A Szentlélek örömével

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Dátum: 
2019. szeptember 8. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Thesz 1,6
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-14a
Alapige: 1 Thesszalonika 1,6

"Ezek (a béreaiak) nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond."
"Ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét."

Az előbb felolvasott igeszakaszban Pál apostolt a 2. missziói útján látjuk, amint viszi az evangéliumot mindenfelé. Hirdeti Isten Igéjét, de vajon milyen hatékonysággal? Mennyire eredményes a misszió? Mennyire tud hatékony lenni az igehirdetés?

Nagyon érdekes összehasonlításra van lehetőségünk, hiszen két görög városról hallottunk, ahol teljesen eltérő módon fogadták Pált és az Igét.

Thesszalonikában, azt olvastuk, néhány zsidó és sok görög fogadta be az Igét. De aztán megjelent egy kicsi, de hangos csoport, akik irigységből fellázították az embereket, és a város vezetőit. Pált és Szilászt is elő akarták vezettetni, ők azonban ismeretlen helyen voltak, végül a lincs-hangulat miatt Pálnak távoznia kellett a városból.

Bérea mintegy 50 km-re fekszik Thesszalonikától (mindkettő ma is létező görög város), Pál itt folytatta az evangélium hirdetését. A béreaiakról sokkal jobb véleményt hallunk: ők „nemesebb lelkűek” voltak, és „teljes készséggel” fogadták az Igét, sőt kíváncsian „kutatták az Írásokat”, hogy tényleg úgy van-e, amint azt Pál hirdeti. Sokan hittek, és Jézus követői lettek. Amikor azonban ennek híre ment, átjöttek ide is a thesszalonikaiak hangadói, és itt is lázítottak, zavargást szítottak, így Pálnak innen is mennie kellett.

Ezt hallva egyrészt elszomoríthat bennünket, hogy az Igét hirdető Pálnak bujkálva kell menekülnie mindenhonnan, mert lázítók, zavarkeltők akadályozzák szolgálatát. Pál ugyanazt éli át ezekben a városokban, mint amit Jézus tapasztalt meg Názáretben: Ellenségesen fogadták szavait, majd gyilkos indulattal űzték ki a városból, és le akarták taszítani a szakadékba, de Jézus átment közöttük. Neki nem itt, és nem így kellett meghalnia.

Igen: Van olyan, hogy az Ige-mag visszapattan a kemény talajról. Van olyan, hogy valakiből eleve hiányzik a készség Isten szavára, az Ige idegen marad számára, nem érinti meg, nem járja át, nincs semmilyen hatással rá. Olyan, mint a kavics, ami hiába fekszik évek óta a patak vizében: ha kiveszed és kettétöröd, belül nem vizes. Nem járja át a víz, nem olyan az anyaga, nem fogadja be a vizet. A víz csak kívülről tudja alakítani, de belül egyáltalán nem.

Másrészt azonban azt is meg kell látnunk a történetben, hogy az Igének nemcsak ellenségei vannak! Ha figyelmesek vagyunk, meglátjuk benne Isten Lelkének munkáját. Az átragyog a sok rossz és zavarkeltés ellenére is, mert Ő sokkal hatalmasabb azoknál!

Miben látjuk Isten Lelkének munkáját? Mindkét városban sokan hittek, és Jézus követői lettek. Mindkét helyen hallunk „testvérek”-ről, akik felbukkannak, éppen akkor jelen vannak, amikor szükség van rájuk. Segítik a misszió ügyét, vigyázzák Pált, és ők azok, akik megmentik, továbbküldik biztonságos helyre. És történhet bármi, egyre terjed az Úr Igéje, és egyre több helyen alakulnak meg a Jézusban hívők gyülekezetei!

Igen, mert van olyan is, hogy az Ige-mag jó talajba hull, és 30, 60 vagy 100-szoros termést hoz. Micsoda terméshozam! – Fenyegetheti sok veszély a magot és a termést: köves talaj, gyomok, madarak, igen sok ellensége van, – de a 30, 60, és 100-szoros termés sokkal több ezeknél! Isten Lelkének munkája és csodája ez.

Béreában az emberek „teljes készséggel” fogadták az Igét. Az eredeti görögben itt a „prothümia” szerepel, ami jelenthet valamire való hajlamot, fogékonyságot, igyekezetet és elszántságot, és jelent vágyakozást, készséget. Bárhonnan is nézzük, egy pozitív hozzáállásról van szó.

Pár évvel a mostani eseményeket követően már élő, erős gyülekezet van Thesszalonikában, és fontosságát jelzi, hogy két, nekik szóló apostoli levél is ránk maradt az Újszövetségben. Amikor az apostol visszaemlékezik a mostani eseményekre, a kezdetekre, így jellemzi őket: „Sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.”

A Szentlélek öröme, és teljes készség az Ige befogadására. – Vajon mi hogy állunk ezekkel? Megvan-e bennünk az öröm, és a nyitottság Isten felé: Szólj, Uram, és én hallom! Szólj, mert hallani akarom, kíváncsian várom, hogy mit mondasz nekem, mit mondasz rólam, és milyennek látsz engem! Megvan-e bennünk ez a készség, odaadás, Isten felé fordulás?

Persze, tudjuk jól, és tudom én is: Annyi minden dolgozik ez ellen! A mi világunknak és korunknak talán az egyik legnagyobb lelki veszélye a telítődés. Az, hogy „annyi minden van”. Annyi minden igényli a figyelmünket, annyi program, annyi érdekesség hív, rengeteg a hír, az újdonság. A TV-n, és a neten keresztül is világmegváltó bölcsességek, szép gondolatok özönlenek ránk, és egészen eltelítenek. Így egyre kevésbé tudunk az igazán fontos dolgokra is figyelni. Ez a lelki telítettség bizony sokszor kiszorítja az Igét, Isten szavát, és annak annak fontosságát a napi teendőink közül. Ráadásul ebben a telítettségben úgy érezhetjük, hogy tényleg „jóllakott” a lelkünk, pedig nem így van! Semmi más nem tudja „jóllakatni” a lelkünket, csak az Ige. És semmi más nem táplál bennünket az örök életre, csak Isten szava. Isten Igéje nélkül lelkileg szomjazunk, és elsorvadunk.

Olyan jó azt olvasni a béreai emberekről, hogy teljes készséggel fogadták az Igét, az kíváncsivá tette őket, kutatták, és érteni akarták Pál igehirdetését! – „A Szentlélek örömével fogadtátok be az Igét.”

Én meg vagyok győződve arról, hogy erre a lelki állapotra, az Igére való nyitottságra, készségre újra meg újra el lehet jutni. És ezt az Ige iránti vágyat folyamatosan fenn lehet tartani.

Először is ezt el kell kérni Istentől, mert ez ma is az Ő Lelkének csodája. Másodszor azonban a magunk részéről küzdeni kell, tenni kell érte! És tudjuk mi magunkról: ha valami igazán fontos, és értékes nekünk, akkor tudunk mi küzdeni érte!

Saját egyszerű példám, hogy mostanában nagy elszántsággal küzdök a csípőspaprikákért. Van itt négy szép bokor a parókia sarkánál, és egész nyáron hozták szépen, folyamatosan a kis hegyes, erős, pirospaprikákat. Nemrég megtámadták őket a vándorpoloskák, amik fejletten zöldek, lárvaként pedig sötétzöldek, pöttyösek, és szeretik szívogatni a paprikák nedveit. Na, abból ti nem esztek, mondtam, mert azt én is szeretem! Bio-háborút hirdettem ellenük: naponta többször átvizsgálom a paprikákat, a gusztustalan bogarakat egy lapos edénybe piszkálom, majd eltaposom. Először reménytelennek tűnt a harc, mert sokan jöttek újak. De most már látom, hogy érdemes küzdeni, mert egyre kevesebben vannak. Nem adom fel!

Igen, lehet, és érdemes küzdeni azért, ami fontos nekünk!

Lehet, és érdemes küzdeni az Igéért is! Lehet, és érdemes küzdeni a saját lustaságunk ellen, a lelki beszürkülés, és lelki eltunyulás ellen. Lehet, és érdemes új utakat keresni Isten felé, ha a régi már elszürkült, sekélyes lett, és lelkileg keveset, vagy semmit nem ad nekünk. Isten engedi, hogy megtaláljuk Őt. Sőt, ha megvan bennünk a lelki készség, akkor Ő maga jön elénk!

Ajándékozzon meg minket a Lélek örömével, ahogy Felé fordulunk!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

2019.09.08.
1Thesz 1,6
2019.08.18.
Mt 6,11; Jn 6,48
2019.08.11.
2Sám 24,15-16.18-19.25

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára