Reménység horgonya

Alkalom: 
Reménység vasárnapja
Dátum: 
2018. november 18. 10:30
Alapige: 
Zsid 6,13-15.18-19
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 35,3-10
Alapige: Zsidókhoz írt levél 6,13-15.18-19

"Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. ... Ezért erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya."

A mai az egyházi évnek, mely mindig advent kezdetén indul újra, az utolsó előtti vasárnapja. Ez a nap hagyományosan a Reménység Vasárnapja. Erről szólnak a mai igék is, az Istentől nekünk adatott reménységről.

A zsidókhoz írt levélben egy különös képpel beszél a reménységről a szentíró, a horgony jelképével. Azért különös ez, mert a hétköznapi emberi gondolkodásban a horgony a hajózás, tengerészet jelképe. Ez látható a hajózási társaságok logóin, tengerészek ruháin. Emlékszem kicsi koromból a rajzfilmhős Popeyre is, aki sok spenótot evett, hogy erős legyen, az ő izmos karján is egy horgony rajza volt. Mindenesetre érdekes, hogy már régtől fogva nem a vitorla vagy az evezőlapát lettek jelképpé, amik pedig előre vitték, repítették a vízijárműveket, hanem a biztonságot adó horgony.

Valóban nem a legfeltűnőbb tartozéka a hajónak, amíg minden rendben, és napsütésben, könnyű szélben csak haladni kell, addig nem is számít, hogy van-e. Ettől az egyetlen, levélbeli mondattól eltekintve a horgony szó sehol nem szerepel a Bibliában! Kivéve az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 27. fejezetét, ahol egymásután ötször is előfordul. Ez a rész beszéli el Pál apostol hajóútját a viharos tengeren, mikor fogolyként vitték Rómába, és a későbbi hajótörést. Pál tanácsa ellenére, elbizakodottan felszedik a horgonyt a hajósok, hogy még időben értékesíteni tudják a rakományt. De mikor rettenetes, napokon át tartó viharba kerülnek, egy idő után minden „értékes” rakományt a tengerbe hajítanak, hogy könnyítsenek a hajón, s utána az összes felszerelés is repül, kivéve a horgonyokat! Azokat a tengerfenékre leeresztve vonszolják, így stabilizálják valamelyest a hajótestet, ez menti meg őket. Akkor már csak a horgony számít.

Így van ez a hajózásban, de így van ez a mi emberi életünkben is: Mindig a vihar kérdezi meg: Van-e horgonyod?

Van-e reményed, micsoda és milyen a horgonyod?

A „remény” szó sok mindent jelenthet. Mondjuk például, hogy remélem, szép idő lesz, vagy remélem sikerül majd ez vagy az. De ez nem igazi értelemben vett reménység, inkább csak vélekedés vagy óhaj. A „Remélem...” helyett akár azt is mondhatnánk, hogy „Bárcsak...”.

Aztán ott van Csokonai keserűen kárhoztatott „csalfa, vak reménye”, melyben csalódnia kellett. Minden olyan szépen és jól alakult, derűlátó biztonságérzetben azt gondolta, így is megy majd tovább, de ez hiú ábrándnak, puszta emberi tervezésnek bizonyult. 

Nem, ezek nem igazi horgonyok, nem valódi reménységek. Mikor elsötétül felettünk az ég, és dobálnak a viharos hullámok, mikor az addig biztos elvész, és megtapasztaljuk, hogy kevés már a saját erőnk ebben a küzdelemben, betegséggel, gyásszal, próbákkal, saját esendőségünkkel való harcban, mibe tudunk igazán belekapaszkodni? Erre kérdez rá a „vihar”, erre döbbent rá minket Istenünk, mikor ránk engedi.

A horgony nem feltűnő, szinte láthatatlan – pláne, ha a víz alá engedik. A Szentíró néhány fejezettel később így ír ebben a levélben a hitről, reménységről: „nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Arról szól ez, amit Ézsaiás is mond, hogy „tóvá lesz a délibáb” – mert Isten azt ígérte! Hát lehet a forró pusztaság látni vélt délibábja igazi tóvá?!

Ézsaiás gyönyörű, idilli képet fest le. Megnyílnak a vakok szemei, a süketek fülei, a sánták járnak, a némák beszélnek. A kietlen pusztában élet fakad, és Isten népe boldogan vonul fel a Sion szent hegyére.

De kiknek szól ez a csodálatos prófécia? Annak a népnek, amely éppen több száz kilométeres messzeségbe, szolgaságba-fogságba hurcolva tengődik, mögöttük pedig ott van a feldúlt, elpusztított országuk, a porig rombolt városok, a lerombolt templom! Hát ki hiszi el ezt az ígéretet? Ki képes egy ilyen helyzetben Istenben reménykedni?

Pedig a prófécia, az ígéret beteljesedett! A kiszabott hetven esztendei fogság után egyszer csak megnyílt előttük az addig láthatatlan út, és hazatérhettek! Újjáépíthették Sion templomát! És pár száz év múlva megtörtént, hogy vakok láttak, bénák jártak, süketek hallottak, életek gyógyultak csodálatos módon, mert az Ószövetség adventje beteljesedett, és eljött a Názáreti Jézus, a Messiás!

Ama hetven év alatt az tudott kitartani, csak azok tudtak azután hazaindulni, akik hittek az ígéretben, akiknek ez a reménység lelkük biztos és erős horgonya volt.

Az ige kérdése után, hogy van-e horgonyunk, Isten ígérete döntésre is hív: Leengeded-e a horgonyt, rábízod-e magad, bele tudsz-e kapaszkodni Isten ígéretébe, hogy Ő szeret?

A zsidókhoz írt levél Ábrahámot hozza példaként, akinek az élete hajóját is sokat dobálta vihar. Gyermektelen, meddő életéből Isten elhívta őt, ott kellett hagyni régi-biztos otthonát. Elindult, nem tudva hová megy – bizonytalanság hullámai közt. Idegen népek közt kellett letelepednie, próbálni boldogulni – kiszolgáltatottság sötétségében. És huszonnégy év várakozás után, már nagyon idősen sem volt még gyermeke – a megtört test nyomorúságaiban. De hitt és remélt.

Aztán, mikor megszületett végre Izsák, azt hitte, hogy ez az! Íme a biztos pont, a horgony! Isten helyett már ebbe kapaszkodott, így az Úrnak azt kellett mondania: Add vissza nekem! Így ír erről a zsidó levél:

„Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéretet kapta, akinek megmondatott: Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni! Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”

Lehet hálásan örülni Isten beteljesedett ígéreteinek az életünkben, munkában elért eredményeknek, szép családnak – mindez erősítheti is hitünket! De a mi reménységünk horgonya ezeknél is nagyobba kapaszkodik, magába Istenbe! Az Ő hűségébe, szeretetébe, a végső nagy ígéretbe: Jézus Krisztusba. Aki egyedül megszabadíthat az élet mélységes tengerén a teljes halálból, a gonosz hatalmából. Aki velünk van, mert önmagánál is jobban szeret minket – bármilyen vihar is jön, bármit is enged ránk.

Ezért a hitért könyörögjünk:

Énnékem reménységem vagyon csak Istenben,
És bízik az én szívem Ő szent igéjében.
Én lelkem erős hittel az Urat óhajtja,
Mint a virrasztó éjjel a virradtát várja.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok."

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra ezen a héten nem lesz

• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• December 14-én pénteken 16 órakor tartja Nőszövetségünk a soron következő alkalmát. Szeretettel várjuk a nőtestvéreket!
Adventi játszóház lesz december 15-én, szombaton 15:30 órától a Gyülekezeti Házban. Karácsonyi díszek készítése, adventi történet, közös éneklés és szeretetvendégség. Várjuk szeretettel a gyerekeket, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt!
• Gyülekezetünk idén is részt vesz a közös gyertyagyújtások alkalmain. Kenesén jövő szombaton, 15-én este 18 órakor, Akarattyán pedig jövő vasárnap, 16-án 16 órakor szolgálunk. Mindenkit várunk szeretettel!
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok egész héten kaphatók voltak, és még ma is megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, már elfogyott, de utórendelést elfogadunk, kérjük a Testvéreket, szóljon, aki szeretne még venni.
• Elhunyt Hódos Jánosné testvérünk. Temetése december 14-én pénteken 15 órakor lesz. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára