Győzelmi ének

Alkalom: 
Húsvét utáni 4. vasárnap - Cantate
Dátum: 
2018. április 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Bír 5,1-5.31
Audio: 

Olvasmány Bírák könyve 5,1-23.31
Alapige: Bírák könyve 5, 1-5.31

"Azon a napon így énekelt Debóra:
Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az Urat!
Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.
Amikor Széírből kijöttél, Uram, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.
Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt.
Így vesszen el, Uram, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében."

Cantate vasárnapnak is nevezik a mait, ami annyit jelent: „Énekeljetek!” Énekeljetek az Úrnak új éneket! (Zsolt 98) Azt kérdezi tőlünk a mai nap és annak Igéi, hogy van-e ének a szívünkben és az ajkunkon? Tudunk-e hálát adni Istennek sok-sok ajándékáért?

Az Istent dicsérő énekek egyik gyöngyszeme Debóra éneke. Minden szavából erő és lendület sugárzik. Érezhető, hogy ez nem egy kívülálló, szakszerű tudósítás egy csatáról, hanem aki itt énekel, maga is benne áll az eseményekben, és szinte magával ragadja hallgatóit.

„Feltámadt az életkedv Izráelben.” Már a kezdőmondat is valami óriási változásról ad hírt. Egy nép újra visszanyeri életkedvét, újra szépnek látja az életet, kijött eddigi sötétségéből. Felemelő dolog történt ugyanis velük: egy rendkívüli győzelem! Isten népének Debóra vezetésével sikerült győzelmet aratni az ellenség fölött.

Feltámadt az életkedv, Isten győzelemre vezeti népét – erről énekel Debóra prófétanő.

Miféle csatáról van itt szó? A kánaáni városállamok szövetsége állt szemben Izráel törzseivel. A kánaáni hadsereg Sisera vezetésével óriási erőfölénnyel, 900 vas harci kocsival állt csatasorba a jóval szerényebb fegyverzetű és létszámú törzsi sereg ellen. A helyzet tehát egyáltalán nem volt biztató, azonban a csata nem ezen dőlt el!

A Kisón-patak völgyében, agyagos területen folyt a küzdelem. Isten pedig egy ponton úgy avatkozott be, hogy esőt támasztott. A megázott agyagos talajon tehetetlenné és harcképtelenné váltak a harci kocsik, így a kánaániak sorsa ettől kezdve a fejvesztett menekülés és pusztulás volt.

Debóra és az általa vezetett sereg számára a legfontosabb felismerés az volt, hogy az Úr jött el az esőben. Nem csak úgy esni kezdett, hanem Isten avatkozott be a küzdelembe a természet erői révén!

„Amikor Széírből kijöttél, Uram, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.” Vagyis: úgy érkeztél, hogy esőt hoztál. Isten állt tehát az események hátterében. Ő az, aki valójában cselekedett, Ő segítette népét, és Ő készítette elő a terepet a győzelemhez.

Pontosan ugyanezt az élményt énekli meg Ady is jól ismert versében: „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött.”

Milyen jó, amikor felismerhetjük hálás szívvel, hogy Isten járt előttünk. Ő rendezgeti a mi életünkben is sokszor a terepet, kibogozza, ami összekuszálódott, elsimítja, elrendezi az útjainkat. Úgy alakítja a dolgokat, hogy mást kapunk végül, mint ami „járna” nekünk, vagy amire számítunk. Talán mi nehéz harcra és veszteségekre, sebesülésre számítunk, de Ő közben győzelmet készít.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.” Milyen nehéz sokszor így tenni! Megszoktuk már, hogy mindig nekünk kell aktívnak lenni, mindig rajtunk múlik a küzdelem kimenetele. Úgy érezzük, ha nincsenek jó fegyvereink, akkor nekünk már nem is sikerülhet. Tanulgassuk hát meglátni Isten keze munkáját, útkészítését az életünkben! Debóra és az általa vezetettek sikere sem a fegyvereiken, vagy az ő erejükön múlott.

Fontos ugyanakkor az is, hogy mindez nem passzivitást jelent! Debóra énekében az a másik fontos felismerésünk, ami teljessé teszi a mondanivalóját: Szükség volt Izráel aktív engedelmességére!

Isten mindent előkészített. Alkalmassá tette az időt, a győzelem elő volt készítve, hullott az eső az agyagos vidékre. – A csatát azonban Izráel harcosainak kellett megvívniuk! Támadni, indulni kellett, amikor eljött az ideje.

Ez volt a nagy kérdés a csata előtt: Engedelmeskednek-e Izráel törzsei, és eljönnek-e küzdeni, amikor Debóra harcba hívja őket?

Az ének második fele sorra veszi a törzseket, hogy ki hogyan állt a küzdelemhez. Voltak, akik „eljöttek segíteni”, részt vettek a harcban, de voltak, akik „nem jöttek el segíteni az Úrnak”. Rúben törzsében csak „fontolgatások voltak”, de otthon maradt, ugyanígy Dán és Ásér is „ülve maradtak”. Az ének átkot kér rájuk, mert „nem jöttek el segíteni az Úrnak.”

Vajon mitől függ, hogy melyikük miként áll a csatához? Az ének végén találjuk erre a választ: „Akik szeretnek, legyenek olyanok, ment a felkelő nap ereje teljében!” Minden attól függ, hogy szeretik-e az Urat. Odaszánják-e magukat, elmennek-e „segíteni az Úrnak”? – Igen, mert a szeretet nem érzület csupán, vagy vonzódás, hanem a szeretet mindig történik! Tetteket jelent.

Jézus háromszoros kérdésében is ezt a szeretetet keresi Péterben húsvét után. „Szeretsz-e engem?” Hozzám tartozol-e? Megtagadsz engem, vagy vallást teszel rólam? Mit tudsz megtenni értem? Szeretsz-e engem?

Ugyanezt a szeretetet keresi Jézus a mi életünkben is. Mit tudunk megtenni érte? A „fontolgatók” táborába tartozunk-e, akik végül mindig otthon maradnak, vagy el tudunk indulni az Ő hívására? „Segíteni az Úrnak.”

Jézus ismert példázatában mindkét testvértől ugyanazt kéri az apjuk: Menjen, és dolgozzon a szőlőben, segítsen neki. Egyik így válaszolt: Megyek, uram, – de nem ment el. A másik pedig: Nem megyek, – de később meggondolta magát, és mégis elment. Jézus kérdése pedig az, hogy ki teljesítette a kettő közül apja kérését. Mert végül ez a lényeg. Aki szereti, az nem megígéri, nem csak szép szavai vannak, hanem elmegy ténylegesen.

El tudunk-e indulni, amikor Isten hív? Készek vagyunk-e adni Neki időnkből, erőnkből, tehetségünkből? Tudunk-e segíteni az Úrnak?

Debóra azért énekelhetett győzelmi éneket erről a csatáról, mert voltak bátrak, akik meghallották hívását, és odaálltak az Úr ügye mellé.

Hadd legyen ez igaz Isten mai népére is! Ígérete szerint Isten ma is kész elénk jönni, segíteni, előkészíteni a küzdelmeinket, de a győzelemhez nekünk is késznek kell lennünk indulni, amikor hív, és megtenni, amit kér.

Ajándékozzon meg minket Isten minél többször azzal a felemelő élménnyel, hogy „feltámad az életkedv”, és részünk van az Ő szabadításának örömében!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet."

(2 Timóteus 1,10)

Igehirdetések

2018.09.16.
Lk 18,28-30
2018.09.09.
Lk 6,1-5
2018.09.02.
Lk 15,13.18; Ézs 48,17; Lk 5,27-28
2018.08.26.
1Móz 4,6-7

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Október 20. szombatra egynapos gyülekezeti kirándulást tervezünk Pápára. A helyi lelkész fogad minket, akinek vezetésével megtekintjük az új gyülekezeti központot és a templomot, vállalkozó kedvűek a toronyba is felmehetnek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész városra. Ellátogatunk a gyönyörűen felújított ótemplomba, az ottani Pannonia Reformata Múzeumba, ahol izgalmas interaktív kiállítás mutatja be hitünk tiszta lényegét, múltunkat és dunántúli gyülekezeteink jelenét, az épület pincéjében pedig egy ókori egyiptomi múmia van kiállítva. Meglátogatjuk az Esterházy kastélyt, talán a Kékfestő Múzeumot is, sétát teszünk a Várkertben és az óvárosrészben. A kirándulás egyelőre szervezés alatt van, pontosabb tudnivalókat később hirdetünk. Mindenkit szeretettel várunk, és kérünk szépen visszajelzést a részvételi szándékról!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára