Szeretlek téged

Alkalom: 
Epifánia utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2018. január 21. 10:30
Alapige: 
Jn 21,17
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 21,14-17
Alapige: János evangéliuma 21,17

"Megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem?"

Az elmúlt esztendő végén újra tisztségviselőket választottunk gyülekezetünkben, ahogy hat évente tesszük mindig, hogy egy új presbitériumnak adjunk mandátumot közösségünk vezetésére, e tisztség és felelősség hordozásra, a „nyáj legeltetésére”. Csakhogy mi mindannyian Isten népének tagjai, a mi Urunk Krisztus kiválasztottjai vagyunk!

A felolvasott történetben Péter apostolt kérdezi Jézus, de most rajta és az ő életpéldáján keresztül épp ezért mindannyiunkhoz szól ez a kérdés: Szeretsz-e engem?

Bizony, hallhatnánk úgy is, abban a helyzetben, olyan előzmények után, akár kérdezhetné Jézus ezt is: Hát szeretsz te engem egyáltalán?

Te Péter, aki annyira fogadkozol, hogy mindig hű leszel hozzám, de mindig elalszol, mikor csak egy órát kitartanod és velem imádkoznod kellene – szeretsz te engem egyáltalán?

Te, aki már elindultál felém, átélve azt, hogy akár a viharos tenger felszínén is van út hozzám, hogy az én hatalmamban járni milyen csodálatos élmény, mégis a körülményekre, nehézségekre figyeltél inkább, és nélkülem elsüllyedtél volna – szeretsz te engem egyáltalán?

Te, akinek mikor megtérésről és a teljes életedre adott kegyelemről és bűnbocsánatról beszélek, azt firtatod, hogy akkor most pontosan hányszor is kell megbocsátanod, ha ellened vétett valaki, és aki mikor üdvösségről és örök életről tanítalak, azt kérdezgeted, hogy akkor mi is lesz a jutalmad – szeretsz te engem egyáltalán?

Te Péter, aki hiszed és meg is vallod, hogy én vagyok a Krisztus, de amikor kiderül, hogy ez ezen a világon nem királyságot, hanem szenvedést és halált jelent, azt mondod: Szó sem lehet róla!, és aki fogadkozol, hogy sosem hagysz el, de még azon az éjszakán háromszor esküdözve-átkozódva megtagadsz – szeretsz te engem egyáltalán?

Nem vagy tökéletes, nincs olyan, hogy sosem hibázol, okozol csalódásokat – szeretsz-e engem? Jézus ugyanígy kérdezhetne minket is, mai tanítványait, ahogy akkor Pétert: Szeretsz te engem egyáltalán?

Minket, akik elindultunk már Őfelé, Rá tekintve, Benne bízva, az Ő hívó szavára, és át is élhettük, mekkora az Ő végtelen hatalma, amellyel meg tud tartani viharos hullámokon, élet-nehézségeken át is – aztán valahogy inkább mégis ezekre a viharos körülményekre figyelünk, és süllyedni kezdünk – minket kérdez: Szeretsz te engem egyáltalán?

Tőlünk, akik egész bűnös életünkre nézve kegyelmet nyertünk az Ő értünk hozott áldozatáért, és mi mégis sokszor azt firtatjuk, hogy mikor lehet végre tele a pohár, mikor minket bántanak, ellenünk vétenek, hogy mikor lehet végre elegünk másokból, kérdezi: Szeretsz te engem egyáltalán?

Minket, akiknek az örök élet mérhetetlen gazdagságát ajándékozta, és mi háborogva kérdezgetjük, hogy akkor mi a jutalmunk, és mit érdemlünk és mit nem a földi létünkre nézve, mert ugyan hisszük és valljuk, hogy Ő a Krisztus, de annyira nehéz elfogadni, hogy az Ő megváltása ezen a világon nem királyság, hanem szenvedés, minket kérdez!

Tőlünk, akik annyit fogadkoztunk már, hogy követjük, kitartunk, megváltozunk, hűségesek leszünk, de valahogy mindig alábbhagy a lelkesedés, és a végén a vigyázásra, a Vele való közösségre, imádságra nincs már idő és erő, és ha szorul a hurok, vagy nem túl nyerő Őhozzá tartozni megtagadjuk, vagy csak simán elhallgatjuk, szavakkal, tettekkel, viselkedéssel – tőlünk kérdezi: Szeretsz te engem egyáltalán?

Nem vagyunk tökéletesek, nincs olyan, hogy sosem hibázunk, okozunk csalódásokat. De mindezek után mégis hallhatjuk úgy is ezt a kérdést: Tudod te, mennyire szeretlek téged?

Téged, aki az én tökéletességem fényében meg tudod látni saját esendő és gyarló voltodat, és ki tudod mondani, hogy: Bűnös vagyok!

Téged, aki mégis otthagytad a hálóidat, azt, ami túl fontos volt, vagy ami behálózott, mert meghallottad hívásomat: Kövess engem! – és igent mondtál rá, és megértetted, hogy akarlak téged!

Téged, aki láthattad már csodáimat, meggyógyuló életeket, az én végtelen hatalmamat, és ott fent a hegyen, megláttál engem mennyei fényben, hogy ki vagyok valójában, és annyira boldog voltál! Emlékszel?

Téged, aki mer kérdezni, és igen, képes heveskedni meg kételkedni, de tud hinni bennem és vallást tenni rólam mások előtt.

Téged, aki Simon voltál, de Péter lettél, mert kézbe vettelek és formáltalak, megváltottalak és megszentellek, mert én erre a kősziklára építeni akarok! Tudod te, mennyire szeretlek téged?

Te, akiért odaadom az életemet, mert én vagyok a Jó Pásztor, mert annyira szeretlek!

A felolvasott bibliai történetben a feltámadott Jézus Krisztus régi nevén szólítja Simont, aki akkor volt, mielőtt elhívta volna őt, mielőtt tanítvánnyá lett volna, mikor egy ember volt – Őnélküle.

Mikor az mondta neki: Kövess engem, és én emberhalásszá teszlek!

Így kérdez most minket a mi Urunk, és kérdésével emberi esendőségünkkel és gyarlóságunkkal szembesít: Szeretsz te engem?

De kérdez! Megszólít! Újra és újra odajön hozzánk, nem fordul el tőlünk, nem hagy el minket. És kérdése által az Ő szeretetével is szembesít!

Kérdez – hogy válaszolhassunk. Hogy alázattal, megszégyenülve, bűnbánattal, de Őbenne bízva, szeretetére rácsodálkozva és rádöbbenve – ki tudjuk mondani: Igen! Igenis, szeretlek!

Kérdez, hogy válaszolhassunk, s hogy végül mondhassa nekünk: Annyira szeretlek, hogy rád bízom azokat, akiket ugyanígy szeretek, akikért meghaltam, akik véremen megváltott drága kincseim.

Rád bízom őket, hogy legeltesd és őrizd az enyéimet. Nem muszájból, kényszerből vagy dicsőségvágyból, hanem ezzel a szeretettel, amit tőlem kaptál. Nem különbek nálad, de te sem vagy különb náluk. Szeretetből választottalak téged és őket is. És így bízlak egymásra benneteket.

Legeltesd, tápláld őket – ne a magad tárházából, akarásaiból és emberi okosságából, hanem – a tőlem kapott táplálékkal, vigasztalással, vezetéssel, az Élet Igéjével!

Őrizd és oltalmazd őket – ne a magad emberi erőlködésével, lelkesedésével, hiszen már látod, mire elég az, hanem – az én oltalmamat nyisd meg előttük, az én Erőmbe tereld be őket, amely megőrizheti őket minden gonosztól.

Én vagyok mindannyiótok Pásztora – Legeltesd az én bárányaimat! Őrizd az én juhaimat!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre.”

(2 Korinthus 5,17)

Igehirdetések

2018.04.22.
Lk 11,27; Mt 12,39-42
2018.04.15.
Zsolt 95,6-8
2018.04.02.
Jn 20,13

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára