: Zsidókhoz írt levél 3,15; Márk evangéliuma 6,52

"Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket."
"Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt."

A felolvasott két Igét egy kifejezés köti össze: „kemény szív”. Az elsőt gyakran idézzük, mert egy fontos figyelmeztetés van benne: Amikor Isten el akar érni bennünket szavával, akkor legyünk készek azt meghallani, és ne tegyük keménnyé a szívünket. De milyen is az, amikor „kemény” a szív? Hogyan tudjuk „megkeményíteni” azt, és mit okoz az ilyen állapot? – Erre válaszol a hallott történet. Az evangélista a végén így jellemzi a tanítványokat: „Nem okultak a kenyerekből, a szívük kemény volt”. És érezzük ebben a rosszallást, hogy bizony másként kellett volna alakulni a dolgaiknak.

Annál is inkább, mert mindössze pár órával ezelőtt ezek a tanítványok csodálatos eseményeknek voltak részesei, amikor Jézus több mint ötezer embert megvendégelt. A kevés kenyeret és halat megszaporítva gondoskodott az őt hallgató tömegről, tanítványai pedig segítettek neki. Aktívan közreműködtek Jézus csodájában! Ők adták tovább az ételt, miközben láthatták, hogy Jézus kezében az a kevés nem fogy el! Hallhatták a jóllakó emberek köszönő szavait, láthatták hálás pillantásaikat.

Ilyen előzmények után ennek a történetnek egészen másként kellett volna alakulnia. A tanítványoknak tudniuk kellett volna, hinniük, bízniuk kellett volna, hogy ugyanaz a Jézus róluk is gondoskodik! Ehelyett ezt olvassuk: „Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.”

A keményszívűségük tett mindent sötétté és reménytelenné ebben a történetben. Az első kép úgy ábrázolja a kis csapatot, hogy reménytelen küzdelmet vívnak az elemekkel. A szél, a víz, a hullámok ereje, minden ellenük fordul. Ellenszélben eveznek. Egyedül érzik magukat, mint akik segítség nélkül vannak a sötétben, a mélység fölött.

Tegyük csak fel a kérdést: Tényleg egyedül vannak? Tényleg ki vannak szolgáltatva az elemek játékának? Dehogy! Nincsenek! Ez csak a valóság általuk érzékelt oldala! Ők látják, ők érzik ilyennek a helyzetüket! Ez a kemény szívük következménye.

Közben ugyanis Jézus ott van fenn a hegyen, és imádkozik. Isten ereje körülveszi őket! Ez a valóság másik oldala, de ők ezt nem értik, nincs rá antennájuk. Ez a kemény szív következménye! Kiderül a leírásból, hogy Jézus látja őket ebben a helyzetben, látja küszködésüket, ismeri a félelmeiket. Abban az éjszakai viharban tíz méterre sem lehetett ellátni, vagyis Jézus nem emberként, hanem Isteni hatalmával látja őket! Oda is megy hozzájuk a vízen járva, mert Isten ereje képes áttörni minden emberi korlátot. Isten erejének nem akadály a hullám, a mélység, a sötét! Ő megy feléjük gondoskodó szeretetével, de ők csak megijednek tőle. Nem látják, nem értik, nem ismerik fel, kísértetnek nézik. Ez a kemény szív következménye.

Talán magunkra ismerünk ebből a képből, mert sok helyzetben nekünk is így alakultak a dolgaink. Úgy éreztük, hogy egyedül küszködünk, kínlódunk kihívásokban, küzdelmeinkben, és nem vettük észre, hogy Isten küldött hozzánk segítséget, mert jött valaki egy jó szóval, segítséggel. Nem érzékeltük, hogy Isten közel van hozzánk, mert a félelmeink felnagyították a veszélyt.

Bizony a mi eseteinkben is a belsőből, a szívből, a hitünk állapotából következnek az ilyen félelmes körülmények! A belső állapotunk alakítja a külsőt! A keményszívűségünk akadályozza a tisztánlátást, az eredményezi a félelmet, a magunkra hagyottságot, a kesergést.

„Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.” – Nem kell azonban ennek így maradni.

Amint a történetben a második képben látjuk: beszállt hozzájuk Jézus, – és megszűnt a vihar. A tanítványok ezen „szerfölött csodálkoztak”, keményszívűségük miatt csak a csodálkozásig jutottak el. Jézus azonban ismét megmutatta gondoskodó hatalmát. Amint beszállt hozzájuk, elállt a szél, elcsendesedtek a hullámok.

Ez az egyetlen lehetőségünk, kitörési pontunk nekünk is! Ez az egyetlen megoldás, hogy beengedjük Őt a hajónkba! Beengedjük abba térbe, amit az életünknek nevezünk. Beengedjük azokba a közösségekbe, ahol másokkal együtt utazunk, egy hajóban evezünk, közös cél felé tartunk. Milyen hajókra gondolhatunk?

Ilyen például a családjaink, a szeretteink közössége. A legnagyobb hullámok talán ezt a hajót érik folyamatosan. Talán viták, feszültségek terhelik. Be tudjuk-e hívni Jézust ebbe a hajóba?

Vagy gondolhatunk egyházunk hajójára is, a gyülekezetünkre. Talán látjuk erővesztéseinket, létszámbeli fogyásainkat, és megjelenik bennünk a félelem, hogy mi lesz a jövőben, mi lesz gyülekezeteinkkel tíz-húsz év múlva. Vajon tudunk-e reménykedni az egyház Gazdájában? Behívjuk-e Őt ebbe a hajóba is?

Ugyanígy gondolhatunk a népünk, az ország nagyobb hajójára is. Nem véletlen az, hogy milyen közösségeknek vagyunk tagjai. Nem véletlen, hogy milyen nemzet tagjaként láttuk meg a napvilágot. Ha féltjük ezt a közösséget, ha aggódunk a jövőjéért, vajon be tudjuk-e hívni Jézust ebbe a hajóba is?

Ha Jézus beszállhat a hajóba, akkor eláll a szél, elcsendesedik a vihar. Megváltoznak a korábban oly félelmetes körülmények.

„Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.” Tanuljunk ebből a történetből, lássunk tisztán a tanítványok példáján! Jézussal együtt még csodákra képesek a tanítványok, Nélküle viszont egy reménytelen küzdelmet vívó, szánalmas kis csapat. Mert kemény volt a szívük.

Tud-e a kemény szívünk meglágyulni? Tudunk-e alázatosan Jézus felé fordulni a viharos, félelmetes élethelyzeteinkben? Be tudjuk-e Őt hívni az életünkbe? Tudunk-e nyitni Isten szava előtt, hogy az ne pattanjon le rólunk, hanem beengedjük, meghalljuk, és engedelmeskedünk annak?

Ennek a történetnek nagyon szép ószövetségi háttere van, ami itt Jézussal egészen konkrétan megvalósult. A 113. Zsoltárban azt olvassuk, hogy „magasan fölötte van az Úr minden népnek” és a „magasban lakik”, mégis a „földre néz, felemeli a porból a nincstelent”. Vagyis az Ő végtelen hatalma nem távol tartja Őt népétől, hanem segítségükre van azzal. Egy másik Ige azt írja Istenről, hogy Ő az, aki a „tenger hullámhegyein lépdel”! (Jób 9,8) Ő alkotta, tehát hatalma van fölötte!

Pontosan így volt Jézusnak is hatalma a tanítványok félelmetes hullámain lépdelni, hogy megsegítse őket. És hatalma van ma is a mi rettegett viharaink hullámain lépdelni, hogy közel jöjjön, megerősítsen, felemeljen bennünket.

Őt kell beengedni az életünkbe, a közösségeinkbe. Őt kell kérnünk, hogy vegye el szívünk keménységét.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!”

(Zsoltárok könyve 98,1)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 17 órakor 
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• 22-én 18 órakor, a szerdai Bibliaóra után lesz a szokásos éves egyházlátogatás Bikádi László hajmáskéri lelkipásztor vezetésével. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
• Május 14-én 15 órakor emlékharang szólt Kurucz Árpád, gyülekezetünk egykori presbitere, gondnoka, hűséges tagja születésének 90. évfordulóján. Családja és a gyülekezet Istennek ad hálát minden szolgálatáért, egész életéért!
• Az elmúlt héten, pénteken 11 órakor kísértük utolsó földi útjára Vági Kálmánné (Meilinger Erzsébet) testvérünket, aki életének 70. esztendejében ment el e világból, szerettei közül. Gyászoló családjának Isten vigasztaló kegyelmét kérjük!
• A meghirdetett adománygyűjtés az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) idén is folytatódik. Adományainkat eljuttathatjuk banki utalással, sárga csekken, vagy a Takarékszövetkezetben és a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Isten iránti hálával köszönjük az adakozóknak az eddig beérkezett adományokat!
• Hamarosan elkezdődik a kenesei templom felújítása. A támogatási keretből első lépésben a torony újulhat meg. Nem fért azonban bele a kivitelezési költségvetésbe a toronyóra, ezért azt saját forrásból szeretnénk megújítani. Erre a célra is adománygyűjtést hirdetünk, hálás köszönettel fogadunk minden támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára