Isten gyermekei

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Dátum: 
2018. október 14. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Jn 3,1a.9a.
Audio: 

Olvasmány: 1 János 3,1-9
Alapige: 1János 3,1a.9a.

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."
"Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt."

Keresztyén életünk legalapvetőbb témáját hozza elénk a mára kapott Ige: az Istenhez tartozás kérdését. Az istentisztelet elején egy keresztelő örömteli eseményének lehettünk részesei. A keresztelő az egyházba való befogadtatás és az Istenhez tartozás sákramentuma.

János apostol pontosan ezekről a kérdésekről tanítja levele olvasóit: Hová tartozunk lelki értelemben? Miről ismerhetők fel Isten gyermekei?

A felolvasott Igében többször is előjön ez a kifejezés, levele olvasóit is így szólítja meg: „Gyermekeim!” A hit szempontjából az apostol kétféle emberről tud, vagy Isten gyermeke valaki, vagy pedig az ördög gyermeke. Vagy Krisztushoz tartozik valaki, vagy pedig a világ gyermeke. Az Ige megszólításában tehát mindenképpen gyermekek vagyunk. Mindegy, hogy pár hónaposak, vagy éppen már idősek, akkor is mindenképpen gyermekek vagyunk. Származunk valahonnan. Nemcsak testi, hanem lelki értelemben is van egy családunk. Tartozunk valahová, tartozunk valakihez.

Elsőre talán fennakadunk az apostolnak ezen a mondatán: „Aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt.” Ugyanebben a mondatban újra megerősíti ugyanezt az Isten gyermekével kapcsolatban: nem vétkezik.

Vajon hogyan kell ezt érteni, hiszen a Szentírás sok más helyén olvashatjuk, hogy minden ember bűnös. „Mind bűn alatt vannak – írja Pál – nincsen igaz ember egy sem, mind elhajlottak, valamennyien megromlottak.” (Rm 3,10-12)

Ezen kívül saját tapasztalatunk is megerősíti ezt, hiszen bármerre nézünk a világban, azt látjuk, hogy az emberi bűn és gonoszság mérhetetlen sok fájdalom, szenvedés, halál okozója. Közösségi és globális szinten is. Az emberi önzés az okozója a „jóléti társadalmak” felpörgetett fogyasztásának, ami miatt felpörgetett az ipari termelés, ami aztán az elvékonyodott ózonréteghez, és az abnormális időjárási jelenségekhez vezet, egyik helyen eltűnik az ivóvíz, másik helyen áradások pusztítanak. Végső soron az emberi bűn következménye, hogy tönkretettük, kifosztottuk környezetünket. – Sok példát lehet hozni a bűn rontására a közösségeinkben, és személyes életünkben is.

János apostol pontosan ismeri a bűn sokféle rontását, és tudja, hogy Isten gyermekei is követnek el bűnöket. Vigyáznunk kell tehát, hogy jól értsük szavait, mert ő itt nem bűntelenségről beszél, hanem az Istenhez tartozásról! A bűn itt nem az egyes elkövetett vétkeket jelenti, hanem az ős-bűnt, ami az Istentől való végleges elfordulás. Azt írja János, hogy az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt. Mert Isten gyermeke ragaszkodik Istenhez, Őhozzá tartozik. Nála van biztonságban az élete, mert az Ő gyermeke.

Biztosan vannak köztünk olyanok, akik próbálták már felrajzolni saját családfájukat. Ebben vízszintes vonal köti össze a házastársakat, és ehhez kapcsoljuk függőleges vonallal a tőlük származott gyerekeket. Szépen kirajzolódnak a család fel- és lemenő szintjein a generációk. A családfánk nagyon tanulságos, sok mindent elárul rólunk: a genetikai és kulturális örökségünket, a múltunkat, azt a hátteret, ahonnan származunk

Ebben az Igében János apostol egy roppant egyszerű lelki családfát rajzol elénk, ami azt ábrázolja, hogy Isten gyermekei vagyunk. Tőle származunk lelki értelemben, Hozzá tartozunk. És ebben a lelki családban mellettünk is vannak testvérek, aki hozzánk hasonlóan Isten gyermekei, ők azok, akikkel egy hit-közösségben élünk.

Vajon mi következik ebből? Milyen teendőnk van ezzel a felismeréssel?

Pár évvel ezelőtt nagyon meglepődtem egy képen, ami a Reformátusok Lapja hátoldalán láttam. Egy focimeccs lefújását követő pillanatban készült, az egyik focista győzelmi örömében ott térdelt a gyepen, lerántotta magáról a csapatmezt, alatta pedig egy másikon angolul, nagy betűkkel ez állt: „Jézushoz tartozom!” Nem mindennapi látvány egy stadion közepén, hogy valaki ezt kiáltja világgá magáról: „Jézusé vagyok! Hozzá tartozom!” Később utánakerestem, és megtudtam, hogy ő egy brazil fiatalember, Ricardo Kaká, és ez a szokása minden gól, minden győztes meccs után. Nem tudom, hogy ténylegesen mennyire veszi komolyan a hitét, de azon a képen az látszott, hogy őszinte a mozdulata. Kezei felemelve, arca is felemelve, ragyog az egész ember. Ragyogásával ezt hirdeti: Istennek köszönöm a győzelmet, Jézushoz tartozom, Neki adok hálát mindenért!

Nekünk is, mint Istenhez tartozóknak, minden nap megvan a lehetőségünk vallani a hitünkről, a lelki hovatartozásunkról. Nem biztos, hogy olyan különleges helyzetben, vagy hatalmas tömeg előtt, mint ez a focista. De a különleges, kiemelt alkalmakon történő hitvallásunk mellett talán még fontosabb az, ahogyan a hétköznapjainkban vallunk. Ebben mutatkozik meg a hűség. Vallunk a Jézushoz tartozásunkról azzal, ami az arcunkra van írva, és persze vallunk a kimondott szavainkkal is. Vallunk azzal, hogy oda tudunk fordulni a másik emberhez segítő szándékkal, szeretettel. A Jézushoz tartozás öröméről vallhatunk egész életünkkel.

Az Ige most ezekkel a kérdésekkel állít meg bennünket: Ismerjük-e a lelki családfánkat? Felvállaljuk-e a lelki családunkat? Isten gyermekeiként tudunk-e erről nap mint nap vallani?

Segítsen bennünket Isten, hogy ezekre a kérdésekre őszintén választ tudjunk adni. És segítsen bennünket Isten, hogy ha mi Őhozzá tartozunk, az Ő gyermekei vagyunk, akkor tudjuk ezt minden egyes nap valami módon megmutatni!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára