Hazatalálás

Alkalom: 
Sexagesimae (Hatvanad) vasárnap
Dátum: 
2018. február 4. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 15,31
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 15,25-32
Alapige: Lukács evangéliuma 15,31

Apja ezt mondta neki: "Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied."

Van egy ország, ahol a királyok az érzések megtestesítői. Ebben az országban sok király van, mindenkinek egyenlő arányban van országrésze, és az emberek eldönthetik, hova szeretetnének költözni.

Minden országrész határában van egy kapu, amin van egy jelkép: egy fektetett háromszögben egy szem látható. Amikor valaki odaér a kapuhoz, azt kell mondania, itt szeretnék élni, mert én is… ilyen vagy olyan vagyok. És akkor a szem eldönti, hogy annak az embernek a szívében valóban szeretet vagy félelem vagy szomorúság vagy öröm lakik, és vagy kinyílik a kapu, vagy nem. Azt gondolnánk, hogy szeretet földje zsúfolásig van tele, mert mindenki ott szeretne élni. Igen ám, de a kapu nem nyílik ki a vágyra, csak a szívben lévő igazságra. Egy országrész düledezik rengeteg lakójától: Elégedetlenség.

Elégedetlenség királya, az örök Elégedetlen, egyszer elhatározta, hogy feleséget szeretne magának, na de nem a saját vidékéről, hiszen akkor az asszony mindig elégedetlen lenne urával. Közhírré is tetette, hogy boldog, szeretetteljes asszonyt keres. Az országrész lakói nagyon megdöbbentek. Mit akar ez egy boldog asszonytól.

Teltek múltak a hónapok, de senki nem jött Elégedetlenhez. S akkor a bolond vette a bátorságot, és ezt mondta királyának: uram, királyom, egy életem, egy halálom, bátorkodom elmondani, senki nem fog hozzád jönni, amíg ilyen elégedetlen vagy. Ahogy te sem szeretnél elégedetlen asszonyt, úgy egy nő sem szeretne elégedetlen férjet. A király felhorkant, és üvöltözni kezdett a bolonddal: miket beszélsz, te bolond, hisz király vagyok! Ki ne akarna királyné lenni?! Igen ám, királyom, de elfeledkeztél egy aprócska akadályról: egy boldog asszony nem lépheti át országrészünk határát, mert a kapu nem nyílik ki neki.

A király fejéhez kapott. De hát akkor mit tegyek? A bolond letérdelt királya elé, és sírva mondta: királyom, ha igaz szeretetre vágysz, akkor le kell mondanod az Elégedetlenség trónjáról. El kell hagynod országodat, bolyonganod az élet és halál ösvényén, míg átformálódik szíved, és beengedést nem kapsz Boldogság vagy Szeretet földjére. A király ismét kikelt magából: micsoda? Mondjak le a trónról? Elégedetlenség trónjáról??

Hogyan neveznéd el saját országodat? Mely érzés él úgy a szívedben, hogy az valóban meghatározza teljes jellemed?

Bár én nem vagyok nagytestvér, sőt, sajnos testvér sem vagyok, mégis elkényeztetett egykeségem miatt sokáig volt alapvető életérzésem a harag, a féltékenység, az elégedetlenség, a szeretetlenség, mint az idősebbik fiúnak. S amikor fel kellett álljak elégedetlenségem trónjáról, és elkezdtem bolyongani az élet és halál ösvényén, akkor döbbentem rá, mennyire bonyolult lény az ember, hiszen az idősebb fiút is szerették! Ott volt az apa mellett, mégsem érezte magát szeretve. Engem is szerettek, sőt, mondhatnánk, túl is szerettek, mégsem volt meg az érzés, hogy szeretve vagyok. Sokan voltak mellettem, sokan támogattak, de… én nem engedtem magam szeretni. Mert féltem a valódi szeretettől. Mindent úgy csináltam, hogy szeressenek, de amikor szeretni akartak, eltoltam magamtól a szeretetet, mert nem tudtam mit kezdeni a lelkemben tomboló érzések hadával. A szüleim nagyon szerettek, csak nem tanítottak meg arra, hogyan lehet elviselni a szeretetet.

Az idősebb fiú a szeretet, az elfogadás, a bizalom szigetén élt. Mindene megvolt. Egzisztenciális biztonság, emocionális biztonság, a szívében mégis elégedetlen volt. Úgy kezdődik az ő része, hogy KINT VOLT a mezőn. Azt hiszem ez jellemző rá leginkább: mindenen kívül volt. Kívül volt a szereteten, az őszinteségen, az engedelmességen. Látszatban élt.

S honnan tudhatjuk, hogy látszat életet élt? Onnan, hogy amikor hazaérkezik a nagy bulira, akkor nem futott be egyből, hanem megállt kívül, ismét kívül, azaz még az örömön is kívül volt, és felcsattant. A nagy nyomás alatt már nem bírta a lélek palástolni valódi érzéseit, és mint egy tűzhányó, amikor eleget melengette láváját, kitört. Számon kéri az apa szeretetlenségét. S itt jogosan felhördülhetünk: valóban szeretetlen volt az apa? NEM. De a fiú mégis szeretetlenséget élt meg. Vizsgáljuk meg most ezt a spirituális és lelki mélységet, amiből táplálkozott az idősebb fiú haragja.

Sokan félnek az idősebb fiú karakterétől, mert sokkal nehezebben leleplezhető az ő távolsága. Hiszen ő a tökéletes gyermek. A szófogadó, a rendet rakó, a dolgos, a segítő, az engedelmes, aki mindig ott van, nem csinál hülyeséget, nem kell hozzá extra idő, elvan magától. Az álom gyerek. Tuti végig aludta már csecsemőként is az éjszakákat.

De egy „tökéletes” gyereknek mi lehet a belső drámája? Miért nem elégszik meg azzal, hogy mindenki csodálja, dicséri: de jó, hogy már megint kitűnő lettél, olyan jó gyereke vagy a szüleidnek… Igen ám, csak ne feledkezzünk meg arról, hogy ő az idősebb! Lelki értelemben a trónfosztott. És hiába minden szülői próbálkozás, ugyan úgy szeretem a gyerekeimet, nem teszek különbséget közöttük, igyekszem ugyan annyi időt eltölteni velük, ne áltassuk magunkat, tudjuk, hogy ez lehetetlen.

Az idősebb gyerek akaratlanul is felveszi a muszáj „tökéletesnek” lennem kényszerességét, mert engem úgy és akkor fognak szeretni. És amikor ebben a megfelelési kényszerben éldegél, és eljön az a pont, amikor az abszolút rossz, kis rohadék kisebb mindent elherdált, és MÉGIS úgy tűnik, jobban szeretik, akkor borul a bili. Nem, nem tud örülni annak, hogy hazajött a kistestvér, és nem a féltékenysége miatt, hanem amiatt, amiből a féltékenysége is táplálkozik. És ez nem más, mint az abszolút elveszettség, a szeretetlenség érzése, a „nem tudom hol a helyem” érzése.

A történetbeli apának két elveszett fia van. Az egyik szó szerint elkóricált, a másik lelkiképpen veszett el. Melyik a könnyebbik eset? Eddigi tapasztalatom szerint sokkal könnyebb valami drasztikus, katartikus élményen átesni, és úgy megtérni, mint saját magunk egész belső világát átalakítani, tulajdonképpen átengedni az Atyának. Mert ez az engedelmes és kötelességtudó élet, bizony óriási teherként nehezedhet ránk.

És itt, most, kedves makulátlan életű testvéreim, akik soha nem kóricáltunk túl messzire, le kell, hogy leplezzük saját magunkat is, fel kell fedjük önmagunk elveszettségét. Mert könnyen megeshet, hogy otthon maradtunk, nem kószáltunk el, de mégsem éltünk vagy mégsem élünk szabad életet az Atya házában. De az igazi eltévelyedés nem körülhatárolható. Mindkét fiú elveszett. S Teremtődön kívül, csak Te tudod igazán, melyik úton vesztél el, te magad is.

Olyan sok a neheztelés, a leplezett elégedetlenség az úgynevezett „igazak” és „tisztességesek” körében is. Ebben a szent tökéletességre való törekvésben ugyanis elveszik a felszabadultság és a játékosság, ami a gyermeki lélek sajátja. És mit mond Jézus? Legyetek olyanná, mint a kisgyermekek, mert övék a mennyek országa. S miért gondolom, hogy az idősebb fiúra hasonlítva, mi, akik nem kóricáltunk messzire, mégis el vagyunk veszve? Mert annak ellenére, hogy az ember igyekszik kiegyensúlyozott lenni, időről időre megjelenik a morcogás, a siránkozás, a zsörtölődés, a lamentálás, és mindez persze akaratomon kívül folyik. És annyira alattomos, hogy észre sem vesszük, hogy már átvette az uralmat, és az elégedetlenség trónjára ültetett minket. És már képtelenek leszünk az örömre, főleg mások örömének átélésére. Milyen ideális lett volna ez a történet, ha hazaérve az idősebb fiú is öccse nyakába borul, és apjával együtt örül! De a sárga szemű szörny megbabonázta.

Mit jelent ez tehát ránk nézve, hogyan találhat haza az idősebb fiú is? Tudom, hogy sokszor emlegetem a tudatosságot, de ismét csak azt mondhatom, TUDATOSÍTANI kell magadban az érzéseidet. És nem szabad megijedni, ha negatív érzéseket találsz magadban. Nem baj, ha az van ott. Az a kérdés, mit teszel vele? Engeded, hogy még messzebb taszítson Atyádtól, vagy akkor, amikor Ő eléd jön, és kérlel, hogy örülj vele, hogy TÉNYLEG legyél mellette, akkor leborulsz elé, és kéred, hogy szabadítson meg önmagadtól.

Emlékszem a saját leborulásomra. 18 éves voltam. Albérletben laktam Pápán, a szalagavatómra készültem, és egész életem súlya benne volt abban a menyasszonyi ruhában, amit magamra kellett venni a tánchoz. A főpróba utáni este felvettem a ruhát, hogy a házi néni még igazíthasson rajta, belenéztem a tükörbe, és elemi erővel rám tört, hogy nem akarok többé jókislány lenni, nem akarok a szüleim számára a meghalt testvéreim pótléka lenni. Nem akarok mindenkinek megfelelni, nem akarom többé azt érezni, hogy nem szeretnek, amikor tudom, mennyien szeretnek. Nem akarok féltékeny lenni a barátnőimre, akik ott lehetnek, ahol én nem lehetek, stb… és önkéntelenül is térdre estem, és zokogtam órákon át…

Aztán egyszer csak átölelt a felszabadultság érzése. Éreztem, hogy valami más lett. S tudtam, hogy Isten válaszolt a neki felsóhajtott fájdalmamra. Akkor először találtam haza az Atyai házba. És azóta is sokszor visszaesem, és visszaülök az elégedetlenség trónjára, de már sokkal könnyebb észre venni magam, és leszállni… És újra és újra haza találni.

Melyik érzés trónján ülsz? Hálát adhatsz érte, vagy le kell szállnod? Te is kívül vagy mindenen, mint az idősebb fiú, vagy most kúszol vissza Atyádhoz bocsánatáért esedezve? Teljesen mindegy, hol tartasz! Ragadjuk most meg együtt Atyánk karját, és engedjük meg mindnyájan, hogy beleöleljen minket végtelen, hatalmas, felszabadító, megváltó szeretetébe. Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Készítsetek egyenes utat Istenünknek! Az én Uram, az Úr jön hatalommal."

(Ézsaiás könyve 40,3.10)

Igehirdetések

2018.12.16.
Jn 15,9.11; 16,24
2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A szerdai Bibliaóra idején 16 órától közös ének és igeolvasás után a gyermekek karácsonyi csomagjait készítjük. Szeretettel kérjük a Testvérek segítségét!
• A gyermekek karácsonyi megajándékozásához szeretettel fogadunk adományokat, az eddigieket pedig hálásan köszönjük! Az idei ünnepen legátusunk nem lesz.
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok ma még megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, elfogyott, de az utórendelés folyamatban van.
• Elhunyt Hódos Jánosné (Csák Zsófia) testvérünk 81 évesen. Hamvai fölött a vigasztalás Igéi szóltak december 14-én pénteken 15 órakor. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• Elhunyt Renczes Ferenc testvérünk 70 éves korában. Utolsó földi útjára december 14-én pénteken 11 órakor kísértük. Istenünk vigasztaló szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára