Örökségünk

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap
Dátum: 
2018. augusztus 5. 10:30
Alapige: 
Gal 3,26.29; 4,4-7
Audio: 

Olvasmány: Józsué könyve 18,1-10.19.51
Alapige: Galata levél 3,26.29; 4,4-7

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. ... Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."
"Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is."

Gyülekezetünk tagjai közül sokan tudják, hogy idén februárban, egy vasárnap hajnalon, 90 évesen meghalt az Édesapám. A hivatalok malmai lassan őrölnek, fél évvel ezek után, a jövő héten kell hagyatéki tárgyalásra mennem. Akinek szomorú kötelessége volt már ilyesmin részt venni, az tudja, hogy ilyenkor egyszerűen megállapítják, törvényi erővel kimondják, hogy mi a hagyaték, az örökség. Mit hagyott hátra az eltávozó.

Istennek különös, minket a mindennapok apró dolgaiban is kísérő kegyelmének élem meg, hogy az e heti óegyházi perikópa igéje: Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. És a Bibliaolvasó Kalauzunk által e napokra rendelt ige is végig örökségről, a honfoglaló Izráelnek az Úrtól kapott osztályrészéről szól. Erre hív most így minket, erre figyeljünk hát, hogy mit tanít Isten Igéje az örökségről.

Mikor ezt a szót halljuk, először mire gondolunk?

Talán először ingó és ingatlan vagyonra, legyen az kicsi vagy tekintélyesebb, hirtelen nagy segítség, vagy egészen jelentéktelen, békés és sima ügy, vagy veszekedős-pereskedős dolog. Vagyon, pénz, ház, föld, szőlő, ilyesmik. De tényleg csak ennyi az örökségünk? Szülőtől, házastárstól, a családunktól, őseinktől? Még pusztán emberileg szólva is sokkal több!

Ha csak a nevünkre gondolunk, rádöbbenünk, az is örökség! Maga az életünk, hogy egyáltalán vagyunk, az életnek a lehetősége, mi magunk is eleinktől, szüleinktől kapott örökség vagyunk. De ugyanígy örökségünk a génjeink, és ezek által a tulajdonságaink, a képességeink, a habitusunk. Örökség a hely, a szociális tér, a családi, rokoni, szomszédsági közösség, amibe beleszülettünk, és van egy öröklött, kapott lelkület, értékrend, kultúra. Nem lehet mindezt forintosítani, de fontos örökség.

Ott van Salamon király bibliai példája. Ő a leghíresebb gazdagságáról és bölcsességéről lett, ez utóbbit pedig Isten előtti alázatában és hitében nyerte. Fia, Roboám örökölte a hatalmat és gazdagságot, de ostobasága és gőgje miatt azt is hamar elvesztette. Bizony, apja lelki örökségére lett volna inkább szüksége!

Emberileg gondolkodva is mély téma az örökség kérdése, de Isten Igéjében, a Szentírásban is fontos fogalom. Legtöbbször úgy fordul elő, mint az Ígéret Földje: az Úrtól kapott otthon, élettér, lehetőség, biztonság.

Végigkísérhetjük ezt az Ószövetségben. Ábrahám leginkább még ígéretként kapja ezt az örökséget, főként a szintén megígért utódjára nézve. Jákóbnak is ígéret ez a föld, álombéli látomásban, mikor csalása és az otthoni botrány után magányosan menekül, de visszatelepülő családjával már belakhatja örökségét. Mózesnek pedig már úgy ígéret, hogy rajta keresztül a már meglévő Isten népének szól. S nem véletlen, hogy a Bibliában a most olvasott Józsué könyvében fordul elő legtöbbször az örökség szó, hiszen ez a honfoglalásnak a története, mikor a régi földet újra birtokba veszik, mint Istentől kapott örökséget. Ám az Ígéret Földje sokkal több lényegében, mint egy országnyi terület: áldása és öröme, de pecsétje, látható jele is az Istenhez tartozásnak!

És így, csakis így lehet előre mutató előképe az újszövetségi megígért örökségnek, az Isten Országának! Ez minékünk, az Úr újszövetségi népének az öröksége: az Őhozzá tartozás valósága, az Ő uralmának a világa!

Ez az elveszett, de Krisztusban visszanyert-visszakapott örökségünk, az a paradicsomi állapot, amelyre teremtettünk, amelyről Bibliánk első lapjai mesélnek, az Istennel való teljes közösség és közelség. És ez a bűnesetnek és a bűnnek a lényege, az az emberi döntés, amely ennek való mindenkori hátatfordítás. Ezért az elveszett Éden, a kapuját őrző lángpallosú kérúbok mutatják: emberileg ez visszafordíthatatlan. Emiatt nincs más nekünk magunktól, csak az alapvető hontalanság a létben, istengyermekség helyett keserves árvaság, s végül a halálban kiteljesedő végső elveszettség. És ezért jött utánunk, Isten végtelen kegyelmes szeretetéből, Jézus Krisztus a földre, el egészen a keresztig, hogy minket hazavigyen!

Nemcsak halálunk után, hanem már itt és most! Mert Isten Országa, uralma olyan „lélek-valóság”, amely megtapasztalható földi, mindennapi valóság is! Az Ő végtelen birodalma, mely egy-egy „talpalatnyi” helyen jelen lehet minden Őhozzá tartozó, megváltott emberi lélekben, életben. Ahogy Pál is írja, mennyei állampolgárok vagyunk, az Ő ereje véd és az Ő törvénye kell kormányozzon, Őnála vagyunk otthon!

A földi örökségre sok mindenben hasonlít ez a mennyei. Először is nem bér, fizetség, de nem is érdem vagy megszerzett trófea, jutalom, hanem kapott. Egyedül csak azért, mert „fiak”, gyermekek vagyunk.

Aztán hasonlít abban is, hogy az örökség egyszerre lehet ígéret, várt dolog és beteljesedett is. Hiszen örökösök vagyunk, megmásíthatatlan „végrendelet-ígéret” van, ahogy földi törvényekkel meghatározva, lepecsételve, úgy Krisztus vérével is aláírva, hogy ahogy családunkhoz, úgy Istenhez is tartozunk. Ha hittel elfogadjuk és engedelmességgel megéljük.

Hasonlóság van abban is, hogy az örökség meggazdagít. Ha semmit nem öröklünk, csak az életünket és a génjeinket kapjuk, akkor is abból élünk, amit eleinktől nyertünk. De ugyanígy kaphatunk istengyermekekként a Szentlélek által „lelki géneket”, hogy fiakként egyre inkább hasonlíthassunk mennyei Atyánkra, ahogy az Ige fogalmaz: „hogy kiábrázolódjék bennetek a Krisztus”! Egyedül ez az örökség tudja az istenképűnek teremtett de a bűntől eltorzult arcú embert megtisztítani és megmenteni.

De ahogy a földi örökség is lehet vagyon, a további útra való kézzelfogható muníció, úgy lehet Istenhez tartozásunk öröksége belső gazdagság, békesség, remény, erő – mindenre. Mert adatik, és ha fogytán van, lehet mindig újra és újra „otthonról” kérni. Igen, ez is az örökségünk, az otthon, az Őnála való biztonság, elrejtettség, a legnagyobb viharban is „szárnya oltalma”, és a bizonyosság, hogy egyszer végleg hazamegyünk…

A Bibliában van egy különös, másik jelentése is az örökségnek. A már emlegetett Salamon templomszentelési imádságában szól mindkettőről: „adtad e földet népednek örökségül” és „ez a Te néped és örökséged”! Vagyis Isten népe, a magának kiválasztott mindenkori Nép az Isten öröksége! Őhozzá tartozó, elvehetetlen tulajdona, az Ő gazdagsága!

Tudunk-e így nézni magunkra, mint akik Isten vagyona, tulajdona, gazdagsága, öröme vagyunk? Fontos-e nekünk – az anyagiak mellett – ez az örökölt és Istentől kapott lelkiségünk, szüleink, nagyszüleink, eleink, keresztyén elődeink hite? S amikor majd örökül hagyunk, mit adunk át? Ingón és ingatlanon túl adjuk-e örökségül az istengyermekség és hit példájának felmérhetetlen vagyonát?

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."

(2 Korinthus 5,10/a)

Igehirdetések

2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban
• Gyülekezeti Énekóra vasárnap 17.30 órakor

Egyházkerületi Felsős Hittanos Találkozó lesz november 24-én, szombaton Balatonfüreden, melyen egy kis csapattal mi is részt veszünk. Hordozzuk imádságban az alkalmat!
Dunántúli Református Lap előfizetés: Aki a következő évre kéri a lapot, kérjük jelezze az íven, az előfizetési díj a 4 számra 1.000 Ft.
• A november 4-i gondnokválasztó közgyűlés egybehangzó döntése értelmében gyülekezetünk új gondnoka Bollók Gyula. Köszönjük neki a szolgálat felvállalását, és Urunktól kérünk erőt és áldást életére! – Sipos Károlyné eddigi gondnokunknak Isten iránti hálával köszönjük hűséges szolgálatát, gyülekezetért végzett sok-sok munkáját!
• Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk életének 89. évében elhunyt. Hamvai felett a reménység Igéi szóltak november 16-án, pénteken 13 órakor. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára