Mégsem lehetetlen

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap
Dátum: 
2018. szeptember 23. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zak 8,6
Audio: 

Olvasmány: Zakariás könyve 8,1-8.12-13
Alapige: Zakariás könyve 8,6

"Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura."

Megfigyelhetjük önmagunkon, hogy beszélgetéseink során milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést: „lehetetlen”. Például valaki beszél egy érdekes élményről, amit átélt, vagy eseményről, ami történt vele; mi pedig rámondjuk: „az képtelenség”, „lehetetlen”. Mert nem hisszük, hogy velünk is ilyen megtörténhet, vagy mert fizikai képtelenségnek érezzük.

Lehetetlen. – Ez a szó a korlátainkat jelzi. Ahányszor kimondjuk, ezzel elismerjük, hogy vannak határaink. Nem tehetünk meg bármit, és nem történhet meg bármi. És ha valaki azt mondja magáról: „nem ismerek lehetetlent”, az inkább önmagát nem ismeri jól. És ugyanezért, bármennyire is közkedvelt, de csak féligazság az a mondás: „nincsen lehetetlen, csak tehetetlen”. Ezzel mindössze azt szeretnénk mondani: tessék nekiállni, és menni fog! Igenis van lehetetlen, mert vannak korlátaink, véges emberi lények vagyunk.

Ugyanakkor olyan jó ezt az Igét olvasva azzal szembesülni, hogy Istennél a mi „lehetetlen”-jeink milyen könnyedén fordulnak át „lehetséges”-be! „Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen, – az én számomra ez mégsem lehetetlen.”

Találtam egy egyszerű kis írást, ami ide kívánkozik, a címe: „A kis hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten”.

Nincs esélye. Előtte hat méternyi aszfalt.
Húsz személygépkocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató és egy kerékpáros jön percenként.

A kis hernyó nem tud a járművekről.
Nem tudja, milyen széles a műút.
Nem tud gyalogosokról, kerékpárosokról és motorokról.

Csak azt érzi, hogy a túloldalon valami zöldell.
Gyönyörű friss, valószínűleg ehető fű.
A vágya űzi… át kellene kelni az úttesten.

Nincs esélye. Előtte hat méternyi aszfalt.
Elindul. Kúszik lábatlan lábain.
Percenként huszonhét jármű jön.

Elindul, lassan, sietség nélkül.
Húsz személygépkocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató és egy kerékpáros…
Elindul. Megy, kúszik, halad, – és megérkezik.

Próbálhatjuk elképzelni, hogyan is történik ez, de nincs értelme a számolgatásnak, mert a kis hernyó mit sem tud a dübörgő kerekekről. Egyszerűen csak valahogy átér a túloldalra.

Zakariás előbb hallott próféciája arról szól, hogyan állítja helyre Isten az ő népét, és milyen boldog jövendőt készít neki. Leírja, hogy visszatér az Úr Jeruzsálembe, és újra népe közt lakik. Az Ő áldó jelenlétében újra magas kort érnek meg az emberek, és megtelnek majd a városok terei vidáman játszó gyerekekkel. A szőlő megadja majd gyümölcsét, a föld megadja termését, és maga Isten segíti népét.

És mindezekre azt mondja népének az Úr: Tudom, hogy ti ezt most lehetetlennek látjátok, – de nekem mindez lehetséges!

Ugyanez szólal meg akkor, amikor az Úr gyermeket ígér a már nagyon idős Ábrahámnak és Sárának: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek, és fia lesz Sárának.”

És ugyanez csendül fel akkor is, amikor a tanítványok azon tanakodnak, hogy milyen nehéz bejutni az Isten országába. Még a tevének is könnyebb a tű fokán átmenni. Ki üdvözülhet egyáltalán? Jézus pedig ezt válaszolja: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Ugyanez csendül fel most rólunk is.

Istennek semmi sem lehetetlen, hiszen Ő tartja kezében életünket, sorsunkat, Ő tudja, merre tartanak útjaink. Neki semmi sem lehetetlen, hiszen Ő tartja kezében az Időt, és benne a mi időnket is, Ő ad találkozásokat, és Ő enged változásokat az életünkben. Neki még az sem lehetetlen, hogy minket átformáljon, megállítson, lecsendesítsen, akaratát megmutassa, és útjain vezessen.

Reményik Sándor: Kegyelem c. versében a lehetetlenség olyasmi, mint egy fal. Egy konok fal, amibe beleütközünk, amin fennakadunk. De vajon mitől is fordul meg az egész? Hogyan omlik le ez a fal?

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Igen. Isten kegyelme az, ami képes a mi sötét burkainkat szétoszlatni, zárt lehetetlenjeinket szétroppantani, hogy aztán fényesen kitáruljon előttünk valami egészen más.

Ez a kegyelem Jézus keresztjén ragyogott fel legtisztábban.

Ez a kegyelem teszi lehetségessé, ami másként lehetetlen volna. Ezzel a kegyelemmel fordul az Úr népéhez az Igében, ezzel állítja helyre, és készít neki boldog jövendőt.

Ezzel a kegyelemmel jön utánunk az Úr, és úgy mutat rá sötét tévelygéseinkre, bűneinkre, hogy abban mégis végtelen szeretet van: bűnbánatra indít, és feltárja előttünk az üdvösség útját.

Hívő emberként tudjuk, naponta tapasztaljuk, hogy nagyon sok minden szól ellenünk az életben. Annyi sötét erő, ellenség feszül szembe velünk, és igyekszik elfordítani minket Istentől. Tényleg úgy érezzük magunkat, mint a kis hernyó, akinek lehetetlen vállalkozás átkelni a túloldalra.

Mégis: Van egy egyetlen esélyünk. Az, hogy teljes szívvel Isten kegyelmébe adjuk magunkat. Akkor biztosak lehetünk abban, hogy a fény legyőzi a sötétséget. A sziklára épült ház nem dől össze. És biztosak lehetünk abban, hogy átérünk a túloldalra.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok."

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra ezen a héten nem lesz

• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• December 14-én pénteken 16 órakor tartja Nőszövetségünk a soron következő alkalmát. Szeretettel várjuk a nőtestvéreket!
Adventi játszóház lesz december 15-én, szombaton 15:30 órától a Gyülekezeti Házban. Karácsonyi díszek készítése, adventi történet, közös éneklés és szeretetvendégség. Várjuk szeretettel a gyerekeket, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt!
• Gyülekezetünk idén is részt vesz a közös gyertyagyújtások alkalmain. Kenesén jövő szombaton, 15-én este 18 órakor, Akarattyán pedig jövő vasárnap, 16-án 16 órakor szolgálunk. Mindenkit várunk szeretettel!
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok egész héten kaphatók voltak, és még ma is megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, már elfogyott, de utórendelést elfogadunk, kérjük a Testvéreket, szóljon, aki szeretne még venni.
• Elhunyt Hódos Jánosné testvérünk. Temetése december 14-én pénteken 15 órakor lesz. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára