Nyugton maradni - Elindulni

Alkalom: 
Böjt 4. vasárnapja (Laetare)
Dátum: 
2018. március 11. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Móz 14,13-15
Audio: 

Olvasmány: 2 Mózes 14,5-18
Alapige: 2 Mózes 14,13-15

"De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!
Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!
Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!"

Azok az események, amiket mostanában olvasunk Kalauzunk szerint, kétségkívül Izráel Biblia-kori történetének legnagyobb horderejű eseményei. Szabadulás Egyiptomból és átkelés a Vörös-tengeren – ezekre hivatkoznak legtöbbször a későbbi történetekben, a zsoltárokban, imádságokban és a próféciákban is.

Amikor Izráel rossz állapotban, bajban volt, ide mutattak vissza: Emlékezz, hogy kihozott téged az Úr erős kézzel és kinyújtott karral! És amikor Isten népe elbizakodott nagy jólétében, és elfeledkezett Uráról, akkor is erre emlékeztették: Az Úr hozott ki téged erős kézzel és kinyújtott karral!

A mi számunkra is rendkívül fontos ez a történet, Isten szabadításának ős-mintája tárul ebben elénk. Különleges jelentőséget ad az eseményeknek, hogy Isten már előre ráteszi pecsétjét: a Bárány pecsétjét. A kivonulás előkészületéhez tartozott a páskabárány elkészítése. Akik eszerint jártak el, és megkenték ajtófélfájukat a bárány vérével, elkerülte őket a pusztító ítélet. A páskabárányban természetesen mi Jézus áldozatának előképét látjuk. Tehát a kivonulás és az átkelés történeteiből megértjük, hogy Isten nemcsak így és nemcsak az ilyen jellegű szorongattatásainkból szabadít meg, hanem életünk legvégső szabadítását is elvégezte Fia által.

Nézzük most azt a konkrét helyzetet, amiben Isten szabadításáért kiáltott az Ő népe!

Kivonultak Egyiptomból, de csak a Vörös-tengerig jutottak. A fáraó rájön, hogy mégsem akar lemondani erről a munkaerőről, ezért utánuk nyúl, hogy visszaterelje őket. Válogatott hadinéppel, harci kocsikkal mennek Izráel után. Amikor pedig a nép észreveszi a fenyegetést, és jajong, és lázad, hogy miért is hoztál ide minket, és most ugyan mit is fogunk tenni, – akkor hangoznak az újra felolvasott mondatok. Egy cselekvési utasítás található ebben: Isten szabadításának cselekvési utasítása.

„Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!” De pontosan miben is kell helyt állni? Mit kell cselekedniük?

Két mondat hangzik el: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” Majd pedig: „Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!”

Fura ez a két mondat, mintha ellent mondanának egymásnak. Hiszen vagy veszteg maradok, és akkor nem megyek sehova, vagy pedig elindulok. Hogyan érthették tehát, mit is kellett tenniük egészen pontosan?

Az ellentmondás csak látszólagos! Ha helyére tesszük e két mondatot, tökéletesen érthetővé válik: Az Úr előkészítette a szabadulást, – de népének kell végigjárni annak útját!

Az Úr harcol értetek, maradjatok veszteg! Lássátok meg, hogy Isten cselekszik, és fogadjátok el, amit elétek kínál! Nyugodjatok meg, figyeljetek Rá, és legyetek készen, hogy beleálltok Isten tervébe!

Azután pedig tessék felkelni! Induljatok el, mert készen van a szabadulás útja! Fogd a botodat – mondja Isten Mózesnek, és hajtsd végre vele, amit én már előkészítettem! Miért kiáltasz hozzám? Induljatok el, és járjátok végig, amit elétek adtam!

Igen: Nyugton maradni. – Elindulni. Nehéz, de gyönyörű lecke van ebben, amit egész keresztyén életünkben az utolsó napunkig tanulnunk kell.

Tudunk-e lenyugodni és nyugton maradni Isten előtt? Nem önzőzni, nem akaratoskodni: „Majd én!” „Ez az én életem!” Engedjük-e, hogy az Úr harcoljon értünk? Megtaláljuk-e az Istenre figyelés csöndjét és idejét, amiben elérhet és formálhat minket?

És azután tudunk-e fölkelni, és elindulni? Tudunk-e cselekedni aszerint, amit megértettünk az Úrtól? Nem átadni magunkat a sirámnak és az önsajnálatnak. Megadjuk-e és megtesszük-e, amit tehetségünkből Isten kér tőlünk?

Nyugton maradni. – Elindulni.

Olyan jó, hogy van egy Mesterünk, akit ebben is követhetünk! Jézus mindig pontosan tudta, hogy mikor melyiknek van itt az ideje.

Ő igényelte, és meg is találta, elkülönítette magának azokat az időket, amikor csakis Atyja számára volt elérhető. Ilyenkor mindenki és minden más ki volt zárva. Többször is említik az evangéliumok Jézusnak az ilyen félrevonulásait, csendjeit, lelki töltekezéseit.

Aztán pedig amikor annak volt az ideje, teljes erejét a tanításnak és a gyógyításnak szentelte, teljes odaadással szolgált az emberek között.

Olyan jó volna megtanulni Jézustól ezt a bölcsességet: az idők és alkalmak felismerésének bölcsességét! Igényelni és elkülöníteni magunknak az Istennek szentelt időket, és azután cselekedni a megértettek szerint.

Nyugton maradni. – Elindulni.

A konkrét helyzetben Isten szabadítását úgy élték át Izráel fiai, hogy végig kellett menniük az úton, amit Isten már elkészített. Csodálatos módon megtapasztalták, hogy minden elrendeződött körülöttük.

A Vörös-tenger északi csücskénél vagyunk helyileg, ahol már nem túl mély a víz, viszont óriási területen szétterül, és a szél nyomása hatalmas szintkülönbségeket tud előidézni. Azt látjuk a bibliai leírásból, hogy Isten ezt a törvényszerűséget használja fel szabadításához.

Először úgy munkálkodik Isten, hogy „egész éjjel erős keleti széllel visszafele hajtotta a tengert”, a széllel kiszárította népe előtt az utat, ők pedig így száraz lábbal kelhettek át. Ez a „száraz láb”-élmény nagyon fontos itt a történetben, és a későbbi visszaemlékezésekben is!

Amikor pedig később az egyiptomiak utánuk mentek, Isten úgy munkálkodott, hogy „megakasztotta a harci kocsik kerekeit”, így nehezen tudtak mozogni az időközben újra egyre sárosabbá váló talajon. Ez a „megakasztás”-élmény, mocsár-élmény szörnyű lehetett számukra. Nem volt menekvés, a visszatérő víztömeg elborította őket, így vesztek oda mind, a fáraó válogatott hadserege.

Így adott Isten szabadulást népének. Övéinek már csak látni, hinni, elfogadni kellett a nekik ajándékozott győzelmet. Felszabadult örömében hálaéneket énekelt az egész közösség arról, amit megtapasztalt (2Móz 15,1-2):

„Énekelek az Úrnak, mert igen felséges,
lovat lovasával a tengerbe vetett.
Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.”

Adja meg nekünk is a mi Urunk ezt az élményt, hogy így tudjunk énekelni! Adja meg nekünk az Úr, hogy Őrá figyelve, Neki engedve egyre többször megtapasztaljuk szabadításának örömét!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek."

(Efezusiakhoz írt levél 2,19)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Július 16-án hétfőn 18 órakor a RecitaTrio együttes ad koncertet a Templomban német reformáció korabeli zene megszólaltatásával. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• A következő Zenés Áhítat július 19-én, csütörtökön 19 órakor lesz, melyen Rohmann Ditta csellóművész és Fassang László orgonaművész előadásában gyönyörködhetünk. Mindenkit várunk szeretettel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára