Összetartozás az Úrban

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2018. június 10. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Rm 16,1-11.16
Audio: 

Olvasmány: Rómaiakhoz írt levél 15,20-32
Alapige: Rómaiakhoz írt levél 16,1-11.16

"Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója: fogadjátok be őt az Úrban a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is. Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! Ők értem saját életüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a népek valamennyi gyülekezete is. Köszöntsétek a házukban lévő gyülekezetet is! Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia tartományának zsengéje Krisztusban! Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk Krisztusban! Köszöntsétek Apellészt, Krisztus kipróbált emberét! Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat! ... Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete."

A Római levél utolsó fejezetében – ahogy Pál apostol legtöbb levelében – a személyes köszöntéseket találjuk. Hosszan sorolja azokat, akiknek a köszöntését küldi.

Vajon fontosak ezek a köszöntések? Mi, mai igeolvasók, vajon mit tanulhatunk ebből? Milyen üzenetet hordozhat ez számunkra?

Az előző fejezetben az apostol a közeli terveiről ír. Kiderül, hogy Hispániába tervezte a következő missziói útját, és útközben akarta a rómaiakat meglátogatni. Az volt a szándéka, hogy ez a gyülekezet indítsa majd a missziói útra, miután náluk megpihen, lelkileg feltöltődik. Az útnak indító gyülekezet mindig nagyon fontos lelki hátteret jelent a misszióban.

Rendkívül nagy jelentősége van tehát ennek a sok köszöntésnek. Pál még soha nem járt Rómában, de most felveszi a szálakat azokkal, akiket már máshonnan ismer. Így készítgeti saját útját egy számára még ismeretlen hely felé.

Nézzünk csak néhányat az említett ismerősei közül!

Elsőként Fébét említi, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója, kéri, hogy fogadják őt szentekhez illően. Kenkhrea Korinthus külvárosa volt, nyilván az apostol innen írja a levelet, és Fébével küldi azt Rómába.

Priszkát és Akvilát is említi, akik a munkatársai. Ők egy zsidókeresztyén házaspár, akik Rómában éltek, onnan költöztek egy időre Korinthusba, ahol megismerkedtek Pállal (ApCsel 18,1-4). Pál náluk lakott, és nemcsak hitük, hanem mesterségük is egyezett: sátorponyva készítők voltak. Ekkor már ismét Rómában élnek, és egy házi gyülekezetet is gondoznak. Fontosak ezek a régi jó munkatársak az apostolnak!

Aztán köszönt egy újabb házaspárt, Andronikoszt és Júniát, akiket rokonainak és fogolytársainak nevez. Megtudjuk, hogy nagyra becsülik őket az apostolok körében is, – bizonyára elismert és megbízható szolgatársak voltak ők a gyülekezetek között. Ugyancsak nagyon fontos az ő ismeretségük Pál számára!

Aztán köszönt még további munkatársakat, ismerősöket is. Név szerint vagy más módon azonosíthatóan 27 főt köszönt a római gyülekezetben, és további 5 kisebb-nagyobb csoportot, házi gyülekezetet említ meg.

Nem akármilyen eredmény ez! Egy olyan városban és gyülekezetben, ahol még sohasem járt, lám, máris milyen sok ismerőse van! A Facebook-on vagy más közösségi oldalakon egészen csekély ismeretség elég ahhoz, hogy valakinek az „ismerőse” legyünk. Pedig talán épp csak tudjuk, ki is az illető. Akiket viszont itt az apostol ismerősként köszönt, ezek kipróbált, valódi kapcsolatok, régi munkatársak, megbízható emberek, akikre számíthat majd a tervezett nagy útja során.

Néha talán nem is gondolunk arra, hogy milyen sokan vannak mellettünk, akiket ajándékba kaptunk Istentől. Talán egy ismeretlen helyzetben, egy nagy kihívás előtt, vagy talán nehézségekben, próbatételek között, vagy egy súlyos döntés előtt állva; – fontos néha nekünk is végiggondolni, hogy kiket is „köszönthetünk”, ahogy az apostol, kikhez fordulhatunk, kikre számíthatunk; és meglátnánk, milyen sok embert, „ismerőst” kaptunk Istentől. Vagy talán nem sokat, de pont azt az egyet, akire nagyon szükségünk volt. Legyünk hálásak értük, köszönjük meg őket Istennek!

Találunk itt Pál apostol köszöntései között két fontos kifejezést, ami különlegessé teszi őket!

Az első az a kifejezés: „az Úrban”. Több embernél is felbukkan: „az Úrban szeretett”, „az Úrban kiválasztott”, „munkatárs a Krisztusban”, fáradoztak az Úrban”, „fogadjátok be az Úrban”.

Nyelvtanilag talán helyhatározó lenne, arra a kérdésre válaszol: Hol? - Az Úrban. De különleges helyhatározó ez! Nem is helyet, inkább állapotot, egy helyzetet jelez! „Az Úrban”: ez a normál ismeretségen túl, más szintre helyezi a hit-testvért. Az Úrban van ő, ahogy én is, és még sokan.

A legerősebb összekötő szál ez a hívő emberek között. Felülír ez minden mást: minden nézetkülönbséget, társadalmi helyzetbeli különbséget. „Az Úrban” mind összetartozunk: az előkelő, a közember és a felszabadított rabszolga.

„Az Úrban.” – Ez ma is különleges együvé-tartozást jelent. Összeköti a Krisztusban hívőket egymással. Még idegenként, ismeretlenként is, ha csak ezt az egyet tudjuk róla, már úgy érezzük, megbízhatunk benne.

A másik érdekes kifejezés: „Köszöntsétek egymást szent csókkal”.

A csók itt természetesen nem az érzelmekről és nem az erotikáról szól. A „szent csók” az összetartozás jele. Ugyanazt fejezi ki, mint „az Úrban”, – de azt ténylegesen megerősíti! Így az összetartozás már nem csak szavakat jelent, és nem is csak egy érzést, hanem egy konkrét mozdulat, egy érintés is megpecsételi azt, és valódivá, kézzelfoghatóvá teszi!

Az ókori Izráelben a csók bevett üdvözlési forma volt. Sokszor ismeretlenek is azzal köszöntötték egymást, békés szándékukat jelezték így. Jézus tanítványai között is megszokott köszöntés volt a csók, ezzel élt vissza Júdás, amikor elárulta őt.

Az őskeresztyén gyülekezetekben az istentiszteleti liturgia része volt a „szent csók”. Az összejövetel rendjében először felolvasták az apostoli levelet, elhangoztak tanítások, imádkoztak, majd szent csókkal köszöntötték egymást, ezután következett az úrvacsora. Tehát ez a legszentebb összetartozást jelezte. – Nagy kár, hogy egy ilyesféle jel, szimbolikus mozdulat teljesen hiányzik a mi liturgiáinkból. Ha nem is „szent csók”, de legalább „szent kézfogás”, mint az összetartozás jele...

„Köszöntsétek egymást szent csókkal.” Vajon hogyan tudnánk ma eleget tenni az apostoli kérésnek?

Talán úgy fogalmazhatnánk ezt a kérést más szavakkal: Adjátok jelét annak, hogy összetartoztok az Úrban! Legyen nyilvánvaló, kézzelfogható, hogy ugyanabban a Krisztusban hisztek! Az összetartozás tudjon megtestesülni, valódivá válni: akár egy jó szóban, vagy türelmes meghallgatásban, talán melléállásban vagy segítésben, – nagyon sok módja van ennek!

A hitben testvérek egymás felé való kivételezett figyelmét kéri Pál a Galata levél végén is. Itt nem szent csókról ír, hanem: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” A régi fordítás szerint a „hitben cselédeinkkel”. Az eredeti szó „háziakat” jelent, akik egy családhoz tartoznak: a lelki rokonainkról, a lelki családunkról, a gyülekezetünkről, a lelki testvéreinkről van tehát szó.

Áldjon meg minket az Úr, akinek a háznépe vagyunk, hogy készek legyünk erre! Mi, akik Hozzá tartozunk, tudjunk a szeretet különféle, de valóságos jeleivel fordulni egymás felé!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben."

(Mikeás 6,8)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Presbiteri gyűlést tartunk október 18-án, csütörtökön 18 órakor a Gyülekezeti Házban, melyre szeretettel várjuk az érintetteket!
Gyülekezeti kirándulás – Pápa – október 20. szombat. A tervezett indulás: 7.30 tervezett hazaérkezés 19.00. A jelentkezettek a programról az elkészült szórólapon tájékozódhatnak, a hozzájárulás 3.000 Ft / fő, amit a buszon szedünk majd össze. A jelentkezési lehetőséget lezárjuk, mivel a helyek elfogytak. Hordozzuk imádságainkban a kirándulást, hogy a résztvevők épülésére szolgálhasson!
• Hálásan köszönjük mindazok segítségét, akik az elmúlt héten a Templom és Gyülekezeti Ház takarításában részt vettek!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára