Reménység horgonya

Alkalom: 
Reménység vasárnapja
Dátum: 
2018. november 18. 10:30
Alapige: 
Zsid 6,13-15.18-19
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 35,3-10
Alapige: Zsidókhoz írt levél 6,13-15.18-19

"Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. ... Ezért erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya."

A mai az egyházi évnek, mely mindig advent kezdetén indul újra, az utolsó előtti vasárnapja. Ez a nap hagyományosan a Reménység Vasárnapja. Erről szólnak a mai igék is, az Istentől nekünk adatott reménységről.

A zsidókhoz írt levélben egy különös képpel beszél a reménységről a szentíró, a horgony jelképével. Azért különös ez, mert a hétköznapi emberi gondolkodásban a horgony a hajózás, tengerészet jelképe. Ez látható a hajózási társaságok logóin, tengerészek ruháin. Emlékszem kicsi koromból a rajzfilmhős Popeyre is, aki sok spenótot evett, hogy erős legyen, az ő izmos karján is egy horgony rajza volt. Mindenesetre érdekes, hogy már régtől fogva nem a vitorla vagy az evezőlapát lettek jelképpé, amik pedig előre vitték, repítették a vízijárműveket, hanem a biztonságot adó horgony.

Valóban nem a legfeltűnőbb tartozéka a hajónak, amíg minden rendben, és napsütésben, könnyű szélben csak haladni kell, addig nem is számít, hogy van-e. Ettől az egyetlen, levélbeli mondattól eltekintve a horgony szó sehol nem szerepel a Bibliában! Kivéve az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 27. fejezetét, ahol egymásután ötször is előfordul. Ez a rész beszéli el Pál apostol hajóútját a viharos tengeren, mikor fogolyként vitték Rómába, és a későbbi hajótörést. Pál tanácsa ellenére, elbizakodottan felszedik a horgonyt a hajósok, hogy még időben értékesíteni tudják a rakományt. De mikor rettenetes, napokon át tartó viharba kerülnek, egy idő után minden „értékes” rakományt a tengerbe hajítanak, hogy könnyítsenek a hajón, s utána az összes felszerelés is repül, kivéve a horgonyokat! Azokat a tengerfenékre leeresztve vonszolják, így stabilizálják valamelyest a hajótestet, ez menti meg őket. Akkor már csak a horgony számít.

Így van ez a hajózásban, de így van ez a mi emberi életünkben is: Mindig a vihar kérdezi meg: Van-e horgonyod?

Van-e reményed, micsoda és milyen a horgonyod?

A „remény” szó sok mindent jelenthet. Mondjuk például, hogy remélem, szép idő lesz, vagy remélem sikerül majd ez vagy az. De ez nem igazi értelemben vett reménység, inkább csak vélekedés vagy óhaj. A „Remélem...” helyett akár azt is mondhatnánk, hogy „Bárcsak...”.

Aztán ott van Csokonai keserűen kárhoztatott „csalfa, vak reménye”, melyben csalódnia kellett. Minden olyan szépen és jól alakult, derűlátó biztonságérzetben azt gondolta, így is megy majd tovább, de ez hiú ábrándnak, puszta emberi tervezésnek bizonyult. 

Nem, ezek nem igazi horgonyok, nem valódi reménységek. Mikor elsötétül felettünk az ég, és dobálnak a viharos hullámok, mikor az addig biztos elvész, és megtapasztaljuk, hogy kevés már a saját erőnk ebben a küzdelemben, betegséggel, gyásszal, próbákkal, saját esendőségünkkel való harcban, mibe tudunk igazán belekapaszkodni? Erre kérdez rá a „vihar”, erre döbbent rá minket Istenünk, mikor ránk engedi.

A horgony nem feltűnő, szinte láthatatlan – pláne, ha a víz alá engedik. A Szentíró néhány fejezettel később így ír ebben a levélben a hitről, reménységről: „nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Arról szól ez, amit Ézsaiás is mond, hogy „tóvá lesz a délibáb” – mert Isten azt ígérte! Hát lehet a forró pusztaság látni vélt délibábja igazi tóvá?!

Ézsaiás gyönyörű, idilli képet fest le. Megnyílnak a vakok szemei, a süketek fülei, a sánták járnak, a némák beszélnek. A kietlen pusztában élet fakad, és Isten népe boldogan vonul fel a Sion szent hegyére.

De kiknek szól ez a csodálatos prófécia? Annak a népnek, amely éppen több száz kilométeres messzeségbe, szolgaságba-fogságba hurcolva tengődik, mögöttük pedig ott van a feldúlt, elpusztított országuk, a porig rombolt városok, a lerombolt templom! Hát ki hiszi el ezt az ígéretet? Ki képes egy ilyen helyzetben Istenben reménykedni?

Pedig a prófécia, az ígéret beteljesedett! A kiszabott hetven esztendei fogság után egyszer csak megnyílt előttük az addig láthatatlan út, és hazatérhettek! Újjáépíthették Sion templomát! És pár száz év múlva megtörtént, hogy vakok láttak, bénák jártak, süketek hallottak, életek gyógyultak csodálatos módon, mert az Ószövetség adventje beteljesedett, és eljött a Názáreti Jézus, a Messiás!

Ama hetven év alatt az tudott kitartani, csak azok tudtak azután hazaindulni, akik hittek az ígéretben, akiknek ez a reménység lelkük biztos és erős horgonya volt.

Az ige kérdése után, hogy van-e horgonyunk, Isten ígérete döntésre is hív: Leengeded-e a horgonyt, rábízod-e magad, bele tudsz-e kapaszkodni Isten ígéretébe, hogy Ő szeret?

A zsidókhoz írt levél Ábrahámot hozza példaként, akinek az élete hajóját is sokat dobálta vihar. Gyermektelen, meddő életéből Isten elhívta őt, ott kellett hagyni régi-biztos otthonát. Elindult, nem tudva hová megy – bizonytalanság hullámai közt. Idegen népek közt kellett letelepednie, próbálni boldogulni – kiszolgáltatottság sötétségében. És huszonnégy év várakozás után, már nagyon idősen sem volt még gyermeke – a megtört test nyomorúságaiban. De hitt és remélt.

Aztán, mikor megszületett végre Izsák, azt hitte, hogy ez az! Íme a biztos pont, a horgony! Isten helyett már ebbe kapaszkodott, így az Úrnak azt kellett mondania: Add vissza nekem! Így ír erről a zsidó levél:

„Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéretet kapta, akinek megmondatott: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni! Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Lehet hálásan örülni Isten beteljesedett ígéreteinek az életünkben, munkában elért eredményeknek, szép családnak – mindez erősítheti is hitünket! De a mi reménységünk horgonya ezeknél is nagyobba kapaszkodik, magába Istenbe! Az Ő hűségébe, szeretetébe, a végső nagy ígéretbe: Jézus Krisztusba. Aki egyedül megszabadíthat az élet mélységes tengerén a teljes halálból, a gonosz hatalmából. Aki velünk van, mert önmagánál is jobban szeret minket – bármilyen vihar is jön, bármit is enged ránk.

Ezért a hitért könyörögjünk:

Énnékem reménységem vagyon csak Istenben,
És bízik az én szívem Ő szent igéjében.
Én lelkem erős hittel az Urat óhajtja,
Mint a virrasztó éjjel a virradtát várja.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára