Húsvét - szívből nevetés

Alkalom: 
Húsvét vasárnap
Dátum: 
2018. április 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 20,19-21
Audio: 

Olvasmány: Máté evangéliuma 28,1-10
Alapige: János evangéliuma 20,19-21

"Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek!"

A naptár viccelődik velünk: Húsvét, a feltámadás ünnepe éppen április 1-re esik. Szabad egyáltalán ezt a kettőt egy lapon említeni?

Gyerekként szinte sportot űztünk abból, hogy április 1-jén a bolondját járassuk egymással. Mindenféle poént, gyermeteg csínyt kitaláltunk, hogy aztán jókat nevessünk egymáson. Iskolában egymás hátára feliratokat ragasztottunk, szegény áldozat pedig gyanútlanul hirdette magáról, amit ráírtunk. Kollégiumi szobában fogkrémmel kentük be a kilincset, várva, ki fog majd rámarkolni; és így tovább. Ártatlan, jóvátehető diákcsínyek voltak ezek, és egyetlen céljuk a nevetés és nevettetés: nevettünk saját esendőségeinken. De amikor takarítani kellett, vége is lett minden nevetésnek.

Van azonban másféle nevetés is, olyan, ami szívből jön. Az ilyen nevetést nem olcsó poénok váltják ki, hanem az öröm forrása valódi, és mélyről fakad. Amikor szívből nevetünk, szinte egész testünk rázkódik tőle, teljesen megmozgat és átjár, a végén hatalmasat sóhajtunk, és arcunkon folynak a könnyek.

A húsvét evangéliuma pontosan olyan, mint egy szívből jövő nevetés! Mélyről fakad, átjárja egész testünket, megrázza, megmozgatja egész életünket.

Miért tud a húsvét olyan lenni, mint egy szívből jövő nevetés? Azért, mert a világtörténelem legnagyobb, legütősebb poénját ajándékozta Isten nekünk! Azzal, hogy nemet mondott a halálra, és az arcába nevetett. Azzal, hogy Egyszülött Fiát visszahozta az Életbe. Megtörte a halál öröknek hitt rendjét: nem lehet az övé az utolsó szó, mert Nagyobb van itt a halálnál!

A húsvét szívből jövő nevetése a halált neveti ki hittel. Ez a húsvéti öröm, amit Isten nekünk ajándékozott, nem vehető el tőlünk, mert az alapja nem bennünk van, nem embertől van, hanem Isten hatalma a forrása! Jézus Krisztus győzelméből táplálkozik.

Amikor az asszonyok meglátták az elhengerített követ, az üres sírt, és meghallották, hogy Jézus teste azért nincs itt, mert feltámadt, – „félelemmel és nagy örömmel” futottak a tanítványokhoz. Lám, a feltámadás örömhíre őket is átjárta, egész testüket megmozgatta, futniuk kellett a hírrel. Ám örömükbe ekkor még félelem vegyült. Biztos, hogy jól láttuk? Nem a szemünk káprázott? Biztosan jól hallottuk, amit a követ mondott?

Az evangéliumok leírják, hogy a tanítványok első reakciója Jézus feltámadásának hírére ugyancsak ilyen kettős volt, örömmel és félelemmel vegyes. Hallják a hírt a feltámadásról, de először nem is hiszik el, asszonyi fecsegésnek, üres locsogásnak tartják. Aztán a bátrabbak már utánajártak: Péter és János elfutottak a sírhoz, hogy lássák saját szemükkel. Azonban összezavart gondolataikban még túl sok minden kavarog. Teljes bizonyosságra majd akkor jutnak el, amikor személyesen találkoznak a Feltámadt Jézussal.

Ezt a találkozást János evangéliuma úgy írja le, hogy a feltámadás napjának estéjén a tanítványok együtt voltak (Tamást kivéve). A félelem miatt azonban az ajtókat bezárták. Persze, hiszen mindenféle szóbeszéd terjedt, hogy Jézus testét biztos a tanítványai lopták el, hogy később azt hazudhassák, feltámadt. Félelmükben bezárkóztak.

Ebbe a helyzetükbe érkezett meg a Feltámadt Jézus. Egyszer csak ott volt közöttük, teljes valóságában. Köszöntötte őket, megmutatta sebeit. Mikor ők már biztosak voltak abban, hogy csakugyan Jézust látják, erről írja János, hogy öröm töltötte be őket.

A tanítványok „megörültek, hogy látják az Urat”. Nagyon egyszerű szavak ezek, nincs bennük semmi hatásvadászat. Azonban örömüknek valódi nagyságát csak akkor érthetjük igazán, ha mögé tesszük sötét háttérként eddigi félelmüket!

Ott volt bennük Nagycsütörtök rossz élménye, hogy milyen gyáván elfutottak, mikor Jézust elfogták. És ott volt bennük Péter szégyene, hiszen ő átkozódva tagadta le, hogy ismeri Jézust, nehogy neki is baja essen. És ott volt bennük Júdás is, aki ekkor már halott, de ők a lelkükben hordozták Júdás szégyenét: pénzért adta el a Mestert, de ő is közülünk való; hát ilyenek volnánk?

És ott volt bennük Nagypéntek, szeretett Mesterük szenvedése, kigúnyolása; és ott látták a kereszten véresen lógni, majd meghalni az ő reménységüket.

Mindezt a sok félelmet és szégyent tolta most félre Jézus: egyszerűen csak azzal, hogy ott volt, megjelent mellettük volt, felismerték, hogy Ő az, és valóban él!

Mi is sok mindent őrizgetünk talán bezárt ajtajaink mögött. Minket is megterhelnek talán félelmek, rejtegetjük szégyenünket, hogy elfutottunk Tőle, hűtlenek voltunk Hozzá, megtagadtuk Őt.

A Feltámadt Jézus a mi életünkben is félre tudja tolni mindezeket, és fel tudja váltani örömmel. Ha bejöhet hozzánk. Ha engedjük, hogy közel lépjen, és ránk mosolyogjon. És ha mi is felismerjük Őt sebeiről. Mert értünk is szenvedett. Azért járta végig a szenvedés és a halál sötét mélységét, hogy életet ajándékozzon nekünk, reménységet, békességet, a húsvét valódi örömét.

„A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” – És ettől fogva ezt az örömöt és belső bizonyosságot semmi és senki nem veheti el tőlük többé; a feltámadás örömét semmi sem tudja letörölni az arcukról.

Nemrég láttam egy filmet: Feltámadás (2016). A Jézus kereszthalála utáni napokat, heteket dolgozza fel. Főszereplője Clavius, római százados, harcedzett katona, aki azt a feladatot kapja Pilátustól, hogy derítse ki az igazságot Jézus holttestével kapcsolatban. A sírból ugyanis eltűnt. A főpapok lefizették az őröket: terjesszék el, hogy tanítványai lopták el, hogy azt hazudhassák, feltámadt. De az is terjed, hogy feltámadt. Clavius nekifog a nyomozásnak, s ahogy sorra kihallgatja Jézus követőit, feltűnik neki, hogy van egy közös vonásuk: Nevetnek. Boldogok. És nevetésük nem felszínes, egy közös élmény teszi őket ilyenné. Így döbben rá: a feltámadás tanúi megdönthetetlen bizonyítékkal rendelkeznek. És igazukat még bizonygatniuk sem kell: Ők maguk a bizonyíték! Ami történik velük, a bátorság, öröm, amit Jézus feltámadásából nyernek. Minden az arcukra van írva!

Nevetés, ami szívből jön! Letörölhetetlen öröm, ami abból táplálkozik, hogy a Feltámadott Jézus él, látható és megtapasztalható! A belső öröm forrása abban van, hogy Ő legyőzte a halált.

Ajándékozzon meg minket is az Úr az Ő feltámadásának örömével!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."

(Lukács evangéliuma 19,10)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Az idei egyházlátogatás június 18-án, hétfőn 18 órakor lesz a Gyülekezeti Házban Lukátsné Orovicz Piroska egyházmegyei tanácsos, várpalotai lelkipásztor vezetésével. Az alkalomra szeretettel hívjuk a presbiter testvéreket!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára