A hit kincse

Alkalom: 
Advent 2. vasárnapja
Dátum: 
2019. december 8. 10:30
Alapige: 
2Tim 1,14
Audio: 

Olvasmány: 2 Timóteus 1,8-14
Alapige: 2 Timóteus 1,14

" A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által."

Az advent eljövetelt, Jézus Krisztus érkezését jelenti, ezért az évnek ez az időszaka egyszersmind a várakozásról, Isten népének Megváltó-várásáról is szól. Két évezrede eljött a Messiás, beteljesedtek az ígéretek, de azóta is érkezik, csak másképp, és mi is másképp várakozunk.

Várjuk, hogy kiteljesedjen az Ő országa, hogy minél többek életébe is érkezzen meg Jézus, s közben előre is tekintünk „arra a napra” – ahogy Pál is mondja, amikor a Krisztus eljön ítélni e fölött a világ fölött, véget vetni a gonosz hatalmának és újjáteremteni.

Ez pedig nem egy ölbe tett kezű, üldögélős-álldogálós passzív várás, ahogy például az orvosi rendelőben ülve várjuk a sorunkat vagy a buszmegállóban állva a buszt, hanem küldetés! Ahogy az Ige mondja, kincs van ránk bízva, meg kell őriznünk, de nem úgy, hogy elássuk, ládába tesszük, és ráülünk, hanem el kell vinnünk a célig!

De hát mi is ez a kincs? És mit jelent, hogy ránk van bízva? S végül, hogyan lehet jól megőrizni?

A kincs lényege, aminek az ünneplésére készülünk is így karácsony előtt: Hogy úgy szerette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem élete, örök élete legyen. A kincs az evangélium! Isten szeretetének, megváltásának örömüzenete. 

Hogy Isten Fia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Erről beszél Jézus az elveszett drahma példázatában, melyben a háziasszony tűvé teszi az egész házat, és addig takarít, míg azt az egyetlen érmét meg nem találja. Vagy az elveszett bárány példázatában, mikor a pásztor mindent odahagyva elindul az egyetlen után, hogy megtalálja és megmentse. Vagy az elveszett, tékozló fiú történetében, melyben az apa boldog örömmel és megbocsátással fogadja a hazatérőt.

Jézus megszületett, élt emberként és meghalt, hogy életünk elveszettségeiből, magányból, keserűségből, haragokból, önteltségből, teljesítménykényszerekből, Isten-koldusságunkból és halálos erők minden hatalmából megszabadítson az Isten, a mi Atyánk számára.

Végtelen gazdagság ez a kincs!

És bizony ránk van bízva. Hogy elfogadjuk, megőrizzük és tartsuk, és így megtarthasson minket. Mert ez a kincs az evangélium, Isten megmentő szeretetének örömhíre mellett a mi hitünk is!

Drága ajándék a hit is, olyan, mintha a lelkünk bűntől bénult karja, keze lenne, amelyet Isten egyszer csak meggyógyít. A hit keze, amelyet kinyújtunk, kitárunk, és vele tudjuk elfogadni Isten bűnbocsánatát, szeretetét, megváltását, az evangéliumot. Amellyel magunkhoz szoríthatjuk és őrizhetjük. Amellyel nyújthatjuk a másik ember felé. Mert csak az őszinte, élő, valódi hit szava éri el a másikat, kenetteljes szólamok nem!

S ez a hit az a kéz, amellyel belekapaszkodunk mennyei Atyánk szeretetébe, vagyis Jézus Krisztus kezébe.

De hogyan tudjuk biztosan és jól megőrizni?

Hát nem úgy, hogy lakat alá tesszük, és berakjuk a szekrény legmélyére, vagy elássuk a föld alá, hogy ne is lássák. A megoldás a kincs harmadik része, amit Pál az evangélium és hit mellett említ: a szeretet!

Merthogy az ember azt őrzi meg leginkább, ami mindig nála, a szeme előtt van, amit napról napra használ, életének a része. Nem azt, amit egyszer megkapott, aztán elzárt, és talán el is feledkezett róla, hanem ami jelen van az életében, a szívében.

Nem elég az Ige üzenetéről, bibliai történetekről, hitről és szeretetről beszélni – cselekedni és megélni kell őket.

Ha csak beszélek Isten szeretetéről, de közben nem élek benne és vele, mert otthon mindig elfogy a türelmem, jön a kiabálás-veszekedés, megbántok másokat, akkor bizony igazából nem enyém a kincs!

Ugyanígy a hit is, ha nem használom, nem élek belőle, nem sokat ér. Ha csak mondom, hogy mi mindent hiszek a Biblia alapján Istenről, de mikor jönnek a megpróbáltatások, veszteségek, akkor nem tudok Őhozzá fordulni, Őbenne bízni – akkor is, ha nem értem mindig, hogy mi miért történik – akkor nincs meg a kincsem. 

Ha nincs bennem őszinte öröm, hogy Vele lehetek, ha nem keresem Istent naponkénti imádsággal, eltökélt Őrá figyeléssel, hogy mi az akarata, vezetése az életemben, hanem mindig csak a megszokott módomon döntök, a saját értékem szerint, aminek éppen vagy része Isten vagy nem – akkor az a hit annyit ér, mint egy üres kincsesláda.

Nem elég megkapni a kincset, meg is kell őrizni azt, és a megőrzés legjobb módja, ha ott él a szívünkben, mert élünk vele, élünk belőle.

Isten adjon nekünk az evangélium-hit-szeretet kincsében gazdag, megszabadult és áldott küldetésben megélt adventet és egész életet!

Ezért könyörögjünk énekelt imádságunkban is:

Teremtő Atyám, Úristen, 
ki engem örök időkben 
Szent Fiadban szerettél:
Ő engem magának jegyzett, 
Szentlélekkel elpecsétlett, 
megtisztított vérével.
Vígadj, és adj szívem hálát, 
Istent imádd, hogy mennyégben 
idvességet szerzett nékem.

Íly kedvvel vígad én szívem, 
mert drága kincsem az Isten, 
Ki kezdet s vég mindenben.
Ő engem dicséretire, 
mennybe viszen nagy örömre, 
min tapsolok szívemben.
Ámen, ámen! Jővel, Uram, 
szép koronám, jőjj sietve:
Téged várlak reménykedve! (296. dicséret)

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

(János 1,16)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban

Hálaadó istentisztelet a megújult toronyért és az új toronyóráért január 26-án, vasárnap fél 11-kor a templomban – szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
• Elhunyt Czvitkovics Lajosné (Róka Irma) testvérünk 92 esztendős korában. Temetése január 24-én, pénteken 10.45-kor lesz a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára